2012. december 9., vasárnap

Reframing


Azaz átkeretezés.

Ennél butább képet nem találtam, viszont az is van, hogy az átkeretezés azon kevés pszichológiai szakkifejezések egyike, aminek van értelme.

Valamikor régen láttam egy karatefilmet - simán lehet, hogy a Karatekölyök, de az is lehet, hogy egy Van Damme-film volt -, amiben a nagy kínai mester azt mondta a kis vacak amerikainak, hogy ki kell használni azt az energiát, ami a támadóban van, majd jól ellene kell fordítani. Na, én ezt sosem értettem és eleinte az átkeretezésről is azt hittem, hogy egy újabb terminus technicus, ami csak arra jó, hogy a pszichológus körülbástyázza magát szakszavakkal, ahelyett, hogy végre tenne is valamit.

Aztán a praxisom alatt mégiscsak sikerült megérteni, hogy a pszichoterápián nem valami tök új kreálása a cél, hanem az, hogy a meglévő nem működést valahogy működésbe fordítsuk át, mégpedig úgy, hogy mindehhez a nem működésbe fektetett hatalmas energiát használjuk fel.

Merthogy - és talán ez a lényeg - rengeteg idő, fizikai és lelki energia kell ahhoz is, hogy valamit rosszul működtessünk. Az ötlet pedig az, hogy akkor már miért nem próbáljuk ki, hogy ugyanezt az energiát értelmesen használjuk fel?!

Szó sincs persze arról, hogy itthon is pszichológusként állnék a fiamhoz, mégis, néha ad ötleteket.

Most például egy jó kis köhögős, taknya-nyála egybefolyós, hörgős, zihálós betegség végénél jár, ami azt jelenti, hogy a következő gyógyászati termékeket kell napi többször belepumpálni a gyerekünkbe:

  1. sterimar - fellazítja a beszáradt taknyot (kétezer fölött)
  2. orrszívás - kiszívja a taknyot ( a szerkezet párszáz forint, porszívó meg azért elég sok háztartás alapfelszerelése, ami pedig az élményt illeti: priceless)
  3. orrcsepp - megelőzi a dugulást (párszáz forint)
  4. ventolin - tágítja a hörgőket, csökkenti a tüdőben letapadt váladékot (szűk ezres)
    +1. babyhaler - megkönnyíti (haha) a ventolin beadását (nyolcezer)
  5. rhinathiol - hurutos köhögést elősegítő szirup, ami hosszabb távon köhögéscsillapítással jár (ezer körül)
A forgatókönyv a következőképpen néz ki: 
  1. összekészítjük a szettet, már sejti, hogy eljött a végzet, teszünk egy kísérletet arra, hogy ülve menjünk végig a lépéseken, de nem hagyja, nincs mese,
  2. lefektetem a fiam a hátára, akkor már bömböl
  3. ráülök úgy, hogy a combjaim közé tudjam szorítani a fejét, itt belül már én is sírok
  4. jobb kézzel még rásegítek, lefogom az állánál a fejét, itt már könnyben állnak a szemeim, a fiam a szabadon mozgó lábaival hisztérikusan dobol
  5. nyugtatgatom, ő mondja, aphuuumámmmmá
  6. szabadon mozgó kezemmel felnyomok egy kis sterimart mindkét orrlyukába, közben elcsuklik a hangja, én igyekszem megnyugtató tekintettel kísérni határozott mozdulataimat, feleségem simogatja a fiunk fejét, mindjárt vége
  7. jön az orrszívás, majd orrcsepp, attól kicsit köhög is, folytatódik a lábdobogással kísért verbális horror
  8. babyhaler segítségével két löket ventolint viszünk az arcába, a nyolcezer forintos készüléket 10-15 másodpercig kell a nyugodt, szinte mosolygós gyermek arcán hagyni, mondja a leírás, mi úgy 5 másodpercig bírjuk
  9. felvesszük, nyugtatgatjuk, magunkhoz öleljük, szünet
  10. egyikünk elmossa a bizonyítékokat
  11. jön a rhinathiol, ami elvileg tök finom, és néha sikerül is úgy beadni, hogy ő mondja a végén, hogy még, még, csak a g-t még nem ejti ki. Most viszont már ez is horror, kanállal már rég nem megy, ezért aztán a nurofen adagolójával visszük be oralice a szert
  12. vége.
Szerencsére a hisztinek egyből vége, ahogy vége, könnyű megnyugtatni, egyből játszani kezd.

Azért ha a szomszédunk lennék, már rég ránk hívtam volna a gyermekvédelmet, de nem szabad megijedni, begyakoroltuk, ez tűnt a legjobb megoldásnak.

Egészen addig, míg rá nem találtunk az

á t k e r e t e z é s r e.

Merthogy észrevettük, hogy a jó hospitalizáció kórházon kívül is megteszi a hatását; a fiunk, amikor épp nem alkalmazzuk a családon belüli erőszak-lépéseket, akkor magának tartja a sterimart, szaladgál a lakásban a babyhalerral, törölgeti az orrát mindenféle szanaszéthagyott zsebkendőkkel. És akkor kipróbáltuk, hogy mi lenne, ha ő segítene a 11 lépéses terror kivitelezésében.

Már attól meghatódom, hogy az új stratégiára gondolok.

Most úgy néz ki, hogy
  1. összekészítjük a szettet, megkérjük, hogy segítsen, erre ő
  2. magától leül és
  3. röhögve tartja a fejét, hogy bepumpálhassunk egy-egy löket sterimart az orrába, ő tartja a cuccot, aztán már
  4. kéri a porszívót, mondja, hogy másik, mi szót fogadunk, áttesszük a másik orrlyukába, mosolyog, nekünk újra könnyben a szemünk,
  5. az orrcseppel ugyanez, sőt, még segítőkészen hátra is dől, nehogy kifolyjon a drága nedű. Aztán jön a kedvence, az
  6. inhalátor, abban visszhangzik a hangja, itt már mi is röhögünk, simán megy a 10-15 mp, végül
  7. hangosan kortyolja a köptetőt, még, még, de a kegyetlenkedésnek is kell hely, nincstöbb!
És ez a stratégia működik a körömvágásnál is, korábban ketten fogtuk le, és még akkor is komoly elterelő hadműveletek kellettek ahhoz, hogy egy-egy körmöt levághassunk, most, hogy beemeltük a segíts kifejezést, magától tartja mind a húsz ujját, már-már túl segítőkész, mert az ollót is ő akarja fogni.

Lázmérés? Semmi probléma. Hipochonderségem okán épp elöl volt, ő pedig harisnyán-pelenkán keresztül dugdosta a fenekéhez, hátha. Pedig életében összesen kétszer mértük meg a hőmérsékletét.

Szóval isteni dologra találtunk rá, bináris agyú szülőknek némi supportot nyújthat, ha az energiamegmaradás törvényére gondolnak, a többiek egyszerűen csak próbáljanak meg másképp hozzáállni a beragadt, rosszul működő helyzetekhez, használják fel a benne rejlő energiákat, az új keret szinte magától fog megjelenni elkeseredett szemünk előtt.

Gondolom, ha egyszer majd ki kell venni a fiunk manduláját, magát fogja altatni.


Bejegyzések a témában

1 megjegyzés:

  1. ebből is látszik, hogy a gyerekek milyen okosak...sokszor sokkal okosabbak, jobban tudját, mit hogyan kell csinálni, mint a felnőttek, ezért MINDIG oda kell rájuk figyelni :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.