2013. március 19., kedd

Reggeltől betépve

Az alábbi posztot a legelső bejegyzésre érkezett friss komment ihlette. Azóta persze voltak jobb időszakok is, egyszer fent, egyszer lent, most épp utóbbi.


2013. március 18.

20.00

Fürdés, habból szakáll, fogmosás, nenyeldleköpdki, törülközés, pelenka, nerúgdoss, pizsama, mese, hálózsák, ivás, villanyleó, vállamra fel, elmesélem a napját, lefektetem az ágyára (már nem rácsos, kimászott belőle). 

20.15.

Éjfélre kondult a templom harangja // Alszik Pipecland minden lakója // Elpihent a vasút utca, csendes már a rét // Szép napjaink egyike most éppen véget ért.

Erdő mellett estvéledtem // Subám fejem alá tettem // 
Összetettem két kezemet, // 

Úgy kértem jó Istenemet // 

Adjon Isten jó éjszakát, // 

Küldje hozzám szent angyalát // 
Bátorítsa szívünk álmát, //
Adjon Isten jó éjszakát // 
Adjon Isten jó éjszakát!



G D G H G H G D G H G H D H E G H D D D D D G D D D D G E E E E H H H H G G G G D D D D G

Jó éjszakát, bébikém!


Kijövök.


20.25



Kattan ajtó, zörren ablak, néma csoszogás, az erős fénytől és az álmosságtól alig látó, tétova gyermekünk megjelenik az ajtóban, visszakísérem.

- Nem!
- De!
- Nem!
- Hol az ágyad?
- Ott.
- Igen. És hol kell aludni?
- Ott.
- Igen. Nem a kezemben, szóval most leteszlek az ágyadba.
- Nemnemnem, nemm alszom! (Ez mondjuk elég megható)
- De!
- Mama gyejje, Mama gyejjjjje!
- Nem, most én altatlak, késő van már, aludni kell!
- Nem! Mama gyejje!
- Nem jön a Mama, most én vagyok itt, gyere, aludj légyszi, itt vagyok!
- Nem! Dia!
- Nincs dia, már megnéztünk egyet, emlékszel, a Süsüt.
- Tüssű! Tüssű!
- Igen, de már megnéztük, most aludjál!
- Nem. Mesélj!
- Najó, elmesélem a bárányosat.

20.35

- Na, most pedig mássz be az ágyadba, naaa, neem, ülve nem lehet aludni, feküdj le, ezt már megbeszéltük!
- Inni
- Már ittál az előbb
- Inni!
- Tessék, de most már tényleg alvás!
- Nem!
- De! Akkor dőlj hátra, így. Betakarlak, jó? Aludj szépen! Csukd be a szemed, cst-cscscscst-ssssssssst-cscscscst-sssssssss!

Átforgatom, betakarom, fogalmam sincs, nyitva-e a szeme, horkol, szuszog ugyan, de ez nem jelent semmit. Kiosonok, reménykedem.

Itt az élet random ideig normál kerékvágásban halad tovább, mígnem:

2013. március 19.

00.30

- Mammagyejjemammamammagyejjemama

Nem vagyok magamnál, azt hiszem, bement a feleségem.

01.00

- Mammaaaaaa

Ezek szerint ki is jött.

Dühösen, a fáradságtól émelyegve berongyolok, kicsapom az ajtót, kiabálok

- Nafiam (igazából a nevét mondom, közben a vállamra veszem, feszíti magát), ezt nem lehet csinálni
- Mammamaamamaamammaaamama
- Nem, most én vagyok itt, én vagyok az apukád és elég ebből, aludni kell!
- Mammamamama
- Alszik
- Aaszik
- Igen, és neked is aludnod kell!
- Nem!
- De!

(ezen a pontos a beszélgetés vészesen monty pythonos irányt kezd venni)

- Nem!
- De! Tudod, ki mindenki alszik?

(itt már megnyugszom, újra lágy a hangom, sorolom a rokonokat, állatokat, bölcsitársakat, gondozókat, politikusokat, énekeseket, majd dúdolok neki Toten Hosent, Who-t, Cream-et, Leonard Cohent, lefektetem)

- Fiam (itt is a nevét mondom), most pedig alvás!
- Nem!
- De, szia, jóéjt

01.30.

- Mammagyejje

Dühödten, mellkasnak feszülő szívdobogással fekszem az ágyban, nem vagyok magamnál, újra csönd lesz, gondolom, bement a feleségem, kb 20 perc múlva visszajön.

-  Ezt nem hiszem el, komolyan miből van ez a gyerek?!
- Alszik?

A választ már nem hallom.

05.15

Arra ébredek, hogy a feleségem fújtatva berohan a szobába.

06.00

Egész közelről hallok bőgést, magam mellé nézek, feleségem sehol, másik irányba nézek, ott vannak mind a ketten, átveszem a fiunkat, vállamra teszem a fejét, egyből alszik, visszaviszem a szobájába, sétálok vele, ringatom, leteszem, kinyomja magát, visszaveszem a vállamra, több forgatókönyvet játszom végig a fejemben, mint a Polgár lányok és Kaszparov összesen, amellett döntök, hogy befekszem vele ágyba, felsír, felülök, megnyugszik, hátradőlök, fokról fokra helyezem magam vízszintesbe, én a hátamon, ő a hasamon, lelóg a lábam az ágyról, fázik, átfordulok, még mindig alszik, kihúzom a kezem alóla, mocorog, vizsgadrukk, folytatom a mozdulatsort, kimászom mellőle, megigazítom a takaróját, kiosonok.

07.00

Feleségem egy gyerekkel a vállán jelenik meg, semmit se értek, gond nélkül közénk fekteti, újra alszom.

07.15

Fel kellene kelnünk, hogy el tudjunk időben indulni. Gyerekünk mély álomban, ágyút lehetne mellette robbantani.






Bejegyzések a témában

12 megjegyzés:

  1. "naaa, neem, ülve nem lehet aludni, feküdj le, ezt már megbeszéltük" - ó, hányszor ismételt mondat...

    VálaszTörlés
  2. Apu, örülök, ha "megihletett" a hozzászólásom :)

    Összességében leginkább egy mondat jut eszembe:
    "Az embereket a tények nem zavarják!"

    Nekem úgy látszik téged sem különösebben tántorít el, az a jól látható tény, hogy a gyermeketek nagyobb biztonságban érzi magát veletek, mint tőletek akár csak 2 ajtónyira, ha alvásról van szó. Őszintén nem értem miért erőszakolod rá a külön alvásra vonatkozó elvárásod, kézzelfoghatóan az igényei ellenében.
    De tényleg? Miért ragaszkodsz ennyire a külön altatáshoz?
    A leírásod alapján az átalvás szempontjából nem tűnik egyszerűbbnek, vagy eredményesebbnek, mint az együttalvás. Az együtt/külön alvás lelki hatásaiban lévő különbségek szerintem elég egyértelműek. (megnéztem a semmelweises cikket is, ami nem releváns a kérdésben, hiszen az együttalvásos változatot nem vizsgálták, valamint további szakmai (mint természettudós "pszichológus") aggályok is felvetődtek bennem a bemutatott vizsgálattal kapcsolatban)
    Derűs napot!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, hát én több, mint másfél évig alustam együtt a lányommal, pár hónapja külön, és most újra visszakéreckedik hajnalonta... elmesélhetetlen a különbség alvásminőségben. és nem a hű-de-jó-nekem-én-vagyok-az-élet-császára-életérzésemet féltem, hanem a minimálisan pihentető, minimálisan kielégítő alvást. és a privát szférámat.

    szóval hejdeegyüttalvók, tessék tiszteletben tartani a többiek igényeit is. még akkor is, ha ti a sajátjaitokat szeretitek félrerakni. ez nem szabály.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ne hülyéskedj, nekem tök sokat segít ilyen jól látni egy tök másmilyen szülőt. nagyon megkönnyíti, hogy fellazítsam a saját - elég szigorú és ideges - soraimat.

      Törlés
  4. Update: apró nátha van kifejlődőben, ezért tegnap éjjel a co-sleeping mellett döntöttünk, én derékszögben aludtam, a feleségem az élén, felváltva ringattuk testünk melegével álomba a szuszogásunkra és a taknyára állandóan felébredő fiunkat, aki sokkal jobban fészkelődött rajtunk, mint közöttünk. Friss és üde reggelre virradtunk. Ezek a tények.

    VálaszTörlés
  5. Az biztos, hogy az együttalvás csak úgy működik, ha mindenkinek van elég helye. 3an nem tudnak kényelmesen aludni egy 140es-160as ágyon. Kell fejenként 80cm legalább. Szerintem.
    Jeekának meg üzenem, hogy "mi" szívesen tiszteletben tartjuk a "ti" igényeiteket, ha "ti" megpróbáljátok elhinni, hogy "nekünk" ez így jó, és nem rakjuk félre a saját igényeinket

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A félreértés ott vna, hogy én is a te 'mi'-dhez tartozom, és innen mondom, hogy tessék békén hagyni azokat, akik minden liedloffos racionalitás ellenére sem akarnak együtt aludni.

      nekem bejött majdnem két évig együtt aludni, és most is oké, ha úgy dönt a lány. de tökre megértem, ha valakinek ez nem jó. mint ahogy van olyan ember is a földön, aki nem szereti a kukoricafőzeléket. és az nem hiba vagy hülyeség, ő azt nem szeretni, tessék ezt elfogadni, punktum. ő is akkor tud változni, ha nem nyomják.

      Törlés
  6. Azért az igazi az, ha mindenki tiszteletben tartja a másikat, de ne legyen a kettő között ok-okozati összefüggés.

    VálaszTörlés
  7. Mi még mindig együtt alszunk a lányunkkal (26 hónapos) és mióta átalussza az éjszakákat, azóta még én is pihenek éjjel. Eddig sem a gyerek tehetett róla, hogy nem pihentem, hanem én, vagyis a visszaalvási nehézségem, ami az életvitelemből fakad. Párom átaludta az éjszakákat együttalvás mellett is, pihenten ébredt minden reggel. Én is megtehettem volna, hogy visszaalszom, ha többet mozogtam volna napközben szabadban és kevesebbet streszeltem volna és így vissza tudok aludni a gyerekkel éjszaka.

    Az pedig valóban alap, hogy kell elég nagy hely mindenkinek az igényei szerint a közös ágyban. Ahogy az is, hogy mindenkinek megvannak a saját preferenciái. Nagyon nem olyan ember vagyok, aki háttérbe szorítja túlzottan a saját igényeit, vagy feláldozná magát. Kimondottan abba az irányba megyek, ami számomra kényelmesebb - lusta anyuka vagyok én ;)

    Márpedig nekem bizonyítottan kényelmesebb egyelőre együtt aludni, hordozni, mint nem így tenni :) Nagyjából ölni tudnék, ha éjjel fel kéne kelnem az ágyból, hogy átmenjek egy másik szobába megnyugtatni a gyerekem - még azt is meggondolom olyankor, hogy pisilni kimenjek-e ;)

    Amikor pedig a gyerekem úgy fog dönteni, hogy külön akar majd aludni, akkor azt is örömmel fogom hagyni. Tegnap elgondolkozott rajta, hogy a másik szobában aludjon másik családtaggal (mert rokonoknál vagyunk vidéken), de aztán úgy döntött, hogy visszajön hozzánk. Annak is örültünk volna, ha mással alszik, és annak is örültünk, hogy visszajött :)

    Apu, a fenti postból (a kiindulásiból) azonban én azt olvasom ki, hogy különalvással sem vagytok kipihentebbek, mint mi együttalvással ;)

    Derűs napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vica!

      Azt hiszem, egyik alvással kapcsolatos bejegyzésnek sem az volt a célja, hogy bárkinek is példát mutassunk. Ennél kritikusabb - pláne nyilánosan, ismeretlenek előtt - aligha lehetnék magammal/magunkkal szemben. Nem tudjuk, hogyan kell altatni, viszont mindent megpróbáltunk, ezen technikák egy részéről már írtam és még fogok is, szóval ezzel kapcsolatban most legyen elég ennyi.

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.