2013. november 16., szombat

Anya csak egy van

Új gellert kapott az altatás, amit amúgy már a legtöbb esetben az egész éjszaka átalvása követ, épp csak az odáig vezető út döcög.

Egy vadabb vidéki bekötőút Forma 1-es versenypálya ahhoz a horrorhoz képest, amit a fiam beemelt az altatástematikába. Míg a feleségem gond nélkül a szeretet, a puszilgatás és a - csöppet idegtépő - hajcsavargatás közepette röpke fél óra alatt álomba szenderíti a fiunkat, addig nekem erre nemhogy esélyem nincs, mindhárman örülhetünk, ha túléljük. Ő véresre ordítja a torkát, lengőbordából roppanásig hajlítja a törzsét, rángatja és dobálja magát, csapkod, ver, rúg, kalimpál, nekem ezalatt a szívem a torkomban ver, izzadok, zihálok, az arcom forr, az izmaim megfeszülnek, nincs olyan agysejtem, amelyik összangban kommunikálna a másikkal és főleg velem. Mindezalatt a feleségem tehetetlenül ül a nagyszobában, jöjjön, ne jöjjön, vegye át, ne vegye át?

Merthogy a fiam, amikor már csak én maradok vele a szobában, akkor 200 decibelen, a legkülönbözőbb intonációkkal azt mondja, hogy

É N  C S A K  A  M A M Á T  S Z E R E T E M !

Se hall, se lát, csak ordít!

ÉN csak a mamát szeretem! Én CSAK a mamát szeretem! Én csak a MAMÁT szeretem! Én csak a mamát SZERETEM! ÉN! CSAK! A! MAMÁT! SZERETEM! Én CSAK a MAMÁT szeretem! Én csak a MAMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁT szeretem! Én CSAK A MAMMMMMMMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁT szeretem! ÉN CSAK A MA-MÁT SZE-RE-TEM!

Értem én a pszichodinamikai folyamatokat, meg, hogy tényleg többet van a feleségemmel, miért ne kötődne hozzá máshogy, de ezt hallgatni, és közben józannak maradni, de legalábbis annak látszani, nem egyszerű. De azért próbálkozom. Igyekszem a szóközökbe beszűrni a kommentjeimet, ügyetlen gondolataimat. Én viszont nagyon szeretlek téged. Én a te apukád vagyok. Tudom, hogy szereted a mamát. Én is szeretem. Téged is szeretlek. Énekeljek neked? Meséljek neked? Hogy csináljuk? Nyugodj meg kérlek. Próbálj megnyugodni. Nincsen semmi baj. De hát régebben el tudtalak altatni, emlékszel még?

És akkor ha így még nem elég egyértelmű, hogy ez mennyire szar, akkor mutatom párbeszédben:

- A MAMA altat!
- Nem, ma én altatlak! Tegnap a mama altatot, most én foglak.
- Én CSAK a mamát szeretem!
- Én viszont nagyon szeretlek téged.
- NEM! Én csak a MAMÁT szeretem!
- Én a te apukád vagyok. 
- Nem, a mama ALTAAAAAT!
- De ma én szeretnélek altatni!
- Én csak a mamát SZERETEM!
- Tudom, hogy szereted a mamát. Én is szeretem. Téged is szeretlek.
- NEM! ÉN! CSAK! A! MAMÁT! SZERETEM!
- Énekeljek neked?
- EN! GEM! A! MA! MA! AL! TAT!
- Hadd altassalak ma én, légyszi!
- Nem! Én CSAK a MAMÁT szeretem!
- Meséljek neked?
- NEEEEEEM! Én csak a MAMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁT szeretem!
- Hogy csináljuk?
- Én CSAK A MAMMMMMMMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁT szeretem!
- Próbálj megnyugodni. Nincsen semmi baj. 
- ÉN CSAK A MA-MÁT SZE-RE-TEEEEEEEEEEEEEEEM!
- De hát régebben el tudtalak altatni, emlékszel még?

És akkor teli tenyérrel, viszonylag erősen arcon csap. Már nem érdekel, hogy véletlen-e, hogy komolyan gondolja-e, elveszítem a türelmemet. NA, OLYAN AZTÁN NINCS, HOGY MEGÜTSZ, SZÓ SINCS RÓLA! ÉN ALTATLAK ÉS KÉSZ! ÉRTED, AMIT MONDOK?! Majd, a következetesség jegyében kijövök a szobából, zihálok, várok egy kicsit, azt hiszem, megnyugodtam, kicsit a fiam is diszkrétebben veszi a levegőt, visszamegyek, ő már átizzadta a pizsamáját és a hálózsákját is, de már inni sem adhatok neki, már fel se vehetem az ölembe, nem is tudnám, bravúros mozdulatokkal eléri, hogy megfogni se tudjam, sőt, ne is akarjam. Mohácsnál se veszett több, kijövök, feladom, értelmetlen az egész.

Eddigre már hulla fáradt, dörzsölgeti a szemeit, csak a verbalitás tartja ébren, ha egy pillanatra csöndben tudna maradni, állva elaludna. Feleségem átveszi, tíz perc múlva alszik a fiunk.

Másnap, amikor felébred, persze nyoma sincs az előző estének, reggel szalad hozzám, apuapuapuapu, délután meg lelkesen meséli a napját, fogja a kezemet, visz be a szobájába, örömében toporzékol.

De persze azt sem lehet, hogy minden nap a feleségem altat, meg azt se, hogy mindig, amikor én altatok, elmegy otthonról. Amikor ugyanis nincs menekülésre lehetőség, akkor gond és hisztéria nélkül elfogadja a minimális hangterjedelmű Parasztkantátámat és a mobilomból felénekelt Last year's man-emet, a kicsit bugyuta történeteimet Esparanzáról, a magányos tapírról és azt, hogy hamarabb alszom el, mint ő.

Így aztán marad a kitartó, de kontroll alatt tartott próbálkozás.


Tegnap már azt is megengedte, hogy megpróbáljam megnyugtatni. Nem sikerült, de legalább az esély megvolt. 


Bejegyzések a témában

21 megjegyzés:

  1. De miért nem lehet, hogy minden nap ugyanaz altat? Nálunk pl. minden nap én altatok évek óta. Az, hogy kb. egyenlően veszik ki a szülők a részüket a gyerek gondozásából nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenki mindent csinál. De most komolyan: jó ez bármelyikőtöknek? Értem, hogy a feleségednek néha jól esne egy kis pihi este, de vajon megkapja így? És te? Ha máskor simán el tudod altatni, akkor mit akarsz bizonyítani? Hogy a fiad ugyanúgy szeret titeket? Hát nem ugyanúgy, és nem ugyanakkor. Csak ugyanannyira.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Altathatja minden nap a feleségem, csak akkor úgy néznének ki a napjaim, hogy legjobb esetben is csak fél6 és fél9 között lehetek a fiammal. Mint ahogy nálatok is (gondolom) többek között pont azért altatsz te, hogy többet lehess velük. Persze, így nem jó vele lenni, neki se velem, de eddig működött a felváltva altatás rendszere, amit jó lenne visszahozni. Nem büszkeségből, vagy bizonyítási vágyból, hanem praktikából. És igazad van, nem ugyanúgy szeret minket.

      Törlés
    2. A gyerekben az a jó (vagy rossz?), hogy semmi se állandó. Most épp ez van, el kell(ene) fogadni, mert ez így leginkább szörnyen hangzik, minden félnek. Pár hét, és megváltozik. És így jó, hogy vele vagy? Nem ér többet ennél a békés 3 óra, tényleg meg kell fejelni egy kiakadós féllel? Pláne, ha feladod a végére. Mert ez így pont olyan, mint ha a gyerek elkezd hisztizni a boltban valamiért, földönfetreng, majd a végén mégis beadod a derekadat és megkapja. Mi jön le neki ebből? Ha kellően hangosan-kitartóan kéri/követeli, akkor megkapja, amit akar. Jó ez bárkinek? Nem úgy hangzik.
      Most épp ez van, aztán majd más lesz. Ha majd lesz tesó, akkor az apa fog kivételes helyzetbe kerülni, és az anyát fogja nagy valószínűséggel elutasítani a gyerek. Akkor majd ő fog foggal körömmel ragaszkodni hozzá, csak mert eddig működött?
      Hozhatnék még példákat a változásra a gyerekek szokásaiban, de nem akarok..

      Törlés
    3. Igazad van, persze, ez így a legrosszabb. De azt sem szeretném/szeretnénk, ha (kimondva vagy kimondatlanul) az altatás valamelyikünk feladata lenne, szerintem az esélyt meg szeretém kapni, illetve mutatni szeretnénk, hogy nekünk mi az elképzelésünk az altatással kapcsolatban. Mert persze, a boltban sem veszem meg, ha olyat kér, amit én nem tartok jónak, de az semmiképp sem megoldás, hogy nem viszem boltba, hanem megpróbálom elmagyarázni. Ezt próbáljuk az altatással is, csak éppen a boltban sikeresebbek vagyunk. De mindenkit megnyugtatnék, hogy a bejegyzés nagyjából 3 altatás krónikája.

      Törlés
  2. o, en siman elmegyek itthonrol egy orara csak azert, h p altasson. az mind a negyunknek remalom, ha itthon vagyok, es nem en altatok. siman megeri elmennem. majdcsak elmulik ez is, mint annyi minden mas. az pl mar tokmindegy nekik, h ki megy be, ha ejjel felebrednek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, most pont ezt csináltuk mi is, e. elment moziba, hogy gond nélkül altathassak, és így is lett. És igen, éjjel, ha esetleg felébred, mindegy, ki van ott.

      Törlés
  3. újraközeledés? (tudod, a mahleri)
    talán fontos most neki ebben az átmeneti időszakban, h ha nagyon akarja elérje a mamát, elvégre vele volt szimbiózisban, ez nem felcserélhető. már ha ennyire analitikus szpontból akarom közelíteni a kérdést...
    nem azt jelenti ez, amit szó szt mond, nem érdemes ettől befeszülni! de biztos nagyon nehéz ezt hallani/átélni! majd változik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szó sincs arról, hogy pszichológus akarnék itthon lenni, egyszerűen csak tudom, hogy mi van mögötte, mint ahogy azt is tudom, hogy engem is szeret. Nem is annyira a tartalmat rossz hallgatni, mint inkább a hangerőt és elviselni az agressziót. De hasznosak voltak a kommentek, köszönöm mindenkinek!

      Törlés
  4. :) Nem vagyunk egyedül, hála égnek...Szitu ugyan az nálunk is mikor az apukája viszi ágyba. A mesélésre még rá bírj beszélni, abban partner a gyermek (3 éves), de miután vége a mesének indul a mandula...Sajnálom szegény páromat, hasonlóan küzd meg Ő is helyzettel, hihetetlen önuralmat tanusítva. Azonban nálunk általában meggyőzi és végül Ő marad vele, nem kell felmennem és átvennem a szerepet. :) Válsztás elé szokta állítani, hogy most vagy megelékszik vele is vagy egyedül lesz kénytelen elaludni. Na ekkor általában alább hagy a sírás, ha viszont mégsem, apuka elindul az ajtó felé és van, hogy ki is megy. Viszont utána már beleegyezik, hogy inkább apa, mintsem egyedül.
    Ami még ugyan az nálunk is, hogy ha azt az infót kapja, hogy anya elugrott mamáékhoz segíteni valamit, dalolászva megy apjával aludni, eszem megáll. Sokszor már a fürdés (ami szinte minden nap az apjával történik)alatt félrevonulok egyik szobába, hogy mire végeznek ne is lásson a házban. Ez van, ennek ellenére én is szeretném ha apa is altatna és apa is szeretné ha Ő altathatna. Ez az időszak is el fog múlni és szerintem már most egyre jobb. Egy kérdés: hány éves a gyermeketek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi az együttérzést.
      A választás elé állítást én is szoktam csinálni, végül az vált be - bár kockázatos -, hogy kiviszem az anyukájához, hogy elköszönhessen tőle. Ehhez viszont az kell, hogy ezt előtte meg tudjam vele beszélni, ahhoz meg az, hogy két ÉNAMAMÁTSZERETEM között meghallja a hangomat. Igazi horror csak 3-szor volt, szóval megérte kitartani.
      A fiam 2,5 múlt.

      Törlés
  5. Így gyerektelenül bár, de nekem is az a véleményem, hogy miért ne lehetne, hogy csak a feleség altat, ha most pont egy olyan korszak van, hogy ez kell a gyereknek? Írtad is, hogy korábban mindkettőtöket ugyanúgy elfogadott. Valószínűleg ez megint így lesz.. és ha a többet együttlét pl. a feleség esetében azt a félórát jelenti, amennyi idő alatt (ahogy írod) ő elaltatja a gyereket, akkor az lehet, hogy nem akkora veszteség - hiszen ez úgyis csak egy időszak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, hogy a mi döntésünk, hogy ki altat, nem az övé. Egy dackorszak előtt álló, estére már nagyon fáradt gyerekkel szerintem elég kockázatos dolog alkudázásokba belemenni. Arról nem is beszélve, hogy simán lehet, hogy akkor majd nem pelenkázhatom, öltöztethetem, vezethetem a kocsit...

      Törlés
  6. Olvasom fönt, hogy a feleséged elment moziba, és így OK volt. Szerintem ezt kell rendszeresen csinálni, heti 1-2szer, amúgy is jár ennyi kikapcsolódás az anyukának is. Nálunk régóta így van, és működik, olyankor is altathatok, amikor mindenki otthon van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, biztos, hogy a fiam lázadása több szabadidőt fog a feleségemnek jelenteni

      Törlés
  7. Úgy érzem, hogy a fiad számára a fektetés egy olyan rituálé, amit a feleségeddel szokott csinálni, és élvez. Attól fél, hogy elveszed tőle, és véglegesként éli meg ezt a veszteséget (ahogy ebben a korban szokás). Én inkább megpróbálnék egy új rituálét kialakítani a fürdés vagy valamelyik másik esti elfoglaltság körül, amiben apa a fősámán. Ha fektetés, akkor is valami egészen mást kellene kitalálni. Mi például árnyjátékoztunk (egy pici ikeás ledlámpa van az ágya szélén). Fontos, hogy ne érezzen veszteséget. Ha apa a főszereplő a fektetésnél, anya akkor is menjen be utána, és akár olvasson is mesét. Ha a játék apával elég érdekes, akkor egy idő után el tudja engedni az anyás részt, vagy akár bealszik, de erőszakkal nem érdemes elvenni tőle, mert csak magaddal tolsz ki - nem fogja tudni magát elengedni, és ez téged is frusztrálni fog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj (vagy nem baj, ez ízlés kérdése), hogy azt hiszem, mi olyan család vagyunk, vagy szeretnénk lenni, amelyikben egyik tevékenység sem kötődik konkrét szülőhöz, legfeljebb konkrét rituálékhoz. Mert hiszünk abban, és ezt szeretnénk is átörökíteni, hogy mindketten tudunk mindent. Ettől még persze lehet felváltva, vagy kedv szerint altatni, de azt szeretnénk, ha ez a mi döntésünk lehetne és nem a fiunké

      Törlés
  8. én a hármasban altatással próbálkoznék először
    és az anyai jelenlétet próbálnám fokozatosan csökkenteni később jön be előbb megy ki, de nincs olyan recept ami beválna mindenkinek

    csak egy ötlet, amit érdemes lehet kipróbálni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a helyzet, hogy a bejegyzés után nem sokkal a ki altatasson-topic megoldódott, a fenti horror összesen 3-4 alkalommal volt, azóta nincs probléma azzal, ha úgy altatok én, hogy közben itthon van a feleségem is.

      Törlés
  9. én csak most olvasom a bejegyzést, egy mostanitól jutottam el idáig, mikor visszaolvasgattam a posztokat; és el is képedtem rendesen. de nem rosszból mondom, csak hogy mennyire mások a családok. nagyon furcsa szituáció így elképzelve az, hogy anya az egyik szobában ül, egy másik szobában meg apával üvölt a gyerek. ez minek? ha anya nincs otthon, akkor el tudja apa is altatni, ez a lényeg, nem? túlgondolkodjátok ezt szerintem. az altassa a fiút, aki el tudja altatni, ennyire egyszerű. és ha alszik, örüljetek a szabadidőnek! igaz, nekem ikerlányaim vannak, ami arra megtanított, hogy mindent a lehető legegyszerűbben közelítsek meg. a legfontosabbat előttem, ahogy látom, elmondták: a gyerek változik. és másik: azért akarja apa altatni, hogy többet lehessen a gyerekkel, ugye, jól értettem? az én férjem sokáig dolgozik, hétre ér haza, nyolckor fürdés, egy órát van a lányokkal. akkor is az altat, akivel elalszanak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igazad van természetesen. és rövidtávon a legegyszerűbb és legjobb lett volna megfogadni. most viszont már látjuk a hosszútávot is, ahol meg úgy tűnik, megérte szenvedni, mert pár alkalom után a dolog beépült, s most már nincs probléma azzal, ha én altatok. és így már tényleg mindkettőnknek sokkal jobb, mint ha berögzült volna az, hogy csak a feleségem altathat

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.