tag:blogger.com,1999:blog-70698305963444816172024-02-19T04:29:31.639+01:00ApaparaVálogatott nyafogások és büszkeségekApuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.comBlogger257125tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-65318538189690085572022-05-16T09:05:00.000+02:002022-05-17T09:23:02.093+02:00Boys don't cry<div style="text-align: justify;">Ez itt egy agy.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3I8zplOzV1tHJMl9jlklIQGHCLRfYP0U4-pp41wOrH-gOXaVfKAbCf69Ua2PEeVpt3ptC6d5GNe7Qi2Q5-pYA1PDYCrdubcwbHrry0oxSgIkSe_jkAVthr8GLEtOxu9gSdOzsmPfzxDx6gglicU0NT9BgsgOQE2jfLXlQTj1Ooz-KCDUtIxA4FGko/s350/S%C3%BCket%20vagy.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3I8zplOzV1tHJMl9jlklIQGHCLRfYP0U4-pp41wOrH-gOXaVfKAbCf69Ua2PEeVpt3ptC6d5GNe7Qi2Q5-pYA1PDYCrdubcwbHrry0oxSgIkSe_jkAVthr8GLEtOxu9gSdOzsmPfzxDx6gglicU0NT9BgsgOQE2jfLXlQTj1Ooz-KCDUtIxA4FGko/s16000/S%C3%BCket%20vagy.png" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Fogalmam sincs, hogy kié, de mondjuk azt, hogy egy fiúé.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Akinek az agya nem sok dologban különbözik egy lány agyától.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Erre az agyra és így a hozzá tartozó emberre is hatnak a dolgok. Stresszel, örül, haragszik, dühös, boldog, szerelmes, fáradt ő is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Ő, aki egy fiú.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Neki is van lelke. Ő is sír, szomorú, ideges, boldog, meghatódik, szorong, fél.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Ő sem tud mindent megoldani, őt sem csak a praktikumok érdeklik. Ő is vágyik ölelésre, simogatásra.</div><div style="text-align: justify;">Ő nem katona, hogy minden, ami testi fájdalom, katonadolog legyen. Ő is eshet kétségbe. Őt is érdekli a családja, nem csak a család fenntartása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Csak hát van ez a borzasztó patriarchális társadalom, ami ennek épp az ellenkezőjét hiteti el vele. És mindenkivel, aki vele együtt él. A médiával, a rokonokkal, a barátokkal, az óvodatársakkal, az iskolatársakkal, az évfolyamtársakkal, a munkatársakkal, a főnökökkel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Fiúkkal és lányokkal, férfiakkal és nőkkel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;">És akkor ő, ez a fiú, mindezt elhiszi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Elhiszi, hogy ő kemény, erős, határozott, céltudatos, uralkodó. Egy két lábon járó fallikus szimbólum.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">És akkor már fogalma sem lesz arról, hogy hogyan és kinek és mikor beszéljen az érzéseiről, de nem is lesz rá senki sem kíváncsi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Még ő maga sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Pedig érdemes lenne.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Mert a mostani fiúkból (és lányokból) még lehetnek olyan férfiak (és nők), akik már nem működtetni és fenntartani akarják a patriarchális rendszert, hanem egy egyenlő(bb) társadalomért küzdenek, mert tudják, hogy nekik ott jobb lesz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Ma, a fiúgyermekek világnapján és máskor is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Mindig is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Szóval itt az ideje elkezdeni figyelni a fiúkra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">És a férfiakra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Akkor is, ha nem beszélnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Ha mogorvák, ha mufurcok, ha maguk elé merednek, ha isznak, ha dagad a nyakukon az ütőér. Ha a telefonjukba merednek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Mert ilyenkor belül beszélnek, beszélnének ám.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div><div style="text-align: justify;">Szóval ne legyél süket. Akkor se, ha nő vagy, de akkor se, ha férfi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;">Tök mindegy, mi vagy. Figyelj!</div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-66936054370836023072022-05-06T09:14:00.019+02:002022-05-17T09:19:57.855+02:00Szebbik nem - boys don't cry<div style="text-align: justify;">Nézd, hogy rúg, biztos fiú, nézd, milyen kis nyugodt, biztos lány. De okos fiú, de cuki lány. De erős fiú, de édes lány. De ügyes fiú, de cukor lány. És ez így meg tovább: Levente vagány, Hanna csinos, Máté határozott, Zoé hisztis, Dominik magabiztos, Anna beképzelt, Bence kitartó, Léna törekvő. Ha Kincső valamit elront, akkor semmi baj, csinál majd valami egyszerűbbet, vagy kap segítséget, ha Medox hibázik, hát fusson neki megint, ha Teodor elesik és sír, katonadolog, ebcsontbeforr, mitrinyálsz, ha Zora elesik és sir, jajédeskémsemmibaj, gyereüljazölembe.</div><div style="text-align: justify;">Mindennek ne lenne hatása?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW3HEkSfbziVk0HNujbOMoc5pwWH4d2ETyh2TcreO4Xm2mYoD4myFK2FQawvZivktJA6JUnzOUGoeopfm4mEb5LZ1uqXGuOuiZ5Xth4Rt1eC8tMEo-F_AjnN2kHXs0nNvZZLGFxijupVsvuCtiDrb5IA3VilObnamW9LoMSx5kBIwiy9GvRB3b0jfs/s350/you.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW3HEkSfbziVk0HNujbOMoc5pwWH4d2ETyh2TcreO4Xm2mYoD4myFK2FQawvZivktJA6JUnzOUGoeopfm4mEb5LZ1uqXGuOuiZ5Xth4Rt1eC8tMEo-F_AjnN2kHXs0nNvZZLGFxijupVsvuCtiDrb5IA3VilObnamW9LoMSx5kBIwiy9GvRB3b0jfs/s16000/you.png" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">De van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Levente üt-rúg, dúl-fúl, csapkod, rágja a körmét, ha nem tetszik neki valami, Hanna sír, megsértődik, félrevonul. Leventére megharagszanak, mert nem tud viselkedni, Hannát megvigasztalják. Bence újra és újra próbálkozik, ha nem megy neki valami, nem kér és nem is fogad el segítséget, Léna feladja, eleve a könnyebbel kezdi, ha nem megy neki, segítséget kér. És kap is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Medox ügyesebb lesz tesiben és a reál tárgyakban, Kincső a készségtárgyakban. Más reakciót fog kapni az iskolában ugyanarra a viselkedésre Teodor, mint Zora, legyen szó sikerről vagy kudarcról, közösségi jelenlétről vagy tantárgyi teljesítményről. Gyerünk Bence, sebaj, Anna! Biztos csak rossz napja van Máténak, majd legközebb jobban megy, Zoé olyan jó szívű, eszem a kis pofiját.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Máté aktív, Zoé passzív. Ellenkező esetben biztos buzi, biztos hülyekurva.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ja, igen, mert főhőseink közben már kamaszok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És hát tovább is kéne ám tanulni, pályát is kéne végre választani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Eddigre már bőven tudják ők, hol a helyük: magasan, alacsonyan. Levente családfenntartó, Hanna anya. Nyugi kell neki. Nem kell a karrier. Ott úgyis meggebed. Foganjon csak meg a baba, maradjon csak otthon három évig. A két gyerek között meg ne is menjen vissza. Persze otthon is meggebed. Nyilván. A láthatatlan munkába és az érzelmi házimunkába. Levi is meggebed. A munkába és abba, hogy el kell fojtania az érzéseit. 45 éves korára már azt sem tudja, hogy érzett-e valaha bármit is a szívkörnyéki zsibbadáson és a túlsúlya miatti légszomjon kívül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egymáshoz és önmagukhoz már semmi közük.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kinek jó ez?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(A neveket a <a href="https://24.hu/belfold/2022/03/22/legnepszerubb-fiu-lany-utonev-2021-statisztika/?fbclid=IwAR0R5vqwSF4rDMi9JSAQLOnbFzUsOqSiJ6HIjLwY-V_ot1_c1HoG3wMB8A0" target="_blank">100 legnépszerűbb fiú- és lánynevek listájának </a>legelejéről és legvégéről választottam)</span></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-41990017147027127182022-04-05T09:07:00.006+02:002022-05-17T09:23:33.594+02:00A szebbik nem<div style="text-align: justify;">Ez itt egy mosógép.</div><div style="text-align: justify;">Ezt nem elég megvenni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4LCn9wHkr8Gdr8l2y99qmoW01xycwWYJMEGvhoBK25vz5qqNvjXqaPg3UUx3glKYz5k9s3uwTk4fog5ZFJPigBwndhIiEjz6glLU9KiK5cb803VdjbDZrIJTLUAWVpRw0XB8hG-lay92A4EeWtgLnyrAyrw8Vu8UX_fe04_01IZKU334Cfn6WdugM/s350/Vak%20vagy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="350" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4LCn9wHkr8Gdr8l2y99qmoW01xycwWYJMEGvhoBK25vz5qqNvjXqaPg3UUx3glKYz5k9s3uwTk4fog5ZFJPigBwndhIiEjz6glLU9KiK5cb803VdjbDZrIJTLUAWVpRw0XB8hG-lay92A4EeWtgLnyrAyrw8Vu8UX_fe04_01IZKU334Cfn6WdugM/s320/Vak%20vagy.png" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Ezt viszonylag gyakran be is kell kapcsolni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Lehetőleg akkor, amikor van is benne ruha. Legalább színek, olykor még típus szerint is szétválogatva. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És kell bele mosószer, öblítő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mosás után ki kell venni belőle a ruhákat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem sokkal a mosás után, mert különben bebüdösödik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És bár nem tartozik közvetlenül a mosáshoz, de a ruhákat nem elég kivenni, azokat ki is kell teregetni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És persze a ruhákat a teregetőről utána le kell venni, szét kell válogatni (vagy eleve szétválogatva leszedni), össze kell hajtogatni, majd szét kell osztani a családtagoknak. Rosszabb esetben el is kell pakolni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És persze.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha elfogyott a mosószer vagy az öblítő, akkor venni kell újat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezt fejben is kell tartani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Néha benne marad a nadrágzsebben egy-egy papírzsepi, kocsikulcs. Azt előre érdemes átnézni, kivenni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ez még csak a mosás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert épp a mosógépnél jutott eszembe fotózni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De ott van még a vásárlás, a rendrakás, a vasalás, a mosogatás, a főzés, az uzsonnakészítés, a gyerekek (ha vannak) logisztikája, nevelése, altatása, vigasztalása, a velük való törődés, az ő bölcsődei, óvodai, iskolai ellátásuk, házi feladataikban segítés, kikérdezés, ilyenek. No meg persze a rokonokkal való kapcsolattartás, az idős és/vagy beteg rokonok ápolása, a mindig közelgő ünnepek (olyanok mindig vannak, most épp nyakunkon a húsvét, pészah, ramadán, kinek mi és persze születésnapok és egyéb évfordulók) előkészítése szervezése, lemenedzselése, ajándékok vásárlása is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Miért írom ezt mind le?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azért, mert ma van a láthatatlan munka világnapja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És mert van még az érzelmi házimunka is, amit szintén végezni kell, ami szintén rohadt fárasztó, amit szintén zömmel a nők végeznek, és aminek még világnapja sincs, sőt még a hashtagjét is csak egy ember használta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ami a legszomorúbb.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elég sok nőt láttam erről a világnapról posztolni. Elég sok, nők által működtetett és/vagy alapvetően nőknek szóló oldalt láttam erről posztolni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De mikor posztolnak erről férfiak? Mikor posztolnak erről a férfiakat megszólító felületek?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mikor kezdjük el végre mi is tényleg észrevenni ezeket a tárgyakat, ezeket a munkákat?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hisz rohadtul ott vannak előttünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha máskor nem, hát a lockdown-ok hónapjai és hullámai alatt azért már igazán észrevehettük volna őket!</div></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-21557056205719803502021-12-19T21:34:00.000+01:002021-12-19T21:34:32.305+01:00Az iskola és az ő őre<div style="text-align: justify;">Hercegakarattyán, a Péntek utca 23. alatt található egy kétszintes, L-alakú betonépület, egy iskola, melyet 1973-ban, a korszellemnek megfelelően építettek. Szürkére, kockára. A homlokzatot 2007-ben teljesen, a belső tereket részben felújították. Az emeleti WC-ket és osztálytermeket kifestették, az ablakokat műanyagra cserélték, de a padlót borító PVC még az eredeti, és a közösségi helyiségek és a tornaterem felújítására sem jutott pénz. És hát 2007-sem ma volt. Tervben van, hogy 2022-ben, a választás előtt felújítják az udvart is, a beton repedéseiből kinőtt fű miatt nem nagyon lehet focizni az iskola területén, a városkában épült stadiont viszont a gyerekek nem használhatják. Pedig a pálya általában pang az ürességtől, a Hercegakarattyai focicsapat, a HFC ugyanis tavaly kiesett a megyei háromból is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnáziumban összesen bruttó 498 tanuló tanul, de valójában csak 436, mert a diákok 14%-a SNI-s, illetve HHH-s, akik így két főnek számítanak. A 34 fős tanári kar nehéz iskolának tartja a Mórát, a helyiek nem is nagyon szeretik, a Harry Potter alapján el is nevezték Mórdekárnak, hiszen ide kár járni. De mivel Hercegakarattyán nincs sok munkalehetőség, a gyárak és a legtöbb embert foglalkoztató bánya még '93-ban bezárt, ezért a családok közül csak kevesen engedhetik meg magunknak, hogy a szomszéd község sokkal jobb iskolájába járassák a gyereküket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az iskola igazgatója innovatív és toleráns tanár, a tantestület elismeri és tiszteli, sokat is pályáznak, de csak kevésszer nyernek, így csak nagyon ritkán tudnak eszközöket venni, kirándulásokat szervezni, fejleszteni, státuszt bővíteni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pedig mindre nagy szükség lenne, utóbbira a leginkább, hiszen a törvény értelmében járó fél státusznyi iskolapszichológus nagyon kevés. Nagyon örült viszont a teljes tanári kar, hogy tavaly sikerült felvenni - szintén fél státuszban - egy pedagógiai asszisztenst, hatalmas segítség ő a nehéz osztályokban. Fontos szerepet tölt még be az iskola életében a kémiatanár, aki munkaidő-kedvezményért cserébe a gyermekvédelmi feladatokat is ellátja. Iskolaorvos heti egyszer van az iskolában, védőnő viszont két éve nem elérhető, az országos hiány ezt a térséget különösen érinti.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Mórdekárban a romák becsült aránya 8% körül van, az iskolába jár még néhány afgán és szíriai származású gyerek, és bár az igazgató okos bérgazdálkodással elérte, hogy minden évben legyenek érzékenyítő tréningek, ez a tanárok egy részét nem különösebben hatotta meg, a tantestület nagyjából fele elfogadó és befogadó, az iskolát jellemző konfliktusokat sem származással, sem bőrszínnel, sem szocio-ökonómiai státusszal nem hozza összefüggésbe, a másik fele, ahogy az akarattyaiak is, annál inkább.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy dolog viszont tény. A Mórában tényleg mindennaposak a verekedések, a bullying, a verbális agresszió. Legtöbbször a gyerekek egymást bántják, de néha egy-egy tanár is kap, igaz, a legtöbbször véletlenül, amikor szét akarta választani a gyerekeket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Feszültség tehát bőven van, az iskola polgárai (tanárok, tanulók, szülők) vegyes érzelmekkel várták a szeptember elsejét, amikor az iskola új iskolaőrt kapott, a korábban a csőregfalvai csirkefarm éjjeliőreként dolgozó, 165 centis, 82 kilós, 58 éves, egyedülálló Hajdu Tibort. Tiborral elégedettek voltak a farmon, a rókacsapdákat kikerülő rókákat mindig időben hatástalanította, ha pedig mégis elkapott egy-egy állatot a csapda, akkor még jóval azelőtt kivette belőle a tetemeket, mielőtt a dögevők rátaláltak volna. Lopás, betörés a munkaidejében sosem volt, Tibor mindig éber volt, és az éjszaka dolgozó kollégákkal is jól kijött. Az éjszakázást viszont egyre nehezebben bírta, örült is az álláshirdetésnek, a nappali munkavégzés mellett pedig még a magasabb fizetés is vonzotta, és bár gyerekekkel sosem dolgozott, ez nem volt probléma az állás megpályázásakor. A két hetes képzés során sokat tanult, figyelt, vizsgái jól sikerültek, örült, hogy olyan iskolába osztották, amely közel van lakóhelyéhez, az kevéssé foglalkoztatta, hogy <span style="font-style: italic;">milyen</span>
milyen is az az iskola. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az igazgató Tibor munkába állását követően tantestületi értekezletet tartott, ahol Tibor, kissé ugyan döcögve és zavartan, de elmondta, hogy mi lesz a feladata, aztán pedig igyekezett minden tudását bevetve válaszolni a tanárok rengeteg kérdésére. De hát újszerű volt neki a helyzet, nem volt hozzászokva ennyi beszédhez és ennyi emberhez, a fülledt tanáriban álldogálva azon vette észre magát, hogy újra és újra megigazítja a bilincset, a gumibotot és a gázspray-t tartó szolgálati övét, és olyan érzése volt, mintha levegővételkor valami szúrná a mellkasát. Akkor érzett utoljára ilyet, amikor még a farmon, egy sötét éjjel az őrszobájába bevilágított egy kamion reflektora. Tibor megijedt, zihált, de gyorsan, a protokoll szerint reagált, hívta a rendőrséget, de aztán kiderült, hogy csak megfeledkezett a dugóba került takarmányfuvarról, ami végül hajnali 2-kor futott be.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szerencsére most sem volt baj, csak reggel már kapkodva rakta fel az egyenruhájára a 60 mm magas és a legszélesebb pontján 45 mm-es, pajzs alakú szolgálati jelvényét, ami így tényleg elég erősen karcolgatta a bőrét. Elengedte az övét, megigazított a pajzsot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most már nyugodtan lélegzett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben folyamatosan záporoztak a kérdések, Tibor pedig hangsúlyozta azokat a frázisokat, amiket a képzésen is sokat hallott. Meg, ami eszébe jutott.</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Együttműködve Tantestület munkatársaival.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Szolgálom és védem Tanulók és Tanárok fizikai és lelki épségét.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Heti 40.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Csak legvégső esetben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Csak legvégső esetben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Azt is csakis legvégsőben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Pisztolyom nincs.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Intézkedem. Kényszerítek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Törvény értelmében.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Képzésen úgy tanultam.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Csirkék, igen.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Főleg tarhonyával, de jobbszeretem a sertést. Oldalast. Fokhagymával, fehér kenyérrel.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Nincs feleségem.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Testi erő.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Milyen micsoda? Szájber mi? Bulling? Kapitányságon megérdeklődöm.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Motozással. Jelzőberendezés.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Ajtai Károly törzsőrmester úgy tanította, hogy három percen belül.</span>
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezt követően az igazgató elvitte Tibort a szobájába, megmutatta neki, hogyan működik a jelzőberendezés (a.k.a: majrégomb).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amit Zsóka néni használt először, szeptember 7-én, a 3. óra felénél. 3/b, első emelet 104-es tanterem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tibor fut, rohan, a bot ütögeti a térdhajlatát, csörög a bilincs, lifeg a spray. Őrünk övébe kapaszkodva fut tovább, liheg-szuszog, órájára néz, szintidőn belül van, <span style="font-style: italic;">francba, ez a 6/c</span>, eltévedt volna?, na, megvan a terem, kivágja az ajtót, bent üvöltés és verekedés, <span style="font-style: italic;">Mi van, Zsóka, ne is mondja, látom, intézkedem, kényszerítek, gyere csak, te, csirkefogó, ne ellenkezz!</span>, Zsóka kiabál, <span style="font-style: italic;">Tibor, nem ő volt, hanem a Zsombi</span>, de Tibor nem hallja, ha hallaná, akkor sem tudná, ki az a Zsombi, keze lendül az övhöz, letépi a bilincset, közben pörgeti a fejében a két héttel korábban tanult büntethetőségi szabályokat, <span style="font-style: italic;">harmadik bé, akkor 9 éves, kurvakicsibazmeg, fasztcsináljak</span>, Zsóka sírva üvölt, <span style="font-style: italic;">háthagyjaapicsába Tibor, hát bepisilt a Móni és a Zoli is</span>, de Tibor nem enged, erősen fogja a kisfiú kezét, és miközben kirángatja a teremből, észre sem veszi, hogy a 120 centi magas, 23 kilós zokogó kisfiú homlokát a szolgálati pajzs alatti 22x10 mm-es aranyszínű téglalap alapon olvasható ötjegyű számba préseli.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az eseménynek azonnal híre ment, meg is írta a megyei lap, a még mindig főszerkesztőt kereső Indexen kívül két nap múlva már a teljes sajtó lehozta a hírt. Ki így, ki úgy.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>A kisfiú szülei tehetetlen dühöt éreztek ugyan, de a rendőrséghez nem tudtak fordulni, ugyanis a gyerek apja nemrég belekeveredett egy kocsmai verekedésbe, aminek az eljárása még tartott, Tibor tanyasi csirkéje pedig egészen kiváló volt, egész Hercegakarattya odavolt érte. </div><div><br /></div></div><div style="text-align: justify;">A következő hét elején újabb értekezletet tartottak a Mórdekár tanárijában, addigra a kisfiú homlokán már csak a 9-es számot lehetett kiolvasni. Tibor, ujjait tördelve szabadkozott, ígérte, ilyen nem lesz többet, magában szentségelte a képzést, amiért erre nem készítette fel, titkon visszasírta a csirkefarmos éveket, de ott és akkor erre nem volt idő, tudta ezt Tibor is, most az egész tantestület előtt kellett bizonyítania, ő pedig jó tanuló, jó iskolaőr akart lenni. Megmutatta, hogy megtanulta a gyerekek nevein túl azt is, hogy melyikről mit kell tudni. <span style="font-style: italic;">Szilvi, 7/a, szegény, jó tanuló</span>, körbenéz, hangját lehalkítja, a c-t suttogva ejti ki, az igány-ra már jut egy pici hangerő. <span style="font-style: italic;">Roli 8 éves, ravasz egy gyerek, szülei a boltban dolgoznak</span>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az értekezlet végére megérkezett a megyei kapitányságról az Ajtai is, Tibor lehorgasztott fejjel hallgatta törzsőrmesterének pergő zsargonjait, aminek köszönhetően a tantestület végül zsörtölődve és duzzogva, de újra bizalmat szavazott Tibornak.</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">A majrégombok szeptember 7-e után viszont érintetlenek maradtak, konfliktus is kevesebb volt, hiszen ki merne ezek után bármit is tenni, de még ha lett is volna valami, mórdekáros legyen a talpán, aki majrégombot mer nyomni. Tibor unottan járkált a folyosón az órák alatt és között, azon vette észre magát, hogy megint az éjjeli csirkékre és a sok-sok filmre gondol, amit megnézett a műszakjai alatt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">November 13-án, a 4. óra alatt viszont Tibor füstöt érzett a földszinti WC-ből. <span style="font-style: italic;">A dohányzás az iskola épületében és annak 5 méteres körzetében tilos, a tiltott cselekedetért fegyelmi eljárás indítható, a tiltott cselekedet beszüntetése</span>, itt kicsit elakadt Tibor, de aztán eszébe jutott, igen, <span style="font-style: italic;">az iskolaőr feladata.</span>
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elindult a szag irányába, de aztán megállt. Körbenézett. Sehol senki. A szag erősebb. Tett egy bizonytalan lépést, majd megint megállt. Nyelt egy nagyot. Hirtelen megfordult, majd határozott és öles lépésekkel az igazgatóiba ment. Joli, az iskola legcukibb takarítója a hangszigetelt ajtón keresztül kiszüremlő <span style="font-style: italic;">zkedje bor sko őr rvaél</span> hangokból arra tippelt, hogy az igazgató azt üvöltötte, hogy <span style="font-style: italic;">Intézkedjen, Tibor, hát maga az iskolaőr, a kurvaéletbe!</span>, de az is lehet, hogy azt mondta, hogy <span style="font-style: italic;">Nehogy intézkedjen, Tibor, az iskolában még egy ilyen malőr, a kurvaéletbe, nem fordulhat elő</span>. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Akárhogy is, Tibor kiszaladt az igazgatóiból, futott a még mindig erős szag irányába, utána nem sokkal az igazgató és mitagadás, Joli is kíváncsi lett, takarítóeszközeit hátrahagyva futott hát is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Utóbbi két szereplő viszont nem jutott be a WC-be.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ajtó beragadt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az igazgató dörömbölt és üvöltött, Joli jajveszékelt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben kicsengettek, és szép lassan az egész iskola odasereglett a földszinti lányvécé elé. Bentről kiabálás, vécélehúzás és mindenféle csapkodás hallatszott ki.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amikor váratlanul mégis sikerült bejutni a húgy- izzadtság- és cigarettaszagú, meglehetősen viseltes helyiségbe, a Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnázium tanárai és diákjai egy abszurd és groteszk, kimerevedett pillanatra három tanulót és egy vörös fejű iskolaőrt láttak az egyik nyitott ajtójú WC-fülkénél: a nyolcadik bés Timit és Jázmint, amint a WC-csésze előtt térdelő Tibor szolgálati egyenruhájának ingét rángatják, és a még mindig WC-n ülő, meztelen ölét rövidke blúzával takargatni próbáló, reszkető, zokogó Beát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Utólag sem az igazgatónak, sem az iskola pszichológusának, de még a megyei őrsön dolgozó rendőröknek sem sikerült pontosan összerakni, hogy mi történhetett a földszinti illemhelyiségben. Tibor szexuális provokációt, csapdát, szabályokat, paragrafusokat, intézkedést és kényszerítést és a képzés hiányosságait emlegette, a lányok ezzel szemben erőszakot, megaláztatást, a korábbi blama miatti perverz alkut üvöltötték és azt, hogy ők még csak gyerekek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tibort leváltották, visszament a farmra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az új iskolaőr, a korábban a Balcói Javítóintézetben dolgozó, kisportolt testalkatú, 179 centi magas, 75 kilós, 47 éves Fejes Anikó ilyen hibákat már nem követett el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf5cR8JnyCT27HyQLV-X-jheY6HNlrTJRKNyOxqDUK-Qt0ZfwZg3eVjGYN_WAdocUxK0QU0IXlt_x75ztMI2BLiGfY-XfTM4o4EYiR86o3jPDEsddMpPCEuO0uW1IjlMA_SwMGZ1Ox1Cw/s410/117096659_10157585833451762_228597697289404184_o.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf5cR8JnyCT27HyQLV-X-jheY6HNlrTJRKNyOxqDUK-Qt0ZfwZg3eVjGYN_WAdocUxK0QU0IXlt_x75ztMI2BLiGfY-XfTM4o4EYiR86o3jPDEsddMpPCEuO0uW1IjlMA_SwMGZ1Ox1Cw/s0/117096659_10157585833451762_228597697289404184_o.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A gyerekek rettegtek tőle. Határozott volt és kemény, sosem üvöltött vagy kiabált, viszont a szavakat úgy ejtette ki a száján, mint egy gonosz, kimért kígyó. Sziszegve, kegyetlenül, kíméletlenül. Mindenkit a vezetéknevén szólított, még az elsősöket is.</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Viselkedésed, Kasssssssssszás, megengedhetetlen.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Te döntessssssssssssz, cselekedetedet vagy bessssszünteted, vagy jön a spray.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Nem válaszolsssssssssz?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">Sprayt vagy életet?</span>
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Mórdekár az Anikó-rezsimben jobb iskola lett.</div><div style="text-align: justify;">Legalábbis magatartás szempontból.</div><div style="text-align: justify;">Legalábbis az iskola területén és annak öt méteres körzetében.</div><div style="text-align: justify;">Legalábbis egy ideig.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Történtek ugyanakkor negatív dolgok is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A homlokos kisfiú például az eset óta minden éjjel bepisil, a gyerekek szorongva járnak iskolába, az alsósoknak sokszor rémálmuk van, de némelyik felsős sem mer kimenni WC-re, az iskola tanulmányi átlaga két hónap alatt 3,6-ról 3,1-re romlott, a tanulók nem nagyon állnak szóba egymással, kimért és hideg csend ült az iskola falai között, Danibát pedig, a mindenki által körberajongott történelemtanárt és napközist kitiltotta a tankerület vezetője az iskola területéről, mert töriórán Anikóval demonstráltatta a hatodikosoknak az inkvizíciót, a nyolcadikosoknak pedig SS-Unterscharführer, Otto Herzog hanghordozását.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">- Anikó, jöjjön csak be!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">- Intéssssssssssssszkedjek?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">- Köszönöm, ennyi volt.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">- Szolgálatára</span>, mondta Anikó, majd összevágta bakancsát, hátrafordult és kiment.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Csak amikor becsukta az ajtót, esett le neki, hogy gúny tárgya lett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Danibá másnap a Fém Megyei Rendőr-főkapitányságon kezdte a munkanapját, majd a tankerület-vezetőnél folytatta, most a szomszédos faluba vezető 7123-as mellékút északi felén tisztítja az árkot. Közmunkában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hercegakarattya eközben erőszakos és nyomasztó városka lett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A köztereken gyerekek dohányoznak, a netes zaklatás soha nem látott mértéket ölt, az iskola öt méteres körzetén kívül rendszeresen kiborított kukákat, megrongált tárgyakat és összegraffitizett fákat látni, sok szülő pedig arról számol be, hogy gyerekük megváltozott, magába fordult, megközelíthetetlen, többüket el is vittek a Mórából, néhány család elköltözött.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És igaz, hogy a Mórdekár jobb iskola lett, de osztódni még Anikó sem tudott, így az osztálykirándulások, iskolai táborok, nyári programok mindegyikén bizony még ő sem tudott ott lenni, hogy őrizze az őrizendőt, így ezeken a programokon rendre elszabadult a pokol. Olyannyira, hogy a második félévtől az iskola igazgatója nem engedélyezett semmilyen iskolán kívüli programot sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Danibá jelentkezett ugyan iskolaőrnek, de pályázatát elutasították, az igazgató keze pedig meg volt kötve, tanárnak sem vehette vissza.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Mórdekár nyár végére borzasztó és elviselhetetlen iskola lett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az iskola tanulói a 2021/22-es tanévben változást akartak, ezért nyáron lázadást terveztek.</div><div style="text-align: justify;">Mindenki benne volt.</div><div style="text-align: justify;">A szülők is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2021. szeptember 29-én, a negyedik órában összehangolt, előre kigondolt és kidolgozott koreográfia szerint minden osztály verekedést színlelt, hogy a tanároknak egyszerre kelljen megnyomnia a majrégombot. A verekedéseket begyakorolták, YouTube-ról műütéseket és művédekezéseket tanultak meg, imitálták a sírást, üvöltést, esést, rúgást.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Anikó azt sem tudta, melyik osztályba menjen, futott a 6/a-ba, de akkor megszólalt a 4/b és a 8/a, majd sorban, egymással átfedésben, ahogy megbeszélték, az összes többi osztály is. Közben a könyvtárban könyvek estek le a polcokról, az ebédlőben székek röpködtek. Anikó futott, sziszegett, kapkodott, a falat ütögette gumibotjával, vaktában spray-zett, bilincsével hadonászott. A paragrafusok és a sziszegés csődöt mondott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Fém Megyei Rendőr-főkapitányság egészen pontosan 52 perccel később szirénázó autóival, teljes menetfelszerelésben és legénységgel megérkezett a 8421 Hercegakarattya, Péntek utca 23. alatti Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnázium, vagy ahogy a környéken mindenki hívja, a Mórdekár 1973-ban épült épülete elé.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Joli, az iskola takarítónője, előre egyeztetett módon mindent rögzített a telefonjával, a felvételeket Danibá és az igazgató segítségével 30-én elküldte a TASZ-nak, a Helsinki Bizottságnak, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnak, az UNICEF Magyarországnak és a régi Index teljes szerkesztőségével megalapított, közösségi finanszírozással működtetett, teljesen független új hírportálnak, a Kontrollnak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2021 októberében az online és offline sajtó is arról cikkez - ki így, ki úgy -, hogy lehet, hogy a kormányzat megszünteti az iskolaőrség intézményét, cserébe bővítik az iskolapszichológusok, pedagógiai asszisztensek, szociális munkások mennyiségét, státuszát, országosan iskolai közösségépítő programok fejlesztésébe kezdenek, a konfliktusokat resztoratív technikákkal oldják meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiI4gM1OvGCpXR64oPxQK7ojVIILLeQ-4b_Ke38ANk-eMcdNPksm3gvVYZgZoC6YhI7AhixLhdzR1OOo3wMc91GA9A6semNcp77jdDuxkyX5KO4jTr4o85idmW3baCNO0LoCA0dY3l538U/s356/fposter%252Csmall%252Cwall_texture%252Cproduct%252C750x1000.u5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="356" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiI4gM1OvGCpXR64oPxQK7ojVIILLeQ-4b_Ke38ANk-eMcdNPksm3gvVYZgZoC6YhI7AhixLhdzR1OOo3wMc91GA9A6semNcp77jdDuxkyX5KO4jTr4o85idmW3baCNO0LoCA0dY3l538U/s0/fposter%252Csmall%252Cwall_texture%252Cproduct%252C750x1000.u5.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><font size="2">(Az első kép Roald Dahl <span style="font-style: italic;">Matilda </span>című könyvéből való, az illusztráció Quentin Blake munkája. Köszönöm Baktay Anna-Rékának, hogy elküldte. A második kép <a href="https://www.redbubble.com/i/poster/Pink-Floyd-Together-we-stand-divided-we-fall-by-stellam97/36839460.LVTDI">innen </a>származik. A szövegben szereplő összes név kitalált, a fantázia szülötte. Kivéve Herzog Unterscharfüher. Ő tényleg létezett. A pajzs méretei a rendeletnek megfelelőek.)</font></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-82744612232904364732021-10-08T12:48:00.011+02:002022-05-09T13:17:12.731+02:00Norvég jóllét2021. október 7-én a Norvég Királyság Nagykövetségen voltam az <a href="https://egyenlitoalapitvany.org/event/csalad-es-karrier-egyensulyban-ferfi-es-no/" target="_blank">Egyenlítő Alapítvány </a>jóvoltából, ettünk-ittunk-jótmulattunk, aztán volt mindenféle skandináv fontosságokkal beszélgetés, majd pedig részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésen, amin Balázsy Pannával, Csisztu Zsuzsával és Vincze Ottóval beszélgettünk családról és emancipációról.<br /><br />Előtte azonban Trine Skymoen nagykövet asszony tartott egy beszéded, amit az ő, illetőleg a kulturális és kereskedelmi ügyek programfelelőse, Petke Emese jóvoltából osztok itt meg.<br /><br />A beszéd angolul hangzott el, ez itt a kiváló és meglepően jó <a href="https://www.deepl.com/translator" target="_blank">deepL </a>fordítóprogram segítségével elkészített fordítás, de lent, kisebb betűkkel ott lesz az eredeti szöveg is.<br /><br />
<span style="font-style: italic;">Tisztelt Hölgyeim és Uraim!<br /><br />Nagy örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem önöket az otthonomban a Nordic Gender Talks sorozat második rendezvényén, amely a családról és a karrierről szól.</span><div><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div><span style="font-style: italic;">Különösen örülök, hogy ma ennyi férfit, ennyi apát köszönthetek, mert szükségünk van önökre, amikor olyan témákról beszélgetünk, amelyek mindannyiunkat érintenek.</span></div><div><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div><span style="font-style: italic;">Néhányan önök közül talán elég idősek ahhoz, hogy emlékezzenek azokra az időkre, amikor azt mondták, hogy "a nőknek tudniuk kell, hol a helyük".</span><div><span style="font-style: italic;"><br />Nos, valóban igen - a nőknek tudniuk kell a helyüket. Mert egy nő helye a laboratóriumban, a vállalkozói szférában, a vezetői székben, a vezetésben van.</span></div><div><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div><span style="font-style: italic;">Egy nő helye, egy anya helye mindenhol ott van. És ugyanez vonatkozik a férfiakra és az apákra is.</span></div><div><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div><span style="font-style: italic;">Mindkét szülőnek egyenlő esélyekkel és választási lehetőségekkel kell rendelkeznie. Dolgozni, karriert építeni és gondoskodni a családról. Ez a gyerekeknek is jót tesz, és mindenki nyer.</span></div><div><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div><span style="font-style: italic;">A skandináv országok nagyvonalú jóléti államunkról és rugalmas ellátórendszerünkről ismertek. 1993-ban Norvégia volt az első ország, amely bevezette az apák kvótáját a szülői szabadságban. Most mind az anya, mind az apa 15 hetet tölthet kizárólagosan a gyermekkel. A szülői szabadság harmadik része egy közös időszak, amelyet tetszés szerint meg lehet osztani.</span></div><div><span style="font-style: italic;"><br />Az apák 71%-a él már az apasági szabadság kvótájával.<br /><br />Ez a juttatás, kiegészítve a megfizethető óvodával és a jó iskola utáni programokkal lehetővé teszi mindkét szülő számára, hogy megtartsa karrierjét és részt vegyen a család mindennapi életében.<br /><br />Nem mondom, hogy ez könnyű. De a norvég tapasztalatok azt mutatják, hogy a kormányok sokféleképpen tudnak hatékony intézkedéseket és jogi védelmet biztosítani a szülők kiegyensúlyozott családi életének elősegítésére.<br /><br />Ami nemcsak a családnak, hanem a társadalomnak is jó, mert a modern, versenyképes gazdaságnak szüksége van a legjobb fejekre és kezekre, nemtől függetlenül.<br /><br />Sokan azt gondolják, hogy Norvégia azért gazdag, mert szerencsénk volt az olajhoz és a gázhoz, de valójában a női munkaerő által megtermelt vagyon nagyobb, mint az olajiparé.<br /><br />Mostantól várom, hogy tanulhassak az önök tapasztalataiból és szakértelméből.<br /><br />De mielőtt befejezném, hadd térjek vissza az apákhoz, és hadd osszam meg önökkel egy személyes példát az állami szektorból.<br /><br />A Külügyminisztériumunkban hagyomány volt, hogy a karrierépítéshez hosszú órákat kellett dolgozni. A végső cél az volt, hogy bekerüljünk abba a csoportba, amelyik a miniszterrel együtt nézi az esti híradót az irodájában.<br /><br />Ez természetesen sok nőt kizárt. Aztán jött egy új miniszter. Azt mondta: "Szívesen látlak benneteket az irodámban a híreket nézni, de én nem leszek ott, mert otthon leszek a családommal".<br /><br />Micsoda erőteljes jelzés a minisztériumban dolgozó férfiaknak és nőknek.<br /><br />És a miniszter, aki a család és a karrier között egyensúlyozott? Néhány nap múlva ő lesz Norvégia új miniszterelnöke.<br /><br />Köszönöm a figyelmüket.</span></div><div><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div>És akkor most mindez eredetiben, angolul.</div><div><span><br /></span></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOBH9PJVtALvy7sLITdX664WEqHoQGdd6dd5XwiTJ42pHOhQ4i4EzkglwqMDt-vcf7-OBOoZky65gFdssBHjOZj3syAMGZC5cHkOpHww54-WKpfjF6oC--X3Ri99UporeN6OXM1yDVQAg-jJwWunpggqfArSJh7hghh_Nb74H0bsYSZXTrUEls7pbN/s350/Norway-flag.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="197" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOBH9PJVtALvy7sLITdX664WEqHoQGdd6dd5XwiTJ42pHOhQ4i4EzkglwqMDt-vcf7-OBOoZky65gFdssBHjOZj3syAMGZC5cHkOpHww54-WKpfjF6oC--X3Ri99UporeN6OXM1yDVQAg-jJwWunpggqfArSJh7hghh_Nb74H0bsYSZXTrUEls7pbN/s16000/Norway-flag.jpg" /></a></div><br /><span><br /><span style="font-size: x-small; font-style: italic;">Dear ladies and gentlemen,<br /><br />It is a great pleasure to welcome you to my home for this second event of the Nordic Gender Talks Series about Family and Career.<br /><br />I am especially happy to greet so many men, so many fathers, today, because we need you when we are talking about topics that apply to all of us.<br /><br />Some of you might be old enough to remember the days when it was said that “women should know their place”.<br /><br />Well, indeed yes – women should know their place. Because a woman’s place is in the lab, in entrepreneurship, in the driver’s seat, in leadership.<br /><br />A woman’s place, a mother’s place is everywhere. And the same goes for men and fathers. Both parents should have equal opportunities and possibilities to choose. To work, build a career and take care of the family. It is good for the children as well and everyone wins.<br /><br />The Nordic countries are known for our generous welfare state and flexible benefits system. In 1993 Norway became the first ever country to introduce a father’s quota in the parental leave. Now both the mother and the father have their exclusive 15 weeks with the child. A third part of the parental leave is a joint period that can be shared as desired.<br /><br />71 percent of the fathers now make use of the paternity leave quota.<br /><br />This benefit, complemented with an affordable kindergarden and good after-school programmes enable both parents to keep their careers and take part in the daily life of the family.<br /><br />I am not saying that this is easy. But the Norwegian experience is that there are many ways that governments can provide effective measures and legal protection to help parents have a balanced family life.<br /><br />Which is good not only for the family but also for the society because a modern, competitive economy needs the best heads and hands, regardless of gender.<br /><br />Many think that Norway is rich because we were lucky to find oil and gas, but in fact the wealth generated by the female workforce is greater than that of the oil industry.<br /><br />I now look forward to learning from your experience and expertise.<br /><br />But before I conclude, let me go back to the fathers and share with you a personal example from the state sector.<br /><br />In our Ministry of Foreign Affairs it was a tradition that you had to work long hours to build a career. The ultimate goal was to be part of the group that would watch the Evening News together with the Minister in his office.<br /><br />This excluded many women of course. Then came a new Minister. He said “You are welcome to watch the news in my office, but I will not be there, because I will be at home with my family”.<br /><br />What a powerful signal to the men and the women in the Ministry.<br /><br />And the Minister who was balancing family and career? In a few days he will be the new Prime Minister of Norway.<br /><br />Thank you for your attention.</span><p style="font-style: italic;"></p></span>
</div></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-30458451270286521402021-09-11T12:38:00.005+02:002022-05-09T12:58:38.993+02:00Bullying - reflexió<div style="text-align: justify;">Szeretnék a <a href="#">vajai ügy </a>kapcsán egy kicsit a bullyingról írni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A bullying a rendszer hibája. A rendszeré, amibe eleve kódolva vannak hibák. Nem foglalkozunk elsődleges prevencióval, közösségépítéssel. Nincs rá pénz, idő, energia. De legfőképp igény nincs rá. Nincs egységes, transzparens, az iskolák igényeire illesztett protokoll azzal kapcsolatban, hogy kihez, mikor és hogyan kell fordulni, ha baj van. A tanárok nem bullying-proofak, az alapképzésben nincs rendesen benne, a már dolgozó tanárok pedig sokszor nem mernek szólni, mert az róluk, esetleges alkalmatlanságukról árulkodik. Pedig ez nem így van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De a bullyingot nem lehet úgy megelőzni, hogy rászólunk valakire, hogy te, ne legyél már agresszív, mert elzavarlak az igazgatóhoz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A bullyingot intézményi szemléletváltással, resztoratív technikák alkalmazásával lehet megállítani. De ez egy technika, ami idő, amihez képzés kell, amihez társadalmi érzékenység kell. Iskolapszichológus őrült kevés van, 500 főig fél állás, az heti 11 kontaktóra. 499 gyerekre, a családjukra és a teljes tantestületre heti 11 kontaktóra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az semmi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sokan 3-4-5 iskola között ingáznak. Az iskolapszichológus a tantestület része, amivel megszűnt korábbi függetlensége, így egy nehéz és komplex esetben (márpedig a bullying az) nem tudja, vagy legalábbis nehezebben tudja a diák érdekeit képviselni. A bullyingban nemcsak áldozat és elkövető van, hanem szemlélődők is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nincs egy felelős.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A közösség együtt felelős. A szűkebb és a tágabb közösség egyaránt. Épp ezért nem konkrét bűnösöket kell keresni, hanem a gyászolás mellett helyre kell állítani a kapcsolatokat. A bűnösök megkeresése a rendőrség feladata. Az áldozat nem tehet arról, hogy áldozat, nem lesz minden csendes gyerek áldozat, nem minden áldozat lesz öngyilkos (hálistennek), és nem is minden agresszív gyerek bullyingol. És minden tulajdonság a közösségben nyer értelmezést.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Minden közösségben csak azt lehet megtenni, amit a közösség megenged.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A vajai iskolának, a gyászoló családnak, az osztálynak segítség, támogatás, megértés kell most. Rengeteg. Reméljük, az iskola elhívja a <a href="#">Békés Iskolák</a><a href="#"> </a>programot.</div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-11449447526660159962021-03-13T21:20:00.008+01:002021-03-13T21:33:52.349+01:00Kincs, ami nincs<div style="text-align: justify;">Nagy dolog történt a napokban. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) <span style="font-style: italic;">Nők Lehetőségei - Rangsor az Európai Unióban</span>
címmel publikálta kutatási eredményeit. Merthogy elkészítette a Nők Lehetőségei Rangsor az Európai Unióban <a href="https://www.koppmariaintezet.hu/docs/N%C5%91k%20lehet%C5%91s%C3%A9gei%20rangsor%20az%20EU-ban.pdf" target="_blank">KINCS Nők Lehetőségeit Vizsgáló Indexét</a>, azzal pedig jól megmérte, hogy milyen is kis hazánkban nőnek lenni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Én nem vagyok nő, tehát nem tudhatom, iszom is a kutatás minden szavát. És mivel még <a href="https://www.youtube.com/watch?v=DVDCNmdi7QI&ab_channel=RHINO" target="_blank">Chaka Khan</a> vagy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=H7_sqdkaAfo&ab_channel=whitneyhoustonVEVO" target="_blank">Withney Houston</a> sem minden nő, ezért aztán szerintem a nők is igyák ennek a kutatásnak minden szavát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Merthogy az jött ki, hogy Magyarországon a nők</div><div><ul><li>a munkaerőpiacon,</li><li>az oktatásban, képzésben,</li><li>az egészségügy területén,</li><li>a szüléshez kötődően és </li><li>a közéleti befolyás területén</li></ul><div>nagyon jó helyet foglalnak el.</div><div>Nagyon. Jót.</div><div><br /></div><div>Olyannyira, hogy a 27 uniós tagállamra és az Egyesült Királyságra kiterjedő kutatás a második (2.) helyre pozicionálta Magyarországot Finnországgal holtversenyben. Felettünk már csak Svédország pöffeszkedik, alattunk pedig Bulgária és Franciaország kullog. Szintén holtversenyben.</div><div><br /></div><div>Van egy másik tér-idő-kontinuum is, amiben viszont egész más eredmények jöttek ki.</div><div><br /></div><div>Egy, a világ 153 országára kiterjedő <a href="http://www3.weforum.org/docs/WEF_GGGR_2020.pdf" target="_blank">kutatás </a>Magyarországon a 105. helyre pozicionálta az alábbi területeken elért eredményeket figyelembe véve:</div><div><ul><li>gazdasági részvétel és lehetőség</li><li>iskolai végzettség</li><li>egészség és túlélés</li><li style="text-align: justify;">politikai részvétel</li></ul><div style="text-align: justify;">Sajnos ha ugyanazokat az országokat vesszük figyelembe, mint amiket a KINCS is figyelt, akkor az jön ki, hogy nincs Magyarország mögött európai ország. Európában legközelebb hozzánk a 90. és 91. helyet elfoglaló Málta és Ciprus van, a V4-ek fényévekre: Csehország (Csehia?) a 78., Szlovákia a 63., Lengyelország a 40. </div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De akkor, ha első ránézésre a két kutatás hasonló dolgokat vizsgált, s ha mindkét kutatásban szerepelnek ugyanazok az országok, akkor hogy jöhetett ki ennyire más eredmény?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kezdjük néhány ténnyel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A KINCS-et a magyar Kormány hozta létre 2018-ban, a World Economic Forum egy nemzetközi, független, nem-kormányzati szervezet, ami 1971 óta létezik. a KINCS 2021-ben publikálta először a Nők Lehetőségeit Vizsgáló Indexét (NLV), a WEF 2006 óta méri a Global Gender Gap Indexet (GGG). </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az NLV 27 országot vizsgál, a GGG 153-at. A KINCS elsősorban azzal foglalkozik, <span style="font-style: italic;">"Magyarországon világra jöjjenek a kívánt és tervezett gyermekek, a népesedési problémáink megoldására megtaláljuk a legmegfelelőbb és leghatékonyabb válaszokat, valamint elérjük azt, hogy az országot megtartó családok még inkább megerősödjenek, sokasodjanak és bővüljenek", </span>a WEF pedig azt mondja magáról nagyjából, hogy az üzleti, politikai, tudományos és a társadalom egyéb vezetőivel együtt azon dolgoznak, hogy a világ egy jobb hely legyen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindkét szervezet elég sok kutatást végez, a KINCS kormányzati intézkedések hatásait vizsgálja elsősorban, a WEF kutatásai a gazdasággal foglalkoznak, és hát nyilván a WEF jóval több kutatásnál jár, de ez nem nagy kunszt, hiszen jóval idősebb szervezetről van szó.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De akármennyire is különböznek ők ketten egymástól, a fiatalabb szervezet most mégis elkezdte azt kutatni, amit az idősebb is szokott. Teszi ezt talán nem véletlenül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Muszáj volt ugyanis valami biztatót mondani a nők hazai helyzetéről, mert.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert a 2018-ban <a href="https://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/14461.pdf" target="_blank">Nőügyek 2018</a> címmel megjelent hazai, reprezentatív kutatás a Friedrich-Ebert-Stiftung jóvoltából arra mutatott rá, hogy nagyon nehéz Magyarországon nőnek lenni. Erről egyébként <a href="https://magyarnarancs.hu/lelki_betevo/a-laszloknak-is-tobb-eselye-van-bekerulni-a-parlamentbe-mint-a-noknek-111709" target="_blank">itt</a> és <a href="http://www.apapara.hu/2020/12/a-gyulolt-nok.html" target="_blank">itt</a> írtam, <a href="https://marieclaire.hu/kultura/2018/06/13/szel-david-az-apuka-nem-cuki-ha-elbenazik-valamit/?fbclid=IwAR2ljyKkU4RUCNAgE2uOOZIuhPZmgkNTNw_TdjqGDmu2HQVFLhafZdCQ7Ig" target="_blank">itt </a>pedig beszéltem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert az idén alapítvánnyá szerveződött <a href="https://www.facebook.com/NTRTEA" target="_blank">Nem tehetsz róla, tehetsz ellene</a>, <a href="https://people.ceu.edu/andrea_peto" target="_blank">Pető Andrea</a>, a <a href="https://www.facebook.com/masallapotot" target="_blank">Másállapot a szülészetben</a> vagy éppen a <a href="https://wmn.hu/ugy/54590-es-akkor-most-varrunk-ide-egy-szep-kis-puncit--beszeljunk-a-ferjoltesrol?fbclid=IwAR3E5PtSEGiTdhpGLyM2fk2jBQIuXWa1ajrae_ggvWXFLMv2DUZswQDinwE" target="_blank">WMN</a> - hogy csak néhány dolgot említsek - rendszeresen posztol, publikál arról, hogy milyen is Magyarországon nőnek lenni, hogy hány módja van a nők hátrányos megkülönböztetésének, megalázásának, hogy milyen gyakran esnek nők kapcsolati vagy családon belüli erőszak áldozatául, hogy hány nőt öl meg élettársuk, hogy hány nőt abuzálnak szexuálisan, hogy milyen mondatokkal és tettekkel alázzák a szülő nőket, hogy mennyivel keményebben érintette a nőket a pandémia okozta bezártság, hogy mennyire a nőkre hárul a láthatatlan munka és az érzelmi házimunka. Ezek mind pártfüggetlen szervezetek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De még az állami KSH is rendszeresen olyan jelentéseket publikál, amikből az derül ki, hogy Magyarországon bizony elég konzervatív értékrendet vallanak az emberek. Férfiak és nők egyaránt. Nem ismerem persze az összes kutatásukat, de egy 2002-es, egy 2009-es, egy 2014-es és egy 2018-as kutatás eredményeivel kapcsolatban azért eléggé képben vagyok, azok nagyjából mind ugyanazt hozták ki. És ezek a konzervatív értékrendek arról szólnak, hogy bizony az egész családnak, beleértve a nőt is, jobb, ha a nő otthon marad a gyerekekkel, mindenkinek jobb, ha a nő a családját a karrierje elé helyezi. Különösen a gyerek három éves kora előtt. Kérdés, hogy ha az egy-több gyerekével minimum három évet otthon marad, akkor utána hova tud visszamenni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ott van a <a href="https://eige.europa.eu/gender-equality-index/2020/HU" target="_blank">Gender Equity Index</a>, amiben szintén komoly lemaradást mutatunk az uniós átlaghoz képest. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És hát persze ott a GGG-index is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezek vannak az egyik oldalon és ezek mind-mind egy irányba mutatnak.</div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="giphy-embed" frameborder="0" height="480" src="https://giphy.com/embed/9J3zu4Wj5gPSTiTtx9" width="480"></iframe></div><div style="text-align: center;"><div><center><p><a href="https://giphy.com/gifs/cartoon-network-emea-no-expectativa-vs-realidad-desilusin-9J3zu4Wj5gPSTiTtx9">via GIPHY</a></p></center></div></div><div style="text-align: justify;">A másik oldalon viszont ott van például az Axióma Kulturális Alapítvány által készített <a href="https://www.youtube.com/watch?v=IANg9226Aro&ab_channel=Axi%C3%B3ma" target="_blank">Hogyan lehet sikeres egy nő?</a> című (igen, ebben beszélt Novák Katalin) és a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=kzQGZlJ20WQ&ab_channel=Axi%C3%B3ma" target="_blank">Milyen férfira vágynak a nők?</a> című kisfilm, mindkettő a hagyományos nemi szerepek, hagyományos nemi szerepelvárások fontosságáról szó. Aztán ott van az a tény is, hogy a hatalom megszüntette a gender-szakokat, no meg ott vannak magas rangú politikusok és mindenféle hírességek nőkkel kapcsolatos gondolatai is. Megalázó, kirekesztő, lealacsonyító, lenéző, súlyosan szexista gondolatai.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És végül ott van a Jobb Veled Alapítvány által elkészített <span style="font-style: italic;">Boldogságtérkép</span>
is, ami azt hozta ki, hogy a nők alapvetően boldogabbak, mint a férfiak. A kutatással kapcsolatos kritikáimat <a href="https://www.apapara.hu/2019/09/boldogsagtol-orditani-avagy_19.html" target="_blank">itt</a> fogalmaztam meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Erre a vonalra tökéletesen fekszik a KINCS eredménye.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;">Nos, ezek is mind egy irányba mutatnak. Csak éppen az ellenkezőbe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fontos, hogy ezek mind nem pártfüggetlen szervezetek. S fontos, hogy a KINCS friss publikációja sem semlegesen indul. Hanem így: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;">A KINCS Nők Lehetőségeit Vizsgáló Európai Uniós Rangsor kialakításának célja az volt, hogy
az Európában megszokott, a nőket és a férfiakat sokszor egymással is szembeállító, gender
szemléletű kimutatásokkal szemben olyan rangsort készítsen, amely kizárólag a nőket érintő, a
nőket előnyös helyzetbe hozó lehetőségekre hívja fel a figyelmet.</span>
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De legyünk jóhiszeműek, tegyük fel, hogy így van, tegyük fel, hogy az EU tényleg szembeállítja a férfiakat és a nőket. De ha ez egy tudományos anyag, akkor nem illene odaírni hozzá egy forrást? S ha már itt tartunk, a KINCS publikációját nem tudjuk, ki írta. Egy név sincs az anyagban. Ami azért is furcsa, mert a KINCS többi kutatásánál mindezek az információk, ahogy az lenni szokás, a publikációk szerves része.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Node most jöjjenek az egyes tételek. Szépen sorban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><ul><li><b>A nők egészségügyi lehetőségei</b></li></ul><div>A születéskor várható élettartam teljesen érvényes kritérium, de mi van az életminőséggel, különösen az idősek életminőségével? És mi van azzal, hogy mennyire csökken a várható élettartam az életkor előrehaladtával? És miért pont a HPV-oltást és a védőnői ellátást mérték? Merthogy erre nincs/sincs magyarázat az anyagban. Persze, fontos tételek ezek, a védőnői ellátás tényleg egyedülálló, sőt, elengedhetetlennek is tartom. Az már más kérdés, hogy - önhibájukon kívül - nem mindig tudják ellátni a feladatukat. Sok házi gyermekorvos nem veszi komolyan ezt a szakmát, sok anya nem engedik őket be, nem veszik figyelembe az ajánlásaikat.</div><div><br /></div><div>De és mi van a menstruációs szegénységgel? Mi van az egyedülálló nők egészségügyi helyzetével? Mi van az alacsonyan képzett nők egészségével? Területekkel, amiket nem vizsgált a KINCS, területekkel, amiket vizsgál a WEF. Mi van a táplálkozási zavarokkal, testképzavarokkal, lelki egészséggel? Területekkel, amiket egyik sem vizsgál.</div><div><br /></div><div><ul><li><b>A nők képzési lehetősége</b></li></ul><div>Sok a diplomás nő Magyarországon. De hol helyezkednek el? Mikor ütik be a fejüket az üvegplafonba? Mi van a hátrányos helyzetű nők képzési lehetőségeivel? Mi van az akadémiai életben lévő nőkkel? Jutnak ők tanszékvezetői szint fölé? Milyen társadalmi tényezők hátráltatja őket abban, hogy haladjanak az egyetemi ranglétrán? Mi az egyetemi tanárok aránya? És a dékánok, rektorok aránya? Nem dékánhelyetteseké, rektorhelyetteseké! </div></div><div><br /></div><div><ul><li><b>A nők munkaerőpiaci lehetőségei</b></li></ul></div><div>Itt egyből a négygyermekes anyák (nem családok) SZJA-mentességét emeli ki a KINCS-kutatás, mint a nők számára kivételes lehetőség, de mi van az első három gyerek esetében? Sőt, az első kettőében? A hazai tapasztalat inkább az, hogy jövedelmi szegénység szempontjából az ötödik helyen vagyunk, ami egyébként elég jól hangzik, de azért érdemes lenne az eloszlást, szórást is megnézni. Én tényleg nem voltam jó statisztikából, de van itt még medián is, ami szintén informatív lenne, mint ahogy a szélső értékeket is érdemes lenne megmutatni egy olyan országban, ahol egyébként bő hárommillióan (!) élnek a létminimum környékén vagy alatta. Ja, igen, a KSH egy ideje ezt a kategóriát nem méri.</div><div><br /></div><div>És mi van a foglalkoztatottsági rátában megfigyelhető hatalmas szakadékkel? Mi van a gyerekes és gyerektelen nők foglalkoztatottsága között megfigyelhető különbségekkel? Mi van a nők munkaerőpiaci kizsigerelésével? Mi van az alternatív munkavégzési lehetőségekkel? Mi van a nők STEM- (tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai) területekről való kiesésével? Mit kiesésével, bent sem voltak soha! </div><div><br /></div><div>Mi van a fizetésbeli különbséggel? Mi van azzal, hogy milyen gyorsan haladnak előre a nők a munkaerőpiaci ranglétrán? Mekkora hézagot üt a karrierjükbe a három éves gyes? Mi van a nők lakhatási szegénységével? Mi van az egyedülálló nők anyagi helyzetével? Mi van az érzelmi házimunkával és a láthatatlan munkával? Mi van az idős és vagy beteg rokonok gondozásával, ápolásával?<span> </span><span> </span></div><div><br /></div><div><ul><li><b>A szüléshez kapcsolódó lehetőségek</b></li></ul><div>Az NLV szerint itt első helyen vagyunk, de megint. Kiragadott szempontok alapján, amik nem fedik le a teljes spektrumot. Közel sem. A szüléshez kapcsolódó lehetőségeket nem lehet a gyes-policy alapján bemutatni. De még ha ez alapján mutatja is be, akkor muszáj megemlíteni, hogy akkor a nők bizony kiesnek a munkaerőpiacról. Nem említi a gyed extrát, ami pedig középosztály felett igenis fontos intézkedés volt, igaz, alatta viszont sajnos üres ígéret. Nem foglalkozik a kórházi szülés viszontagságaival, a kötelező gátmetszéssel és egyéb, erőszakos, de sokszor indokolatlan szülészeti erőszakkal, a kiemelkedően magas császármetszési aránnyal, a hálapénzzel, az otthonszülés ellehetetlenítésével.</div></div><div><br /></div><div><ul><li><b>Nők közéleti szerepvállalása</b></li></ul><div>Finoman rejteget itt az NLV. Azt mondja, hogy sehol sem éri el a női képviselők parlamenti aránya az 50%-ot. Ez igaz, persze, de azt már nem mondja el, hogy ez az arány Magyarországon a közelében sincs a a minden másodiknak - mindössze 12,5 aprócska százalékról beszélünk. 174 férfi és 25 nő ül a Parlamentben. Ha jól számoltam. A magyar miniszterek aránya szánalmas, de összehasonlításban nem is annyira rossz, a 14 miniszterből 3 a nő, ez 21%. A 71 államtitkár esetében még ennél is jóval bénább a nők aránya, az államtitkárságok kevesebb, mint felében összesen nyolc darab női államtitkár van. Az 11 csöpp százalék. Ezekre a jelentés már persze nem tér ki. A helyettes államtitkárokat már nem számoltam meg. </div><div><br /></div><div>Izgalmas kérdés a női vezetők aránya is. Itt, az elemzés szerint hatodikok vagyunk, ami nem is rossz, csak éppen nem tudjuk, hogy ezek a vezetők milyen szintű vezetők. Középszintűek, vezetőhelyettesek, felsővezetők? Titkárságvezetők vagy igazgatók? Általános iskolák vezetői vagy IT-cég vezetői? Mind fontos pozíció, de ha az általános iskolák igazgatói inkább nők, a gimnáziumoké inkább férfiak, akkor azért ezzel bőven lenne mit foglalkozni. Miközben persze azt is látni kell, hogy ebben az esetben az arány a nők javára billenne, mivel jóval több az általános iskola, mint a gimnázium.</div></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge2_ty-lOc-nKi6NnEKS__yOTdO4VyssRDB-MeOKTGHB-f1qBIV9sGXaN2BOZEwpoMsebSkF-slpccqlniD6Wgh3EH8f7-7l8eA9O6oYjW82cNv65thhGuP6qFVLHab3TakvHU_iIt94U/s479/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="479" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge2_ty-lOc-nKi6NnEKS__yOTdO4VyssRDB-MeOKTGHB-f1qBIV9sGXaN2BOZEwpoMsebSkF-slpccqlniD6Wgh3EH8f7-7l8eA9O6oYjW82cNv65thhGuP6qFVLHab3TakvHU_iIt94U/s16000/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div>Hogy akkor most van kincs vagy nincs, azt mindenki döntse el magának, nekem mindenesetre kicsit olyan, mintha az alapján vonnék le következtetést a magyarok gazdagságára, hogy mennek-e a magyarok boltba. Ha mennek, akkor van pénzük, ha nem, akkor nincs. </div><div><br /></div><div>Hogy milyen boltba mennek, milyen gyakran, ott vásárolnak-e bármit is, ha vásárolnak, akkor mennyit és milyen minőségűt, az nem számít.</div><div><br /></div><div>Merthogy azok a kérdések, amelyekkel az NLV foglalkozik, kiragadott kérdések. Az EUROSTAT, az ECDC, a MISSOC, az OECD és a többi hely, ahonnan az NLV az adatait vette, hatalmas adatbázisokkal dolgoznak. De hát a kutatás nem cherry picking, az egyes tényezők kiemelése nem lehet ennyire önkényes, mint ahogy az sem, hogy miért jár 0, miért 0,5 és miért 1 pont.</div><div><br /></div><div>Arról nem is beszélve, hogy egyébként azok a kérdések, amelyekkel az NLV nem foglalkozik, de mások igen, azok nem a nemeket szembeállító kérdések.</div><div><br /></div><div>De legyünk jóhiszeműek.</div><div><br /></div><div>Vegyük észre, hogy a KINCS a kutatásban mindenhol <span style="font-style: italic;">lehetőségekről</span>
beszél. És hát a lehetőség tényleg ott van. Nincs törvény, ami kötelezővé tennék a gátmetszést. Ami tiltaná a bölcsődét. Ami tiltaná, hogy képviselőnek vagy igazgatónak menjen egy nő. A kérdés éppen ezért az kéne hogy legyen, hogy ezek a lehetőségek miért nem valósulhatnak meg?</div><div><br /></div><div>De hát ez már gender-kérdés, amivel a gender-tudományoknak kéne foglalkozniuk, de ugye olyan szak már nincs.</div><div><br /></div><div>Hát ha nincs, akkor pont ilyen kutatások várhatóak.</div><div><br /></div><div>Tehát kedves nők! Értsétek meg, hogy jó nektek.</div><div><br /></div><div><span style="font-size: x-small;">(A felhasznált kép szerkesztett kép, az eredeti <a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/kincs-ami-nincs-chi-trova-un-amico-trova-un-tesoro/movie-7671" target="_blank">innen </a>van)</span></div></div></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-35755223582104685932021-01-11T11:45:00.014+01:002022-05-09T13:00:41.024+02:00Magassarkú sofőrSokatokat megmozgatott a rózsaszín magassarkúba állított tanulóvezetős matricával kapcsolatban feltett kérdésem. Hogy mégis miért tesz ki ilyet valaki az autójára?<br /><br /><div style="text-align: center;"><a href="#"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYi18pjfz-urlz8vFbsacmN0sM7u5zF9VGagqnNA0wagE82Mbha7Wrd1jzdAT0SKTYxoE5UYZgkCa0nL7iH4uxh5Tp5o5C96iyQTr1J0LJ4nQ44qKsC2guHFlH8sacDkqLapiVbMx75FaKMuwCiW1kYBQPgglzeTbgNajasSeV8l-DBC8QZ4HGekrB/s16000/1652090067151.jpg" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elmondom, nekem mi a bajom vele. Kezdetben volt a Kinder tojás, most van a <span style="font-style: italic;">normál</span>
Kinder tojás és van a rózsaszín, a más, a lányos. Kezdetben volt a Lego, most van a <span style="font-style: italic;">normál</span> Lego és van a Lego Friends, a más, a lányos. Kezdetben volt a T, most van a <span style="font-style: italic;">normál</span> T és van a rózsaszín, a más, a lányos T. Ezek a legkevesebb esetben mutatnak jó irányba, hanem inkább a rosszba. A Lego Friendseket például könnyebb kirakni, azok kevesebb darabból állnak, pedig semmi sem igazolja, hogy a lányok bénábban legóznának. Ugyanez igaz a rózsaszín Kinder tojásra is. A női vezetők pedig, és ez bizony statisztika, egyáltalán nem vezetnek rosszabbul, mint a férfiak, de ha módszeresen hülyének nézik őket, ha a férfi oktató a női tanuló kezénél fogja a kormányt (igen, láttam ilyet) akkor az visszaüt. A T betű arra szolgálna, hogy figyeljünk kicsit jobban. A női tanulóvezetőkre nem kell jobban figyelni, épp elég lenne, ha pont úgy figyelnénk rájuk, mint a <span style="font-style: italic;">normál</span> T-s vezetőkre. De az átlagember a sima T-től is ideges lesz, hát még a rózsaszíntől, pont a sztereotípiák miatt. Hát ez a baj vele. Felmerült, hogy parkolóházakban szélesebb női parkolóhelyeket tesznek közel a lifthez, aminek az lehet az oka, hogy biztonságosabb, illetve ott jobban elfér a babakocsi. De miért nem teszik az egész parkolóházat biztonságosabbá, a bejárathoz/lifthez közel pedig családos parkolóhelyeket tegyenek, ne nőieket, és akkor máris nem lesz a dolog diszkriminatív.</div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-68374584045686387192021-01-03T11:48:00.007+01:002021-01-03T16:38:22.271+01:00Tények, vélemények<div style="text-align: justify;">Sokatmondó mosollyal lépett be a szobámba Tibor, aki egy létező ember, csak éppen nem Tibornak hívják.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Képzeld, a villamoson megfogta a kezemet egy homár.</span>
</div><div>Ez 2012-ben volt, fogalmam sem volt, mire gondolhat Tibor.</div><div>Visszakérdeztem.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Egy micsoda?</span>
</div><div>Tibor mosolya elkezdett lankadni.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Nem érted?</span>
</div><div>Komolyan nem értetettem.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Nem. Egy rák?</span>
</div><div>Itt kicsit megfeszült Tibor arca, de azért nem adta fel. Nagyon bízott bennem.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Nem, nem rák, nem érted?</span>
</div><div>- <span style="font-style: italic;">Nem.</span>
</div><div>- <span style="font-style: italic;">Egy búza, na!</span>
</div><div>Itt már tudtam, hogy én vagyok a ciki, de még mindig nem értettem. Az egész pillanatok alatt zajlott, beszélve a dolog nem olyan lassú, mint írva vagy olvasva.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Hogy micsoda? Homár, búza, nem értem.</span>
</div><div>Na, itt már zavarba jött Tibor.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Komolyan nem érted? Egy</span>
- és ezt már suttogva mondta - <span style="font-style: italic;">homokos</span>.</div><div>- <span style="font-style: italic;">Jaaaa, egy meleg. És? Mi a baj azzal? Örülj neki.</span>
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És akkor Tibor rájött, hogy velem itt nem fog egy jóízűt buzizni, mert nem elég, hogy a finom szinonimákat nem ismerem, de még homofób sem vagyok. Ami közös bennünk, hogy mindketten csalódtunk a másikban és egyikünk sem gondolja, hogy mindenki más is úgy gondolkodik, ahogy mi. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_r0WMS12-YW4GhC_dmY4i3baikW7v-K_hTgTGPXn1gVkS5EzDP3qLGcAycKYjPXbUa9twTZMobTtb9U2o39-3X4uCKewJsPC3zYYUsARDD68QX1ckbbQnObSefuGRHwvCgsLrw_3I3sQ/s350/7d35376ce2a33fa3fb232ecd1d6618cf.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="245" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_r0WMS12-YW4GhC_dmY4i3baikW7v-K_hTgTGPXn1gVkS5EzDP3qLGcAycKYjPXbUa9twTZMobTtb9U2o39-3X4uCKewJsPC3zYYUsARDD68QX1ckbbQnObSefuGRHwvCgsLrw_3I3sQ/s16000/7d35376ce2a33fa3fb232ecd1d6618cf.png" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azóta eltelt nyolc év, most már jobban képben vagyok, bár azért azt hozzátenném, hogy akkora szókincsem már akkor is volt, hogy az egyik IQ-tesztben az instrukcióval szembemenve ne a <span style="font-style: italic;">köcsög</span>, hanem a <span style="font-style: italic;">kancsó</span>
szóra kérdezzek rá, de homár és búza egészen addig számomra tényleg csak egy nagyon drága állatot és egy nagyon fontos gabonát jelentett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hülye voltam akkor? Naiv? Tudatlan? Tájékozatlan? Buborékban éltem? Nem tudom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De még ha nem is tudtam a szavakat, akkor is és most is azt gondolom, hogy az, hogy egy másik ember vonzónak tart, az igazából egy jó és hízelgő dolog. Az egy másik kérdés, hogy én is vonzónak tartom-e a másikat. És még ha nem is tudtam ezeket a remek szinonimákat, a homofóbok abbeli félelmét sosem értettem, hogy majd biztos akkor is nyomulni fog rá az az illető, ha kiderül, hogy ő viszont hetero. Hát szingli koromban én se nyomultam volna egy lányra, ha megtudtam volna, hogy leszbikus.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A fenti egyáltalán nem kitalált párbeszédet azért írtam le, mert úgy döntöttem, hogy miután elolvastam mai fejjel <a href="https://hirtv.hu/apati_bence_blogja/adi-es-marci-az-rtl-klub-uj-sztarjai-2514108?fbclid=IwAR1nDLfvOu4bvPvm__JrJZjr85kTEj2H1aPhO3OnpqxoZH8t-PWvF313Nro" target="_blank">Apáti Bence gondolatait</a> az RTL Klub #acsaládazcsalád kampányáról, elolvasom a 2012-es fejemmel is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sőt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elolvasom teljesen hülye/naiv/tudatlan/tájékozatlan/buborékban élő Mars-lakóként is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy olyan Mars-lakóként, akinek fogalmam sincs arról, ki ő, akinek fogalma sincs arról, hogy mi ez az egész LMBTQI-ügy.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És így egy dolgot értek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hogy Apáti Bence ideges, haragos. És nagyon indulatos.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ideges, haragos és indulatos a reklámok világával és a kereskedelmi tévékkel kapcsolatban (Mars-lakóként kérdezem, a HÍRTV nem kereskedelmi?) Ideges, haragos és indulatos a civil szervezetekkel kapcsolatban, de legfőképp a melegekkel és kifejezetten <span style="font-style: italic;">Ádival és Marcival</span>, illetőleg a vélt férfiasságukkal kapcsolatban. No meg a kutatókkal kapcsolatban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Támad. És mintha meg lenne sértve.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kezdjük ott, hogy a két férfi a videóban Hanol Ádámként és Pál Marciként szólal meg, nem Ádiként is Marciként, jár is szerintem nekik az, hogy így írjak én is róluk. Még akkor is, ha a kampány révén már találkoztam is velük.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Aztán azon gondolkodom, hogy mivel bántotta meg Apáti Bencét (nem Bencust) ez a két férfi. Nem is tudnék, de nem is szeretnék találgatni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Innentől viszont Mars-lakó sem szeretnék lenni, annál is inkább, mert eszembe jut egy tavalyi <a href="https://www.youtube.com/watch?v=reLeKdvERNQ&ab_channel=444.hu" target="_blank">videó</a>, amiben a 444-es Plankó Gergő és Apáti Bence vitatkoznak a magyarországi sajtószabadságról. A másfél órás, elképesztően izgalmas és nagyon fontos videó során többek között azt láthattuk és hallhattuk, hogy a magát publicistaként meghatározó Apáti Bence véleményével a magát újságíróként definiáló Plankó Gergő által kimondott tények állnak szemben. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ez tényleg teljesen rendben is van, az más kérdés, hogy a kettőt nehéz ütköztetni egymással, és ez a videóban is szépen kirajzolódott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hogy Apáti Bencének véleménye van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És az is, hogy csomó dolognak nem nézett utána.</div><br /><div style="text-align: justify;">Ezzel semmi baj nincsen, csak akkor előfordul, hogy az ember téved, és akkor tök jó, ha azt el tudja fogadni. És mondjuk legközelebb utánanéz. Mert akkor nem fog valótlant állítani. De kicsit mintha kényelmes is lenne a publicista-lét, lehet ugyanis vele takarózni. <span style="font-style: italic;">Figyelj, én csak egy publicista vagyok.</span>
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A baj (dehogy baj), hogy viszont tényleg vannak úgynevezett tények. Tudja ezeket persze Apáti Bence is, mint ahogy azt is tudja, hogy a véleményével mások véleményét is formálja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ennek ellenére és ezzel együtt azért én felsorolom a tényeket, amikről ő nem ír.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><ul><li style="text-align: left;">A férfiasságnak (akármi is az) semmi köze a szexuális orientációhoz, a biológiai nemnek semmi köze a társadalmi nemhez, tehát én nem azért vagyok olyan, amilyen, mert férfi vagyok, hanem azért, mert ilyen a személyiségem. </li><li style="text-align: left;">A Háttér Társaság nem "civil" szervezet, hanem civil szervezet, minden dokumentum hozzáférhető a honlapjukon.</li><li style="text-align: left;">Hanol Ádám és Pál Marci nem kerülték meg, nem játszották ki a törvényeket. Attól, hogy két ember bejegyzett élettársi kapcsolatban él, fogadhatnak egyénileg is örökbe. Illetve hát melegek és leszbikusok csak egyénileg fogadhatnak örökbe. Attól, hogy házas vagyok, még a lakás vagy a kocsi lehet, hogy az én nevemen van. Gondolom, Hanol Ádám is Pál Marci boldogok lettek volna, ha közösen, akár házasságban is örökbefogadhatták volna a gyereküket, de hát ezt Magyarországon nem lehet. S ezzel csomó jogtól és lehetőségtől esnek ők el, tehát nem lubickolnak ők ebben a helyzetben.</li><li style="text-align: left;">Egy gyereknek hiteles szülőre és szeretetre van szüksége. Sok esetben két szülő van jelen, sok esetben ezek a szülők ellenkező neműek, sok esetben csak az egyik szülő van jelen, bizonyos esetekben pedig a két szülő neme ugyanaz. Szüksége van még egy gyereknek arra is, hogy ingerdús környezetben, emberekkel körülvéve éljen. És ezeknek az embereknek jó eséllyel különböző lesz a nemük. Az Igazságügyi Minisztérium <a href="https://hatter.hu/hirek/csusztat-a-kormany-a-melegek-orokbefogadasa-kapcsan" target="_blank">úgy fogalmaz</a>, hogy <span style="font-style: italic;">az örökbefogadás előtti eljárás lefolytatásának célja annak megállapítása, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e gyermek örökbefogadására. A szexuális irányultság és nemi identitás nem kizáró körülmény.</span> Tehát van az Alaptörvény, ami valóban kirekesztő, de annak, ahogy a kormány (!) <a href="https://hatter.hu/hirek/csusztat-a-kormany-a-melegek-orokbefogadasa-kapcsan" target="_blank">fogalmaz</a>, <span style="font-style: italic;">nincs jogi értelemben vett normatív tartalma.</span>
</li><li style="text-align: left;">Apáti Bence azt láthatja, hogy a filmben megszólaló szivárványszülők nem agresszívak, mégis inkább néhány agresszív és militánsnak látott megszólalóból általánosít és teszi ezzel Hanol Ádámot és Pál Marcit kivétellé.</li><li style="text-align: left;">A kutatások valóban azt igazolják, amit Takács Judit is (aki egyébként elég nagy név a szakmában, igazán megérdemelte volna, hogy a neve is megjelenjen a cikkben) elmond a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=wXLuhRgihog&t=235s&ab_channel=H%C3%A1tt%C3%A9rT%C3%A1rsas%C3%A1g" target="_blank">filmecskében</a>, hogy a melegek és leszbikusok által nevelt gyerekek nyitottabbak és toleránsabbak lesznek. De a kettő között nem ok-okozati összefüggés van. Az azonos nemű szülőkkel felnövő gyerekek csomó egyéb szempontból is másmilyen családokban nőnek fel. Szüleik idősebbek, általában többet keresnek, kevesebb gyerekük van. És hát épp a homofób társadalom miatt ezeket a gyerekeket nagyobb társadalmi érzékenységre nevelik. </li><li style="text-align: left;">Senki sem állítja, hogy heteroszexuális szülők eleve rosszak lennének, hogy heteroszexuálisnak lenni rögtön csomó devianciával járna együtt. Meleg és leszbikus kapcsolatokban is van párkapcsolati erőszak és alkoholizmus. Itt arról van szó, hogy amikor az embernek természetes úton lesz gyereke, akkor azt nem előzik meg vizsgálatok, amikor meg örökbefogadnak, akkor igen. Ami egyébként rendben is van. Az más kérdés, hogy némi önismeretet, konfliktuskezelést azért az iskolákban lehetne tanítani és tanulni, hogy mire párkapcsolatba kerül az ember, már tudja az indulatait kezelni, de ebbe most nem mennék bele.</li><li style="text-align: left;">Rengeteg gyerek vár örökbefogadásra, nekik biztosan jobb egy jól kiválasztott örökbefogadó szülővel élnie, mint az állami ellátásban maradnia, tudja ezt az állam is, igyekszik is minél több gyereket örökbeadni. De még így is <a href="https://hang.hu/belfold/2018/09/07/kulfoldon-fogadjak-be-a-kitaszitott-magyar-gyerekeket/" target="_blank">minden negyedik örökbefogadott gyerek külföldre kerül</a>. Ami persze csak akkor történhet meg, ha itthon nem találnak neki megfelelő családot, de nyilván egy befogadóbb közegben több meleg vagy leszbikus is vállalna gyereket.</li></ul>Apáti Bencének tehát nem kell attól tartania, hogy a heteroszexuális szülőket hátrébb sorolják. Ez sehol sem gyakorlat, sehol sem terv. <a href="https://magyarnarancs.hu/lelki_betevo/homoszexualaitas-akkor-is-lesz-ha-soha-tobbe-nem-lesznek-billy-elliotok-szinpadon-112101" target="_blank">A melegek és leszbikusok nem veszélyeztetik a nem-heteroszexuálisokat és az emberiséget sem.</a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/H4758hDY9fY" width="320" youtube-src-id="H4758hDY9fY"></iframe></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /><span style="text-align: left;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Amiben igaza van Apáti Bencének, hogy Hanol Ádám és Pál Marci tényleg nem átlagosak. Ahogy a többi, a filmben megszólaló szivárványszülő sem az. Mert megszólalnak, mert kiállnak. Az átlag (legyen szó heteroszexuális vagy nem-heteroszexuális emberről) pedig nem szólal meg. Ily módon Apáti Bence sem átlagos.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Abban sem átlagosak ők ketten, hogy jó eséllyel az átlagnál nagyobb szociális hálóval rendelkeznek, de filmek teljesen ingyen készültek, mindenki ingyen szólalt meg benne, annyi történt csak, hogy a Háttér Társaság beállt a kampányba. Azt talán nem érdemes Pál Marcinak és Hanol Ádámnak felróni, hogy melegként kapcsolatban állnak egy melegek jogaival foglalkozó szervezettel.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">De abban sem átlagosak, hogy ők ketten melegek. De amikor ők ketten magukra átlagosként utalnak, akkor nem erre gondolnak, ezt nyilván Apáti Bence is tudja, hanem arra, hogy ők csak azt szeretnék, hogy lehessen gyerekük, akik boldogságban és szeretetben szeretnének felnevelni. Ahogy mindenki más is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Végül az az álláspontom - és ezzel a cikk írójával és az abban megszólított szülőkkel is szembemegyek -, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy gyereknek anyára és apára van szüksége.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;">Néhány ember egészen konkrétan meg tudja mondani, hogy mi az ideális, de a gyakorlat az, hogy ez az ideális vagy annak hitt dolog nincs.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De nézzük a dolgokat kicsit messzebbről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A gyerekek nem dönthetnek abban, hogy megszületnek-e vagy sem. Egyszerűen csak megszületnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Van olyan, hogy úgy születnek meg, hogy a két vér szerinti szülő felneveli békességben, szeretetben. Aztán olyan is van, hogy a szülők elválnak. Olyan is van, hogy a szülő(k) lemond(anak) a gyerekről vagy a gyereket elveszik a szülő(k)től. Innen több úton is elindulhat az a gyerek, de az nem lesz kérdés, hogy a nem ismert és a gyerek által sosem megélt ideális esetet hogyan lehet elérni, hanem az, hogy minél hamarabb egy szerető, biztonságos családba kerülhessen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ez a szerető, biztonságot adó család lehet hetero is, egyszülős család és nem-hetero is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez ilyen egyszerű.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De még egyszerűbben is tudom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem az történik, hogy a tökéletes családban élő gyereket kirántják a szülei ölelő karjai közül, és betaszítják a törvényeket megkerülő, a rendszert becsapó meleg szülők rideg karjaiba. Hanem az történik, hogy vannak szülők, akik valamiért nem szeretnének vagy nem tudnak szülők lenni, vannak felnőttek, akik szeretnének örökbefogadni egy gyereket és van egy gyerek, aki családban szeretne élni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><a href="http://www.apapara.hu/2019/10/legalabb-nem-valami-buzi-ez-is.html" target="_blank">Nagy szerencsénk, hogy nem kell keresni a homofóbia okait.</a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az okok ugyanis <a href="https://magyarnarancs.hu/lelek/nehogy-megfertozzenek-bennunket-95745" target="_blank">megvannak</a>.</div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">(<a href="https://www.someecards.com/usercards/viewcard/7d35376ce2a33fa3fb232ecd1d6618cf/" target="_blank">kép forrása</a>)</span></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-87015181269074913682020-12-20T09:56:00.007+01:002020-12-20T16:54:56.985+01:00Krízislélektan<div style="text-align: justify;">Azt mondja Dr. Eörsi Dániel háziorvos az egyébként is követésre érdemes <a href="https://www.blogger.com/u/1/#">Facebook-oldalán</a>, hogy karácsonykor a következőket tehetjük:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><ol><li>Online karácsonyt tartunk.</li><li>Szabadtéri karácsonyt tartunk maszkban, biztonsági távolság tartásával, evés-ivás mellőzésével.</li><li>Zárt térben tartunk karácsonyt, de ez szerinte csak akkor tekinthető biztonságosnak, ha két napon belül mindenki produkál egy negatív COVID-PCR-tesztet, vagy a megelőző tíz napban mindenki teljes önkéntes karanténban volt (nem volt vásárolni sem). Merthogy a tartós zárt térben lévő együttléten nem segít sem a maszk, sem a két méteres távolságtartás. </li></ol></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hozzáteszi azt is, hogy PCR-teszt ilyen céllal csak önköltségesen végeztethető, és mivel jó sokan akarnak majd a napokban tesztelni, ezért nem is lesz könnyű időpontot foglalni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elég egyértelmű mondatok ezek, amiket csak fokoznak a sorok közötti üzenetek. Egyrészt érdemes számolni a tesztenkénti 20.000 forintos költséggel, egy tíztagú karácsony esetén 200.000 forintról beszélünk, másrészt ott van az is, hogy a Dani nem említi az antigén gyorstesztet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Gondolom, nem véletlenül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pszichológusi álláspont kicsit más oldalról közelít. Legalábbis én egy kicsit máshonnan fogom meg az egészet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Menjünk ehhez kicsit messze.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A krízislélektan kétféle krízist különít el. Az egyik az <span style="font-style: italic;">akcidentális</span>, a másik a <span style="font-style: italic;">normatív</span>
vagy <span style="font-style: italic;">fejlődési</span>. Az előbbi, ahogy a neve is mutatja, véletlenszerű, balesetszerű, váratlan dolog. Természeti katasztrófa, közeli hozzátartozó halála, válás, betegség, egzisztenciális megzuhanás, munkahely elvesztése, ilyenek. Utóbbi lehet meglepő, de azért igazából ezek nem annyira szoktak váratlanok lenni. Életszakasz-váltásokkor élünk át normatív krízist, mondjuk akkor, amikor iskolások leszünk, ami kicsit olyan, mintha vége lenne a gyerekkornak, elkezdünk dolgozni, ami olyan, mintha vége lenne a fiatalságunknak, gyerekünk lesz, ami kicsit olyan, mintha vége lenne az alvásunknak. Ezek természetes változások, természetes problémák, olyan krízisek, amik a normál élet részei, s amiket akkor tudunk megoldani, ha már rájöttünk, hogy a korábbi problémák megoldási módjai már nem működnek, helyettük új, minőségileg is új megoldási módokat kell találnunk. Fontos itt persze a kultúra és a társadalom is, egy olyan világban ugyanis, ahol finomabb az óvoda-iskola átmenet, ott az ekkor átélt normatív krízis is kicsit másról szól, mint mondjuk Magyarországon, ahol az elképesztően drasztikus változásokba azért sok család, de legalábbis gyerek beleroppan. Vagy olyan országban, ahol kisebb a nemek közötti szakadék és a gyes sem három éves, ott az anyává-szülővé válás is másfajta normatív krízis, mint Magyarországon, de erről majd egy másik posztban lesz szó. Bőven. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A krízis tehát - és most kicsit, de tényleg csak kicsit hivatalos leszek - egy lélektanilag kritikus állapot, amelyben a veszélyeztető
helyzet nem elkerülhető, amely helyzet kitüntetett fontosságú az adott embernek,
minden figyelem, erőfeszítés erre irányul, az adott ember pedig kénytelen
szembenézni ezzel a helyzettel, mégpedig azzal együtt, hogy a szokásos problémamegoldó eszközök elégtelenek. Ami pedig még fontos, hogy a krízis magában hordozza a magasabb szinten való továbblépés lehetőségét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hát így.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezek voltak a tények, most jön a vélemény.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szerintem a COVID első hulláma egy akcidentális krízis volt, nem nagyon tudtuk, hogy mi lesz, be is szartunk rendesen, de aztán jó tempóban bezárt az ország, miközben meg is bénult minden és mindenki. Aztán jött a nyár, mindenki olyannyira elengedett és kiszabadult, hogy úgy kapott minket ősszel el a pandémia második hulláma, mintha semmit sem tanultunk volna tavasszal, mintha semmire sem készültünk volna nyáron.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mintha úgy mennénk nyugdíjba 40 évnyi munkaviszony után, hogy egy percet sem gondolkodunk azon, hogy majd mit kezdünk a rengeteg szabadidőnkkel. Mintha úgy vállalnánk gyereket, hogy egy percet sem gondolkodunk azon, hogy majd milyen lesz kevesebbet találkozni a barátainkkal.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert igen, szerintem ahogy fontos, hogy egy gyerek valamennyire készüljön az iskoláskorra, a kamaszkorra, a felnőtt a tanulmányai befejezésével beálló lelki változásokra és így tovább, úgy fontos lett volna lelkileg felkészülni a COVID második hullámára. Amire szerintem érdemes lenne úgy tekinteni, mint egy normatív krízisre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tudtuk, hogy jönni fog. Mégsem tudjuk igazán, mit kezdjünk vele.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És itt érdemes még egy kicsit messzebb menni. Vissza a történelmünkbe. Ami során azért elég sok olyan időszak volt, amikor mások mondták meg, hogy mit kell tennünk. Mindenféle önkény- és sima uralmak határoztak meg gondolkodásmódot, erkölcsiséget, vallást, zenei ízlést, mindent. Azt pedig nem nagyon tanultuk meg - és ebben nem nagyon segített minket egyik rendszer sem különösebben -, hogy hogyan kell felelősségteljes döntéseket hozni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az első hullámban épp ennek mentén be is tartottunk mindent.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most pedig, amikor kicsit ránk volt bízva a dolog, akkor a szabadsággal nem sokat tudtunk kezdeni. Mint amikor a Mérei-Binet-féle <span style="font-style: italic;">Gyermeklélektan</span>
című könyvből kiment az autoriter óvónő a csoportszobából. Az addig jól dolgozó gyerekek szétverték, amit addig csináltak. Bezzeg a demokrata óvónő. Ha ő kiment, a gyerekek építettek tovább.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha ránk bízzák, elbasszuk, ha tiltják, megszegjük, ha nagyon ellenőrzik és nagyon szankcionálják, esetleg még példát is statuálnak, akkor hőbörgünk, de megcsináljuk. De akkora kapacitás sosem lesz, hogy mindenkit ellenőrizzenek, tehát mégiscsak jó lenne az emberek jóérzésére bízni a dolgot, de hát az emberekben nem lehet bízni, marad tehát minden a régiben, a kör pedig bezárult.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És most itt vagyunk 2020. december 20-án, négy nappal a karácsony előtt, és azon gondolkodunk, hogy legyen-e családi karácsony vagy sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Igen, szerintem legyen karácsony. És lesz is. Nagy ünnep ez, tartsuk meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De ha úgy tekintünk a második hullámra, mint egy normatív krízisre, akkor nem biztos, hogy ugyanúgy kell megünnepelni, ahogy eddig ünnepeltük. Hanem máshogy. Érdemes megnézni, hogy miről is szól a karácsony. És most nem arról van szó, hogy szentimentális szeretnék lenni, de hát azért mégiscsak a karácsony az egyik legnagyobb ünnep a szekuláris világban. Ilyenkor pedig szeretnénk együtt lenni másokkal. Szeretnénk ajándékokat adni és kapni. Szeretnénk finomakat enni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://magyarnarancs.hu/lelki_betevo/karacsonyi-kiskate-a-csaladi-bekeert-dicserd-coelhot-akkor-is-ha-utalod-108475" target="_blank">Közben rengetegen túlköltekezik magukat, iszonyú sok veszekedés és feszültség </a>tör ki az emberekből karácsonykor, a kötelezőség jegyében sokan olyan emberekkel töltik együtt az idejüket, akikkel igazából nem szeretnék.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicERd96h_6Gqen24Ulq_NK1EKdXxzltNrVoE3BqEbRxGQL-w9qTxO9I30C9iFxwsA407K2Er3HE8AXqzQx7vtwrinMFc-pJojvkNyHYVvuZG6IJOFvfO8bGBXnUJ9UhjmFqg1LsBaXEqE/s350/exist-christmas-ecard-someecards.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="195" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicERd96h_6Gqen24Ulq_NK1EKdXxzltNrVoE3BqEbRxGQL-w9qTxO9I30C9iFxwsA407K2Er3HE8AXqzQx7vtwrinMFc-pJojvkNyHYVvuZG6IJOFvfO8bGBXnUJ9UhjmFqg1LsBaXEqE/s16000/exist-christmas-ecard-someecards.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A karácsony tehát egy szociális konstrukció.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div>És mint ilyen, alkalom arra, hogy a dolgokat felülvizsgáljuk. Alkalom arra, hogy kreatívabbak, költséghatékonyabbak, meghittebbek, kevésbé feszültek, kevésbé túltáblázottak és túlzabáltak, költségekbe vertek legyünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div><div>Régi <a href="http://www.apapara.hu/2014/01/boldog-karacsony.html" target="_blank">olvasók tudják</a>, hogy mi sem szoktuk elviccelni a családi karácsonyt, szóval ez idén nekünk is komoly lemondás.</div></div><div><br /></div></div><div style="text-align: justify;">De ez most alkalom arra, hogy az egymás iránti törődésünket és kötődésünket másképp mutassuk ki. És alkalom arra, hogy végre tényleg kipihenjük magunkat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mi legalábbis így keretezzük át magunkban a karácsonyt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Innen nézve egy erkélyszerenád, egy házhoz szállított kedvesség, egy szabadtéri kiskarácsony, egy skypeon küldött puszi nemcsak többet adhat, de biztonságosabb is, mint sokan befülledni egy kis szobába.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert ha ez egy normatív krízis, akkor nem a korábbi karácsonyokat kéne reprodukálni, hanem újat kéne kitalálni. Ha ez egy normatív krízis, akkor nem a régi karácsonyokkal kéne az ideit összehasonlítani, hanem a megbetegedésnek vagy mások megfertőzésének a legkisebb esélyét is ki kéne zárni. Tehát nem a lemondás, hanem a nyereség felől felől érdemes közelíteni: biztosan nem fertőztem meg idős rokonaimat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De nem szeretnék érzéketlen vagy figyelmetlen se lenni, nagyon sok a magányos ember, az egyedül élő ember, idősek és fiatalabbak is, nagyon sok család tagjai nem egy városban élnek, sokan nem a természet közelében laknak, és hát a legfontosabb: sokan annyira várnak, vágynak egymásra, hogy azt gondolják, mindent megtesznek azért, hogy találkozhassanak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A virológiai dolgokhoz nem értek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pszichológiához egy kicsit jobban. Annak pedig az egyik központi eleme a bűntudat és a bűntudatkeltés. Nekem, ha megfertőznék valakit, nagyon bűntudatom lenne, s nekem, ha valaki ezt mondaná nekem, akkor nagyon haragudnék, mert mit kelti itt bennem a bűntudatot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval nem mondom, hogy ne ünnepelje mindenki úgy a karácsonyt, ahogy csak szeretné. Azt mondom, hogy biztonságos, tudatos, végiggondolt és őszinte legyen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És boldog.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A lappangási idő letelte után is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hogy lehessen jövőre is ünnepelni.</div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-48679918502101683542020-12-14T21:57:00.006+01:002020-12-14T22:19:43.937+01:00A gyülőlt nők<p style="text-align: justify;">Van egy kis rutinsétánk a lányommal, majdnem minden késő délután teszünk egy kis kört a környéken, megsimogatunk egy elég édes németjuhászt, elmegyünk egy játszótérre, azt körbekocogjuk, aztán megetetünk egy elefántformájúra nyírt bozótot, majd lépcsőkön hazaugrálunk. Közben random időközönként a kabátom belső zsebébe ültetett Elza szájából (gombnyomásra) felcsendül a <span style="font-style: italic;">Jégvarázs 2</span> című filmből a <span style="font-style: italic;">Show Yourself</span>
című dal, a hatodik születésnapra kapott Elza bezengi a teret, mi meg vadul lipsyncelünk, ha pedig üresek az utcák, márpedig azok, akkor én <span style="font-style: italic;">joghurtozom*</span>, a lányom halandzsázza, hogy </p>
<span style="font-style: italic;"><div style="text-align: center;"><span>Show yoursel</span><span>f</span></div></span><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">I'm no longer trembling</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">Here I am</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">I've come so far</span></div><div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">You are the answer I've waited for</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">All of my life</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">Oh, show yourself</span></div><div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">Let me see who you are</span></div><p></p><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDOy9utRBWNdv6FWknBXqxD2lYpxMC47nESmU59GJHN-A5gttwQO-Z834Y-7OdcXKTTPmcmRYF30t49NV-CsKJbPr7sZA2qN4i2jfNGedKfB0UiMJV96XGzEG_EFGSVDZ2DceavIKTKrk/s466/IMG_20201214_171450.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="466" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDOy9utRBWNdv6FWknBXqxD2lYpxMC47nESmU59GJHN-A5gttwQO-Z834Y-7OdcXKTTPmcmRYF30t49NV-CsKJbPr7sZA2qN4i2jfNGedKfB0UiMJV96XGzEG_EFGSVDZ2DceavIKTKrk/s16000/IMG_20201214_171450.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">És hát azért a Jégvarázs mégiscsak egy <span style="font-style: italic;">female empowerment</span>-mese, de persze a gyerekek nem ezért szeretik, és ez rendben is van, de azért felnőttként lehet tudni, hogy amikor két női szereplő köt békét két királyság között, meg királynők vannak és nem királynék, annak azért igenis van jelentősége.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Láttunk ennél már kevesebbért is könyvet ledarálni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">De közben meg mit érdekel engem Dúró Dóra. Mi a gyerekeinket emancipált légkörben úgy szeretnénk felnevelni, hogy mindkettőjük azzá válhasson, amivé csak szeretne. És szeretnénk, ha mindketten egy olyan világban nőhetnének fel, amiben azt látják, hogy mást sem a neme, származása, bőrének a színe, magassága határoz meg.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Csak közben meg egyre erősebb és csípősebb a szembeszél.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">De itt most kicsit lelassítanék. Érdemes ugyanis egy kicsit távolabbról is ránézni az elmúlt három hét eseményeire.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Merthogy.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Van az <a href="https://www.axiomamedia.hu/" target="_blank">Axióma Kulturális Alapítvány</a> (AKA), ami abból indul ki, hogy vannak bizonyos alapigazságok az életben. Nyilván nem a tömegmegmaradás törvényére gondolnak és még csak nem is Newton törvényeire, hanem sokkal inkább olyanokra, amik valójában mindenek, éppen csak nem axiómák. Hanem képlékenyek, fluidak. És legfőképpen magánügyek.</div><div class="separator" style="clear: both;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hogy még inkább kontextusba kerüljünk, érdemes tudni, hogy az AKA alapítója Dr. Gíró-Szász Áron, aki az Axiómában végzett tevékenysége mellett olykor <a href="https://pestitv.pestisracok.hu/2020/10/20/a-normalisok-lazadasa-giro-szasz-aron-akik-szfe-s-tuntetokent-az-56-os-hosokhoz-hasonlitjak-magukat-a-martirok-emleket-gyalazzak/" target="_blank">megszólal a PestiTV-ben</a>, máskor meg miniszterelnöki megbízottként <span style="font-style: italic;">a keresztény mozgalmakkal és keresztény közösségekkel való kapcsolattartással és támogatásával összefüggő feladatok ellátásáért </span>felel. Akármit is jelentsen ez.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez az Alapítvány nem kevés állami pénzzel kibélelve kiposztolt november 20-án egy videót arról, hogy milyen férfira vágynak a nők.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezt itt, ni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/kzQGZlJ20WQ" width="320" youtube-src-id="kzQGZlJ20WQ"></iframe></div><br /><div style="text-align: justify;">Hogy a videó narrátora <a href="https://mcc.hu/szemely/surjanyi-fanni" target="_blank">Surjányi Fanni, az MCC kutatási vezetője</a>, aki egyébként nacionalizmussal és a nemzetállamokkal foglalkozik, most éppen hogy lett a gender téma szakértője, az nem teljesen világos, mint ahogy az sem, hogy ennyi képzéssel és ösztöndíjjal a háta mögött hol hagyta a gerincét. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ha a világ olyan lenne, mint amilyet a videó lefest, akkor ő biztosan nem vezetne kutatásokat. Esetleg őt kutatnák férfiak, hogy megnézzék, hogy ugye milyen boldog is az élet a fakanál mögött úgy, hogy ki se teheti a lábát a konyhából.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az persze csak hab a tortán, hogy Surjányinak a Jégvarázs sem tetszik, de a lényeg, hogy a videó mindennel szembemegy, amit valaha olvastam, mindennel szembemegy, amit a tudomány, a gender studies és a szociálpszichológia képvisel. Nem ideológiából, hanem mert ilyen eredményekre jutott. Merthogy a tudományos eredmények épp az ellenkezőjét mondják, mint amiket Surjányi mond. Anélkül persze, hogy ő akár csak egyetlen kutatást is említene.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És persze az egész videóból süt a heteronormativitás kellemetlen, orrot facsaró bűze.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Aztán ugyanez az Alapítvány Novák Katalin, családokért felelős tárca nélküli minisztert kérte meg arra, hogy vigyen be egy újabb aljas, övön aluli támadást a nők ellen. És így persze a férfiak ellen is. Ő meg ezt persze megtette. Nézzétek csak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/IANg9226Aro" width="320" youtube-src-id="IANg9226Aro"></iframe></div><br /><div style="text-align: justify;">Itt már tényleg kapartam a falat. Szekunderszégyenben úszva minden mondat után reméltem, hogy vége lesz a videónak, hogy a miniszter asszony nem mond több sületlen és végtelenül káros ostobaságot. De nincs vége, és ő csak mondja, mondja, mondja. De tényleg, kérdem én, kedves Katalin! Látta a grafikonokat, amihez deréktól fölfelé a testét, hangját adja? Tényleg azt üzeni magyar nők millióinak, hogy jó az úgy, ahogy van? Tényleg jó a fizetésbeli és a pozícióbeli különbség? Tényleg úgy gondolja, hogy egy nő (és egy férfi) dönthet szabadon? Mármint nem ő, hanem a nők úgy általában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hát ha ez így van, akkor miért van szükség erre a videóra?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De komolyan, mit olvasnak ezek a nők? Milyen világban élnek? És milyen világban akarnak élni? Milyen világot akarnak ezek az emberek a gyerekeiknek?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fel sem fogom, hogy lehet ennyire másképp értelmezni a valóságot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A <a href="https://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/14461.pdf" target="_blank">Nőügyek 2018</a>-as kutatásból - jahaaaaj, úgy <a href="https://magyarnarancs.hu/lelki_betevo/a-laszloknak-is-tobb-eselye-van-bekerulni-a-parlamentbe-mint-a-noknek-111709" target="_blank">unom már leírni</a> - épp az derül ki, hogy a nők pont a videóban oly magasra emelt gondoskodásba gebednek bele. Hogy a három éves gyes után a nők nem tudnak ugyanoda visszamenni, ahonnan eljöttek (erről majd a következő bejegyzésben bővebben is lesz szó), hogy a három éves gyesbe sokszor ők és a kapcsolatuk is beleroppan, hogy a szart is kipréselik belőlük a munkahelyükön, miközben meg otthon zéró támogatást kapnak a láthatatlan munkában, az érzelmi házimunkában és az idős/beteg rokonok gondozásában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Komolyan nem értem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De közben dehogynem értem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pontosan értem, és pontosan érted te is, kedves olvasó.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az üzenet az, hogy kussoljatok szépen, kedves nők. Többre úgysem vagytok méltók. És képesek se nagyon. De ezt mosolyogva mondjuk, hogy ne gyűlöljetek minket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egyébként meg, ha már a gyűlöletnél tartunk, nem a feministák a nőgyűlölők, nem. Hanem a kutatásvezető asszony és a miniszter asszony azok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De szólok előre. A mi lányunk nem fog kussolni. És a fiunk sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: justify;">* A joghurtozás kifejezést évekkel ezelőtt tanultam, állítólag ezt használják a franciák, amikor csak néhány szót tudnak egy dalból, a többit hümmögéssel helyettesítik. Igyekszem honosítani a kifejezést. Kevés sikerrel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A képet a lányom készítette.</div></span><p></p></div></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-6222546515565475042020-12-07T21:28:00.004+01:002020-12-07T21:40:39.346+01:00Rekonstruktív emlékezet<div style="text-align: justify;">Egy gyerek nőjön fel minél nagyobb közösségben. Egy gyereknek az első két-három évben az anyja mellett a helye. Ha elsőre nem is érződik az ellentmondás a két mondat között, másodszorra bizonyára igen. A kettő ugyanis nem nagyon megy együtt, még akkor sem, ha nagyon szeretnénk. De miért is szeretnénk mind a kettőt és mit mutatnak a történeti, illetve pszichológiai tapasztalatok, de leginkább arra próbálunk választ keresni, vajon ténylegesen mire van szüksége egy gyereknek? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Válaszunk a fenti kérdésekre legalább annyira egyszerű, mint amennyire kétségbeejtő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ugyanis fogalmunk sincs.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Persze ez így nem igaz. Sejtéseink azért vannak, de az biztos, hogy egész más kell egy Magyarországon élő gyereknek, mint egy Kínában élőnek, és egész más kell egy gyereknek ma, mint kellett mondjuk 100 éve. Arról nem is beszélve, hogy az adott térben és időben is hatalmas eltérések vannak társadalmi, kulturális és anyagi tekintetben, ezek a tényezők pedig már önmagukban is meghatározzák azt, hogyan vélekedünk a gyerekeinkről, családról, családi szerepekről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A gyerekkor és a gyereknevelés, mint megannyi más ügy, amit kőbe vésettnek hiszünk, szociális konstrukció: mi, szülők, mi, a társadalom és persze mi, gyerekek találjuk ki, hogy mi a jó és mi nem. Itt azonban rögtön fel is merül néhány kérdés. Mit jelent az, hogy jó? És ha jó, akkor kinek jó? És mi van, ha egy ideig nem jó, de aztán meg, hosszú távon mégis igen? És mi van akkor, ha az, ami a gyereknek jó, nem jó a szülőnek, vagy az, ami a családnak jó, nem jó a társadalomnak? Éppen ezek azok a tényezők, amelyek mentén igencsak nehéz összehasonlítani különböző korok és különböző társadalmak családi berendezkedéseit, gyerekkorról alkotott elképzeléseiket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy hipotetikus utazás erejéig játsszuk azt, hogy elhisszük, hogy régen tényleg minden jobb volt. Mondjuk azt, hogy a 20. század elején a gyerekek boldogan szaladgáltak sok-sok rokonuk között, egy-egy háztartás csak úgy hemzsegett az egymást szerető, több generációnyi, egészséges, kiegyensúlyozott, emancipált, boldog és várhatóan hosszú élettartamú embertől, akik békében és harmóniában élték mindennapjaikat. Ha pedig a kis Gizi mégis sírt, hát felvette a nővére, megszoptatta a szintén kismama nagynénje, játszott vele a nagypapa, az édesanyának pedig nem volt más dolga, mint azon szomorkodni, hogy milyen kár, hogy ezt az idilli pillanatot nem tudja egy jó kis szelfivel kimerevíteni, megörökíteni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elég jól hangzik, nem? Csakhogy mindez sosem volt így.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/EQDHCyFe2rY" width="320" youtube-src-id="EQDHCyFe2rY"></iframe></div><br /><div style="text-align: justify;">Ilyen időszak ugyanis nem volt soha Magyarországon (és jó eséllyel Nyugat-Európában sem), úgy, hogy minden elemében igaz legyen, legalábbis biztosan nem. És nemcsak a szelfi miatt. A kétgenerációs és nukleáris családok ugyanis nem a 20. század elején, de még csak nem is az iparosodással terjedtek el, hanem annál is jóval korábban. De, még ha nem is merjük lebontani az ezzel kapcsolatos sztereotípiáinkat, még ha azt is akarjuk hinni, hogy tényleg több generáció élt együtt még a múlt század elején is, akkor sem lehetett ez így túl sokáig, mert a csecsemőhalandóság magas volt, az átlagéletkor pedig alacsony. Sokat és sokan voltak betegek, a férfiak sokat voltak távol, amikor pedig otthon voltak, uralkodtak. A magasabb társadalmi körökben szoptatósdajkákhoz adták a gyerekeket, az alacsonyabb társadalmi státuszúak pedig elvitték munkába a gyereküket, abban pedig aligha volt sok köszönet. A mai értelemben vett kötődésről és érzelmekről pedig aztán végképp nem beszélhettünk a száz évvel ezelőtti gyermeklét esetében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A gyereknevelést illetően egyetlen közös elem van az elmúlt 100 évben, társadalmi hovatartozástól függetlenül: a családok Nyugat-Európában és Magyarországon is egyre nagyobb autonómiát adnak gyerekeiknek. Ennek egyenes következménye, hogy mire a gyerekekből felnőttek lesznek, addigra bizony individualisták lesznek, s ez azt is jelenti, hogy a sokemberes együttélés egyre komolyabb kihívásokat jelent.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindeközben viszont újra (?) nagy szükség lenne a többi generáció jelenlétére, ugyanis az individualizmus és az önmegvalósítás kéz a kézben járnak, ha tehát a szülők néha el akarnak menni este, ha az édesanya nem szeretné kitölteni mind a háromévnyi otthonmaradási lehetőséget, és a gyerek olykor beteg, akkor bizony rokonra vagy bébiszitterre van szükség. Előbbit viszont épp az individualizmus, no meg a jobb egészségügyi feltételek miatt nehéz elérni (dolgozik, önmegvalósít), ha pedig ráér, akkor szintén az individualizmus miatt néha nehéz elviselni, utóbbi meg sok pénzbe kerül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szembetalálkozunk tehát azzal a szomorú társadalmi nehézséggel, hogy a kemény munkával kivívott nukleáris családmodell finoman szólva sem tökéletes. Illetve a modell még talán egész jó is lehetne, ha idomulna hozzá a munka világa, és a nők és férfiak között legalább egy kicsivel nagyobb lenne az egyenlőség. De nem idomul és szó sincs egyenlőségről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYDF2Ip0BaM1x_2dL0bxVCZMNTdz1xsd4ugGfJuFqzmEMqJOc4p-Whg6Uvz-gfrCrwwaYWiBlfQHaaCCU3b2onhPKJmdXuRL0Ts9_iM0EFrpIdcHY27aV-2VCKqOKdSglJ0rR45nJwuT8/s350/needs-start-family-ecard-someecards.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="195" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYDF2Ip0BaM1x_2dL0bxVCZMNTdz1xsd4ugGfJuFqzmEMqJOc4p-Whg6Uvz-gfrCrwwaYWiBlfQHaaCCU3b2onhPKJmdXuRL0Ts9_iM0EFrpIdcHY27aV-2VCKqOKdSglJ0rR45nJwuT8/s16000/needs-start-family-ecard-someecards.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div> <div style="text-align: justify;">Így mindössze egy folyamat betonbiztos: az anyaság fetisizálódik. Hiába akarna az apa otthon maradni, közösen viselni a terhek mellett az örömöket is, anyagilag a családok zöme sajnos nem engedheti meg magának, hogy a férfi maradjon otthon. Hiába dolgoznak sokan olyan munkát, ami otthonról is vagy kötetlen munkaidőben elvégezhető lenne, a rendszer túl merev ehhez, munkaidőben bizony bent kell lenni. Sőt, sokszor utána is. Hiába lenne akár hatékonyabb a részmunkaidőben végzett munka, ilyen álláspályázatok szinte egyáltalán nincsenek. Pedig egy részben dolgozó, részben otthon maradó szülő mindkét helyen jobban teljesít, nincs drasztikus váltás, nincs kiesés, nincs kiégés. Mindez pedig elég hamar megtérül a családi és a társadalmi kassza számára is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De mivel mindez nincs, a nyomás továbbra is leginkább a nőkön van. Szüljenek, maradjanak otthon és lehetőleg még vágjanak is mindehhez jó pofát. Hogy van-e kedvük ehhez, az mindegy. Illetve nem mindegy, mert ha nem vagy mindehhez boldog, akkor bizony rossz anya vagy, sőt, még az is lehet, hogy nő sem vagy. Mindez pedig társadalmi szinten őrült káros.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div> <div style="text-align: justify;">Nem sírnám vissza a 20. század elejére festett, nemlétező képet. Még a sokszor baljós benyomást keltő jelen, a maga kegyetlen társadalmi igazságtalanságaival együtt is sokkal boldogabb, biztonságosabb, egészségesebb, szabadabb, mint az élet bármikor volt a történelem során. <span style="color: red;">(Emlékeztető: a cikket akkor írtam, amikor még hírből sem hallottunk a COVID-ról.)</span> De azért sem sírom vissza, mert szerintem nem önmagában a nukleáris családmodellel van baj, hanem a körülötte lévő intézmény- és gondolatrendszerrel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A nemi egyenlőségre törekvés, a bérkülönbségek csökkentése, a részmunkaidős lehetőségek, <span style="color: red;">a munkahelyi kizsigerelés csökkentése,</span> a bölcsődei és óvodai férőhelyek és ezen intézmények elérhetőségének növelése, korszerűsítése, népszerűsítése, az egyes csoportlétszámok csökkentése, a pedagógusképzés átalakítása és a pedagógusok általános megbecsültségének növelése, az egészséges életmód és a rendszeres sportolás propagálása független a nukleáris családmodelltől. De ezek mind olyan tényezők, melyek közvetlenül és már rövidtávon is befolyásolják a gyerekek és a családok boldogságát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mi kell tehát ahhoz, hogy egy gyerek jól legyen? Boldog, kiegyensúlyozott, kompetens és hiteles szülők, ingerdús környezet, no meg jó és mindenki számára hozzáférhető ellátórendszer. És jó persze az is, ha sok rokon van elérhető távolságban van, de ez messze nem feltétel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(A fenti cikk eredeti változata a <span style="font-style: italic;"><a href="http://extra.hvg.hu/magazin/a-no-6" target="_blank">HVG Extra A nő </a></span>
2017. őszi számában jelent meg. A cikkből a lap főszerkesztőjének, Szörnyi Krisztának és szerkesztőjének, Papp Bojánának a hozzájárulásával csináltam blogbejegyzést. A szövegen csak a piros színű szavak, a <a href="https://www.someecards.com/memes/family/" target="_blank">kép </a>és a klip beszúrásával változtattam.)</span></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-30498211956163698552020-11-06T10:41:00.000+01:002020-11-06T10:41:11.521+01:00Óvodai nemek és igenek<div style="text-align: justify;">Vegyünk egy képzeletbeli gyereket, mondjuk Nórit. Nóri négy éves, középsős. Szeret óvodába járni. A fizikai-fiziológiai, kognitív és pszichológiai fejlődésben úgy nagyjából ott tart, ahol a négy éves gyerekek szoktak, tehát úgy nagyjából egy méter magas, sokat és elég édesen beszél, sokat játszik, a játékaiban egyre több szimbólum jelenik meg, a gondolkodását az úgynevezett <span style="font-style: italic;">gyermeki</span>
vagy <span style="font-style: italic;">mágikus realizmus</span>
jellemzi, no meg az egocentrizmus. A világ, legalábbis úgy érzi, körülötte és érte, miatta, neki forog.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vagy hát, izé, nem csak úgy érzi, mert kicsit azért ebben igaza van, tényleg körülötte forog, de ez egy másik téma.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami a bejegyzés szempontjából fontos, hogy Nóri már nagyon is különbséget tesz fiúk és lányok között, tudja, hogy ő lány, több lány barátja van, kezd egyre inkább igazodni a saját nemiségéhez, azaz kezd masszívan kiépülni benne annak a képe, hogy milyenek is a lányok, milyen elvárások vannak a lányokkal szemben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben persze azt is gondolja (bár ezt sosem kérdezte meg tőle senki sem, hiszen Nórit csak kitalálom), hogy egy lovat át lehet műteni zebrává, viszont azt már nem gondolja, hogy ha fiús ruhába öltözne (mármint ő, nem a ló), akkor fiúvá is válna.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindez pedig teljesen természetes.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert ez az életkor, amikor kialakul, kezd kialakulni a <span style="font-style: italic;">nemi identitás</span>
és a <span style="font-style: italic;">nemkonstancia</span>
.</div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeZs-0_jnRsRA609B1F10Xh7xjk0qqz0P7VdTs26r0tXTSta_pTfwVFfum5RxSKrEUSGunkFBbI8-RnzdVTtrNmIrRBDAxDrDzKsahpqkki6QAd3LONW9dnGtd9RD8SjLl4YC15cp84po/s350/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeZs-0_jnRsRA609B1F10Xh7xjk0qqz0P7VdTs26r0tXTSta_pTfwVFfum5RxSKrEUSGunkFBbI8-RnzdVTtrNmIrRBDAxDrDzKsahpqkki6QAd3LONW9dnGtd9RD8SjLl4YC15cp84po/s16000/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És így történik ez a fiktív Nórival is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Halad tehát az önismeret rögös és rögtelen útján, kitartóan, mindenféle tudatos erőfeszítés nélkül. Az impulzusok pedig tudattalanul beépülnek. Akár tudatosan küldjük őket, akár tudattalanul.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Éppen ezért fontos Nóri számára, hogy milyen mintákat kap, milyen viselkedést erősítenek meg a szülei, közeli rokonai, a kortárs kapcsolatai (bár óvodás korban ez kevésbé szempont még), a média és persze az óvodapedagógusok, akikkel a gyerekek az ébren töltött idejük nagy részét töltik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval nagyon nem mindegy, hogy mennyi "fiús" és mennyi "lányos játék van az óvodában, hogy lehet-e az ellenkező nemű gyereknek szánt játékkal játszani, hogy kinek szabad sírni és kinek ciki, hogy kivel szemben elvárás, hogy nyugtassa meg magát és ki az, akit inkább megnyugtatnak, hogy kitől elvárás, hogy építse meg szépen újra, ami véletlenül ledőlt és kinek mondják azt, hogy <span style="font-style: italic;">édes bogárkám, semmi baj, biztos nehéz volt, gyere, játsszunk valami könnyebbel</span>. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ne legyenek illúziói senkinek sem, a fiúk azok, akiknek nem szabad sírniuk, mert <span style="font-style: italic;">katonadolog</span>, mert <span style="font-style: italic;">ebcsontbeforr</span> és mert <span style="font-style: italic;">ugyanmár</span>, a fiúk azok, akik kevés megnyugtatást kapnak és igen, a fúk azok, akiktől elvárás, hogy próbálkozzanak csak újra, a lányok viszont nyugodtan belekezdhetnek valami másba. Valami könnyebbe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ne legyenek illúziói senkinek sem, többek között ezek a dolgok, amik miatt a fiúk nem tudnak az érzéseikkel mit kezdeni, ezért is lesznek erőszakosabbak, és ezek miatt is lesznek a lányok kevésbé motiváltak, emiatt is lesznek kevésbé tele ambícióval.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Illetve hát az egész folyamat itt indul el. Épp azért, mert itt alakul ki a nemi identitás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami pedig még iszonyú fontos, hogy ha ennyire más reakciókat kapnak a lányok és a fiúk. Hiszen ha ennyire másképp látják ők magukat és a másikat, akkor miért csodálkozunk azon, hogy nem tudnak együttműködni egymással a különböző nemű gyerekek?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hát többek között mindazért, amik az óvodában elindulnak, illetve nem indulnak el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(kép <a href="https://www.blogger.com/u/1/#">forrása</a>)</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Ez a bejegyzés a Zewa Magyarországgal együttműködésben jött létre. #GondoskodniEgyüttJó</span></div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-41014838817098642692020-11-01T09:43:00.001+01:002020-11-01T09:43:11.062+01:00Kellemetlen tények<div style="text-align: justify;">Leírom, hogy mit gondolok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azt gondolom, hogy én ezt az egész nemi különbséges dolgot nem értem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De nem úgy (ál)naivan, hanem úgy igazán és őszintén nem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert nézzük csak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vegyünk egy heteroszexuális férfit és egy heteroszexuális nőt. Megismerkednek ők ketten egymással, meg is tetszenek egymásnak, mert mindketten vonzónak, helyesnek, szépnek, okosnak és viccesnek találják a másikat. Így aztán össze is jönnek, hogy aztán majd, idővel, ahogy kell, el is vegyék egymást, meg majd legyen is gyerekük.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Lesz is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mondjuk először egy fiuk, aztán meg egy lányuk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És akkor ők ketten azt akarják, hogy a fiuk legyen boldog, a lányuk meg ne?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vagy azt akarják, hogy mindkettő boldog legyen, de azt gondolják, hogy a fiú attól lesz boldog, ha bármi lehet, a lány meg akkor, ha megmondják neki, hogy mi lehet? Ha a fiú szabadságot kap, a lány pedig korlátokat? Vagy azt gondolják, hogy a boldogság és a szabadság két, egymástól független dolog? Esetleg azt, hogy a fiú a szabadságban, a lány pedig a korlátokban éli ki magát?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><center><iframe allowfullscreen="" class="giphy-embed" frameborder="0" height="480" src="https://giphy.com/embed/huUVORPnen53IMRSP8" width="480"></iframe><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;"><a href="https://giphy.com/gifs/SWR3-t-swr3-kemal-huUVORPnen53IMRSP8">via GIPHY</a></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">De ezt csináljuk.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Ez lesz a következménye társadalmi szinten a legapróbb szexizmusoknak, amik úgy mellesleg (nem mellesleg!) a legkeményebb megalázásokhoz vezetnek. A jó- és a rosszindulatú szexizmus ugyanis összefüggenek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Szóval tehát van egy </span><span style="text-align: left;">kifejezetten lejtős pálya (aka társadalom), ami, ne legyen senkiben sem félreértés, a férfiaknak lejt, </span><span style="text-align: left;">a férfiaknak kedvez. A pálya persze nem magától jött létre, azt a férfiak hozták létre. A patriarchális társadalom.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Csakhogy történt egy kis hiba a tervezéskor. És a kivitelezéskor. De erre csak a legkeményebb, legszigorúbb, legkövetkezetesebb, legéberebb ellenőrök jöttek rá, őket viszont alig hallgatja meg valaki, hiszen addigra már rég létrejött a hibás alapokra megépített társadalom, aminek fenntartásában túl sokan érdekeltek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Legalábbis azt hiszik.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;">A hiba pedig az, hogy a férfiak által megtervezett és megépített, majd mindkét nem által működtetett lejtős pálya a férfiaknak sem kedvez.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egyéni szinten ugyanis a lejtős pálya azt a kellemetlen következményt hozza, hogy a férfiak nem beszélnek az érzéseikről (kutatások igazolják egyébként hogy a különbség férfiak és nők között nem abban van, hogy megélik-e az érzelmet és még csak nem is abban, hogy hogyan élik meg azokat, hanem abban, hogy kommunikálják-e az érzést), aminek szerves velejárója a sok szív-és érrendszeri megbetegedés, öngyilkosság(i kísérlet), daganatos megbetegedés, no meg mindenféle stresszbetegség és úgy általában az, hogy a férfiak korábban halnak, mint a nők, társadalmi szinten pedig ott az agresszió mindenféle formája, kezdve a sima verekedéstől és bullyingtól, abúzustól egészen a háborúkig. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Csak hát kétségtelenül vannak bizonyos pozitív következmények is, amiről a férfiak, de a nők sem szívesen mondanak le.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egészen addig, amíg egyéni szinten gondolkodunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De amint megjelenik a kapcsolati és annak mentén a társadalmi szint, akkor már nagyon más lesz a helyzet. Illetve hát más lenne a helyzet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert nyilván nem kizárólag önmagamért fogok akarni lemondani a privilégiumaimról. De egyrészt tudom, hogy az előjogaimnak semmi köze sincs a teljesítményemhez vagy a kvalitásaimhoz, az előjogaim pusztán abból a tényből származnak, hogy férfi vagyok, másrészt pedig sokkal könnyebb úgy hátralépni, ha tudom, hogy akkor a másik előre tud lépni. Ha pedig az egész kölcsönös, akkor a rendszernek (családi rendszernek, társadalmi rendszernek) is jobb lesz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tehát néha én lépek hátrébb, néha meg a feleségem. Mert a rendszert együtt működtetjük. Mert mi a rendszert így működtetjük együtt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Lehet persze úgy is működtetni a családi rendszereket, hogy én a karrieremet építem, a feleségem meg a családot, de akkor én kimaradok a családból, a feleségem meg a karrierből, a gyerekek meg ezt az igazságtalan rendszert öröklik meg tőlünk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ösztönösen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tudattalanul.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hát nem jobb, nem sokkal jobb mégis inkább együtt, közösen, egyenlően csinálni, közösen és egyenlően gondolkodni és gondoskodni?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: right;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: x-small;">Ez a bejegyzés a Zewa Magyarországgal együttműködésben jött létre. #GondoskodniEgyüttJó</span></span></div></center>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-67095306391714024342020-10-29T07:27:00.006+01:002020-10-29T08:14:45.802+01:00Csorcsárt<div style="text-align: justify;">Csorcsárt, csorcsárt, mi a franc az a csorcsárt, de időm sincs megnézni, utánanézni, megkérdezni meg aztán pláne nem tudom a <a href="https://www.blogger.com/u/1/#">Zewa Gondoskodni együtt jó</a> kampány második fordulójának kick-off-meetingjén, a reklám- és pr-világ kicsit másképp pörög, mint az én világom, zúdulnak rám a magyarul is ismeretlen kifejezések és rövidítések. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pont úgy, ahogy a Die Fantastischen Vier <span style="font-style: italic;">MfG</span>
című dalában. Itt:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/uUV3KvnvT-w" width="320" youtube-src-id="uUV3KvnvT-w"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vagy ahogy a <span style="font-style: italic;">Jó reggelt, Vietnám!</span>-ban érezte magát Adrien, csak ő vissza tudott vágni:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/wXlvy3sTTBk" width="320" youtube-src-id="wXlvy3sTTBk"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Én viszont nem. Én csak hallgattam a frázisokat és csorcsártokat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De mert egy ilyen kickoffon bizony ötletelni és brainstormingolni kell, ezért kezdett a dolog egyre kínosabb lenni, szóval kénytelen voltam utolérni a központi, regionális és helyi vezetőket és munkatársakat, leesett a csorcsárt is, chorechart-ról van itt szó, <a href="https://www.zewa.net/hu/gondoskodni-egyutt-jo/a-csaladi-gondoskodas-probaja/">feladatszervezőről</a>, amit tényleg érdemes letölteni, szépen átláthatóvá teszi mindazokat a teendőket, amik egy háztartás körül vannak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Lehet is hozzájuk még újakat írni, a lényeg, hogy a családból mindenki vállaljon mindenféle feladatokat. Olyanok is, akik nem szoktak, olyanokban is, amikben nem szoktak. Gyerekek is, férfiak is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És akkor aztán jön végre eljön a közteherviselés kora.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami egyébként is fontos, de olyan válságos időkben különösen, mint amilyeneket éppen élünk, hiszen most (majdnem) mindenki többet van otthon, az, ami korábban láthatatlannak tűnt, az most látványossá válik, hiszen ha mindenki sokkal többet van otthon, akkor bizony már nem adatik meg (legtöbbször a férfiak számára) a kimaradás fölényes és érzéketlen luxusa.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most minden sokkal jobban látszik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az is, ha valaki csinál valamit és az is, ha valaki nem csinál semmit. A kettő közötti dolgok is sokkal jobban látszódnak. A tessék-lássékok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És igen, nem titok, ez a bejegyzés egy szponzorált tartalom, de szerencsére (dehogy szerencsére, más szerződést nem is írtam volna alá) nekem nincs más dolgom, mint arról írni, amit egyébként is gondolok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az pedig az, hogy van a Zewa (meg a mögötte álló Essity és mindenféle reklámcégek), amelyik elég sokat foglalkozik az utóbbi időben azzal, hogy a háztartás körüli feladatokban ne csak a nők, hanem a férfiak is részt vegyenek. És hogy a mai gyerekek már úgy nőjenek fel, hogy ez nekik is alap.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ez elég imponáló.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Annál is inkább, mert nemcsak ez a chorechart lett az innováció, hanem az is, hogy ezt négy család ki is próbálhatta néhány kamera és mikroport jelenlétében. Négy hús-vér család, hús-vér szülőkkel és hús-vér gyerekekkel, kudarcokkal és sikerekkel, életszerű lakásokkal, amiben nem látványkonyha és láthatatlan vécé van. Tudom, mert az egyik családdal még beszéltem is. És igen, a feladatkezelő igenis és tényleg működik. Egész rövid idő alatt már hatékonyan be tud avatkozni a család életébe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amit pedig még csináltunk, hogy kitaláltunk mindenféle feladatot és játékokat gyerekeknek, ami kicsit rámutat arra, hogy nem úgy van ám a nemi szerepekkel, ahogy azt a sztereotípiák diktálják. Lehet egy lány is erős, egy fiú is érzékeny.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezek a feladatok kicsit hasonlítottak azokhoz a feladatokhoz, amiket egy BBC-minisorozatban is használtak (erről <span style="font-style: italic;"><a href="http://www.apapara.hu/2019/08/icuka-csocsok-szopoajkak.html" target="_blank">Icuka, csöcsök, szopóajkak</a></span>
címmel már írtam egy bejegyzést), de azért voltak újak is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Megnézhették például a gyerekek, hogy melyikük mennyire erős, mi pedig azt, hogy nem feltétlenül a fiúk ütöttek nagyobbat a kalapáccsal, vigyázhattak néhány napig egy nyers tojásra, mi pedig láthattuk, hogy fiú is kiborulhat, amikor véletlenül összetört, megnézhették ők is és mi is, hogy milyen egy férfi balett-táncos vagy egy női tűzoltó, kipróbálhatták, hogy milyen az, amikor az anyjával barkácsol, az apjával süt, mi pedig megnézhettük, hogy épp annyira megy az nekik, mint nem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval azt, hogy a biológiai nem (sex) és a társadalomban betöltött szerep (gender) tényleg függetlenek egymástól.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És amikor többes szám első személyt írok, akkor nem csak azokra gondolok, akik részt vettek a kickoffon, hanem mindenkire. Csak rá kell klikkelni az alábbi videóra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Érdemes.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/1fiLHKEpja8" width="320" youtube-src-id="1fiLHKEpja8"></iframe></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Ez a bejegyzés a Zewa Magyarországgal együttműködésben jött létre. #GondoskodniEgyüttJó</span></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-8431612043207382412020-10-12T09:29:00.008+02:002020-10-12T12:04:54.306+02:00Visszatérésem Epipóba - 2. rész<div style="text-align: justify;">Október elsejétől látható az HBO Go műsorán a <span style="font-style: italic;"><a href="https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/7069830596344481617/843161204320738241?hl=hu#" target="_blank"><i>Visszatérés Epipóba</i></a></span>
című dokumentumfilm Oláh Judit rendezésében, amiben én is megszólalok. Mert úgy alakult, hogy én is epipói vagyok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ha már így alakult, akkor úgy döntöttem, hogy leírom egy bejegyzésben, hogy milyen volt nekem Szendrőn nyaralni, <a href="http://www.apapara.hu/2020/10/visszateresem-epipoba-1-resz.html" target="_blank">ezt tettem meg az előző bejegyzésben</a>, most pedig, ebben a blogbejegyzésben leírom, hogy mi is ennek az egésznek a pszichológiai kontextusa.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Legalábbis megpróbálom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azt hiszem, pszichológiai szempontból három kérdést érdemes feltenni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy: Szendrő tényleg más volt, mint a többi nyári tábor?</div><div style="text-align: justify;">Kettő: Miért történt Szendrőn mindaz, ami történt?</div><div style="text-align: justify;">Három: Összefügg a szexuális abúzus az egyéb kegyetlenségekkel?</div><div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Először is azt hiszem, Szendrő igazából nem különbözik az összes többi tábortól, zárt közösségtől. Ahogy egyházi, vagy csak sima bentlakásos iskoláknak, sőt, az egyházaknak úgy általában is, sportegyesületeknek, gólyatáboroknak, amerikai hallgatói gammadeltapíknek, úgy Szendrőnek is vannak saját szabályai, nyelve és szóhasználata, titkai, saját büntetési és jutalmazási elvei. Mindbe nehéz bekerülni, mindbe nehéz beilleszkedni és mindnek van egy vezetője, aki valamilyen módon teljhatalommal bír. És éppen ezért mindben van hierarchia. Mindben vannak ügyesebbeknek gondolt, látott, akart gyerekek, akiket sztárolnak és akikre mások féltékenyek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És sajnos az is van, hogy minél zártabb egy rendszer, annál több benne a titok, és minél több benne a titok, annál több benne a szexuális jellegű abúzus lehetősége is. Hát tudjuk is, mennyi molesztálás, megalázás, megerőszakolás derült ki mostanában. Ezekről írtunk is a blogon. Például <a href="http://www.apapara.hu/2019/10/ha-csend-beszelni-tudna.html" target="_blank">itt</a> és <a href="http://www.apapara.hu/2016/04/okkal-vagy-ok-nelkul.html" target="_blank">itt</a>.</div><div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami pedig még hasonlóvá teszi ezeket a zárt rendszereket az az, hogy mindegyik szeretné azt hinni magáról és azt elhitetni magáról másokkal, a kívülállókkal, hogy ő különbözőbb, mint a többi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kellemetlen vagy sem, de e tekintetben Szendrő semmiben sem különbözött a többi tábortól.</div><div><div style="text-align: justify;"> </div><center><div style="text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="giphy-embed" frameborder="0" height="480" src="https://giphy.com/embed/XdDBcVRzNKbsxy4sQe" width="480"></iframe></div><p style="text-align: right;">(<a href="https://giphy.com/gifs/latenightseth-lol-seth-meyers-lnsm-XdDBcVRzNKbsxy4sQe">GIPHY</a>)</p></center>
</div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Oké, nyilván voltak sajátosságai Szendrőnek, de minden másnak is voltak, sajátosságok nélkül ugyanis nincs semmi.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szendrő mögött volt viszont egy masszív hagyomány, amit - de ez a fentiekből talán már sejthető - másképp, mégpedig <span style="font-style: italic;">tradománynak </span>kellett hívni. Bánk tradománya, Bánk hagyatéka. Bánkon is volt seggberúgás, medvesapka, személyi kultusz, ellenség, szobák és szobafőnökök, csomó jóság, no meg az erőszak egy intézményesített formája, a lehúzás. Akit Bánk bővebben is érdekel, annak ajánlom a <span style="font-style: italic;"><a href="https://moly.hu/konyvek/farkas-endre-szerk-nyugodtan-tegezz" target="_blank">Nyugodtan tegezz!</a></span>
című könyvet és/vagy az <span style="font-style: italic;"><a href="https://ellenpedagogia.neprajz.hu/magyar.00.html" target="_blank">Ellenpedagógia a tóparton</a></span>
című kiállítás még élő honlapját. Ezekből látszódni fog, hogy milyen komplex örökség ez. Az pedig mostanában kezd összeállni, hogy ezt a negyven éves örökséget éppolyan nehéz vinni, mint azzal szembemenni, egy negyven éves csomagot nem szeretni pedig végképp nehéz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Szóval Bánk legenda volt és legendás ma is, róla csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">No nem azért, mert mindenkinek szuper lett volna, hanem azért, mert másképp nem szabad róla beszélni. Vagy ha mégis, hát nagyon halkan. Ha ugyanis neked nem volt szuper, akkor izé, az aligha lehetett Bánk miatt.</div><div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert érted, ha a Fischer Ivánnak, a Ráday Mihálynak, az Ascher Tamásnak és mondjuk a nem különösebben ismert Szél Jánosnak jó volt, akkor nyilván benned van a hiba, ami miatt neked nem volt jó.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;">És valami ilyesmi volt Szendrővel is. Egészen Magyari Péter 2014-es, leleplező és tényfeltáró cikkéig, illetve Oláh Judit 2020-as személyes dokumentumfilmjéig Epipóról is csak szuperlatívuszokban lehetett beszélni. Ha neked nem volt jó, akkor nem voltál rendes epipói, ha pedig nem voltál rendes epipói, akkor inkább hallgattál, mert szégyellted.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindezekből némiképp már következik is a kegyetlenkedés, megalázás természete, ami részben szintén bánki eredetű. Részben viszont a Sipos működéséből is jött. Szendrőn ugyanis egyre keményebb lett a játék, amihez olyan szobafőnökök asszisztáltak, akik gyerekként talán maguk is féltek az ellenségtől, és Szendrőn egyre több lett a seggberúgás, amit olyan szobafőnökök osztogattak, akik előtte gyerekként szintén kapták a seggberúgásokat. És mivel a Sipos többek között úgy döntötte el, hogy ki alkalmas szobafőnöknek, hogy bizonyítékot gyűjtött arra, hogy az illető majd tudja-e tartani a hierarchiát, ezért aztán nem kell nagy jósnak lenni, hogy ki mennyire akarta bizonyítani rátermettségét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De azért elmondom: nagyon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval kódolva volt a brutalitás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És el is volt várva a brutalitás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Mint a <span style="font-style: italic;">rendszabályozás</span> (<span style="font-style: italic;">code red</span> ) az <span style="font-style: italic;">Egy becsületbeli ügy</span> (<span style="font-style: italic;">A Few Good Men</span> ) című filmben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/N16YkjFVAyE" width="320" youtube-src-id="N16YkjFVAyE"></iframe></div></div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy voltak vagányabb gyerekek, akik provokálták a seggberúgást, de ettől még a kevésbé vagányak félhettek, s ha ők kapták a seggberúgást, akkor még jobban félhettek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És voltak olyan nyaralók is, akiket ez az egész viszonyrendszer nem különösebben érdekelt. Őket nem hatotta meg a Sipos körüli személyi kultusz és ők azok, akik a klasszság és kiválasztottság követhetetlenségéhez sem igazították különösebben magukat. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szendrő egészen 86-ig, amíg el nem indult Rostalló, egyeduralkodó volt a területen, nem volt kritikusa, nem volt konkurencia, médianyilvánosság meg aztán még kevésbé, és egyébként is, Rostalló akkor még kicsi volt, Szendrő meg addigra már rég intézmény lett. Így aztán Siposnak és mindenkori legénységének lehetett az az érzése, hogy itt aztán mindent lehet és szabad.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És lehetett és szabadott is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Gyerekként komoly, tudatos, felelősségteljes, nagy és sokszor ijesztő felnőtteket láttam a szobák főnökeiben, most viszont, amikor néztem a filmet, lakli, röhögős kamaszokká törpültek ők.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Akik közben, néha, amikor a dolgok már nagyon elszabadultak, jelezték a Siposnak, hogy túl kemény a játék, de ő ment a saját feje után. Tehát felelősségteljesek és komolyak voltak ők bizonyos szempontból, de hát úgy, ahogy nagykamaszok felelősségteljesek szoktak lenni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amit az sem segített, hogy őket a Sipos kontroll és valódi érzékenyítés nélkül engedte szabadjára. De persze csak miután behergelte őket az ő különböző módjain. Mindezek ellenére közben azért azt is elvárta a nagyoktól, főleg a lányoktól, hogy a félő gyerekeket ültessék az ölükbe és vigasztalják őket meg. A fiúk tehát legyenek kemények, a lányok meg lágyak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kettős elvárásoknak között lavírozni próbáló szobafőnökök (lakli, röhögős kamaszok) kezében voltunk mi, gyerekek. Néha egészen kis gyerekek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezért írtam az előző posztomban, hogy ez bizony egy kísérlet volt. Egy 10 éven át zajló kísérlet. Amit Zimbardóhoz hasonlóan a Sipos is manipulált.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Aminek áldozata volt neki mindenki. Nyaraló és nyaraltató egyaránt. Ha nem is szexuálisan, de az egész folyamatnak igen. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Végül az egyik legfontosabb.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mégpedig az, hogy a Sipos szexuális aberrációja nem áll semmilyen ok-okozati kapcsolatban azzal, hogy egyébként Szendrőn volt némi brutalitás és megalázás is. Már csak azért sem, mert a szexuális abúzust a Sipos mindenhol csinálta, a kegyetlenkedés és megalázás rendszerét viszont nem vitte be a tévébe vagy a Trefortba. A Sipos egy beteg, a kamaszokra gerjedő szexuális ragadozó, aki úgy teremtette meg maga körül az életet, hogy kamaszok körül legyen. Kamaszokkal dolgozott a Trefortban, kamaszokkal dolgozott Szendrőn és utána, jéé, miután lebukott ezen a két helyen, hát még évekig kamaszokkal dolgozott a tévében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mint egy kiéhezett, begerjedt vad, aki igyekezett minél több olyan helyzetet teremteni, amiben büntetlenül és a következményektől való félelem nélkül felteheti a kulcskérdést: <span style="font-style: italic;">Na, verünk faszt?</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azt írtam, hogy a kettő között, a szexuális aberráció és a megalázások között nincs ok-okozati összefüggés. Nem, az tényleg nincs. De korreláció, együttjárás igen, és ha korreláció van, akkor oknak is kell lennie. Csak valahol másol.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a valahol máshol szerintem a haverkodásban és a titokban rejlik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">S ha jól értem, akkor a Sipos haverkodott. Haverokat pedig nem adunk ki. Haverokkal viszont akár lehet faszt is verni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szerintem viszont, ha az ember felnőtt gyerekek között, és itt éppúgy lehet szó felnőtt szerepről, mint valódi felnőttségről, ha az ember felelősségteljes felnőtt gyerekek között, akkor ott meg kell tartani bizonyos határokat. Ettől még lehet az ember vicces, meg közvetlen, meg jófej, meg karizmatikus, meg bármi, csak éppen haver nem. És akkor már kevesebb esélye van annak, hogy az ember belecsúszik olyan helyzetekbe, amiket utólag megbán, s amik akár az egész életét befolyásolhatják, vagy tehetik tönkre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez persze nem azt jelenti, hogy ahol haverkodnak, ott szexuális visszaélések is lesznek. Ez azt jelenti, hogy ahol haverkodnak, ott könnyebb dolga lesz szexuálisan aberráltaknak arra, hogy lebukás nélkül juthassanak ahhoz, amire mindennél jobban vágynak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben persze azt is fontos tudni, hogy azért ezek nagyon más idők voltak még, a gyermekvédelem egész máshol tartott, transzparencia iránti igény meg nyomokban sem volt még. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ma már a szülők is mások, de azért kegyetlenségek egészen az utóbbi időkig is derültek ki, szóval egyrészt iszonyú fontos lenne, hogy a szülő járjon nagyon utána, hogy hova küldi a gyerekét, másrészt meg egyszerűen, de megkérdőjelezhetetlenül el kell magyarázni, hogy soha, semmilyen körülmények között sem fordulhat elő olyan, hogy bárkit, bárhogyan, bármikor megalázzanak. Ha pedig ilyen mégis megtörténik, akkor azt is el kell a gyereknek magyarázni, hogy kihez lehet olyankor fordulni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezek elengedhetetlenek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De a közös faszverésre való buzdítás ma sincs rendben és akkor sem volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagyon nem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagyon nagy bűn, hogy a Sipos a kegyetlenkedések mellett ezzel is bemocskolta Szendrő emlékét.</div></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-62968768509873917102020-10-02T15:34:00.007+02:002020-10-07T14:58:07.057+02:00Visszatérésem Epipóba - 1. rész<div style="text-align: justify;">Október elsejétől látható az HBO Go műsorán a <span style="font-style: italic;"><a href="https://hbogo.hu/filmek/visszateres-epipoba" target="_blank">Visszatérés Epipóba</a></span>
című dokumentumfilm Oláh Judit rendezésében, amiben én is megszólalok. Mert úgy alakult, hogy én is epipói vagyok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ha már így alakult, akkor úgy döntöttem, hogy leírom, hogy nekem milyen is volt nekem ez az egész.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És teszem ezt két részben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az elsőben - ebben - nem Bánkról és nem is a többi utódtáborról fogok írni, hanem csakis az én konkrét, szendrői élményeimről, a másodikban viszont és pedig az egésznek a pszichológiáját fogom kifejteni. Vagy hát legalábbis megpróbálom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval akkor most ugorjunk vissza 1987 nyarára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még nem vagyok hat éves, amikor először megyek Szendrőre. Az apukám gyerekkorában a híres <a href="https://levelekiudulo.hu/leveleki-eszter/" target="_blank">Leveleki Eszter-féle Bánkon</a> töltötte nyarainak jó részét, később, fiatal felnőttként szobafőnöknek is visszament. Identitásának szerves része volt bánkisága. Pipecland, a medvesapka, a dalok jelen voltak az életünkben, teljesen egyértelmű volt, hogy amint lehet, megyek én is Szendrőre. Epipóba. A nővérem már volt egy évvel korábban, nagyon élvezte, alig várom én is, hogy menjek. Azt hiszem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nyár elején megjött postán, hogy miket is kell vinni, hosszú, írógéppel teleírt levél előtt ülünk a szüleinkkel, olvasni persze nem tudok, mondják ők a tudnivalókat. Három-négy alsógatya, három-négy zokni, három-négy trikó, rövidnadrág, hosszúnadrág, fürdőgatya, fürdőlepedő, ilyesmi. Van egy kis bőröndöm, ergonómia olyankor még nem volt, jó nehéz is becsukni ezt a tárgyat, ugrálok rajta, hátha az segít. Nemhiába, három hétre még úgy is sok minden kell, ha közben azért néha fogunk mosni. Látogatás nincs, telefon nincs, internetről azt sem tudjuk, hogy majd létezni fog, postai levél van, de írni nem tudok, hát majd diktálom a magvas gondolataimat. A leveleket mindenesetre a szüleim előre megcímezték.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Aztán eljön az indulás napja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az Engels téren állunk, az akkor még bőven buszvégállomás, nemsokára indulunk a négy órás buszútra. Életem első nyaralása a szüleim nélkül, ami talán nem olyan meglepő, hiszen még hat éves sem vagyok, de ezt már mondtam. Nem tudom, hogy félek-e, ott a nővérem, azt hiszem, az azért megnyugtat, meg mindenki nagyon kedves. Csomó vagány gyerek és felnőtt, utóbbiak combtetőnél levágott, kőmosott farmerban. És utóbbiakról azért évekkel később megtudom, hogy igazából ők is gyerekek, de nekem akkor ők felnőttek. És magasak. Nagyon magasak. Annyira, hogy az arcukat nem is látom. Csak a combjaikat. Addig érek. Szóval akinek csak a combját látom, az felnőtt. A combokhoz lehet menni, ha kérdésem van, de nem nagyon tudom a combokat megkülönböztetni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És bár azon már nem vagyok meglepve, hogy itt mindenkinek fura neve van, hiszen az apukám barátainak fura neveit elég gyakran hallottam, Ödön, Mogyoró, Gorcsev, Emu, Kapitány, Pálkata, Teréz, Bid, de azért mégis, nehéz volt a tájékozódás a Lovi-Stodi-Dugó-Stopper-Makró-Sipos-Prüntyi sokszögben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De azért azt hiszem, vidám vagyok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Várom, hogy megérezzünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Négy óra nagyon sok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szendrő nagyon messze van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sosem jártam még arra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Aztán csak megérkeztünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Leszállunk a buszról, elbírom a bőröndömet? Már nem emlékszem, csak arra, hogy belépek a kollégium kertkapuján, ott állnak a konyhásnénik (igen, ők azok a konyhásnénik, akik 33 évvel később, a filmben majd nem fogják elhinni, hogy a Sipos tényleg azt tette, amit tett), meglátnak, és azt mondják, nini, ez itt egy huligán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És bár fogalmam sem volt, mit jelent a huligán, csak arra emlékszem, hogy visszamosolygok az előreálló fogaimmal és arra, hogy onnantól Szendrőn, Epipóban én vagyok a Huligán. És én iszonyú büszke vagyok, hogy ilyen hamar lett nevem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De azért amint hazaérek, megkérem az anyukámat, hogy vágja le az akkoriban divatosnak gondolt, a nyakamra lógó tincsecskét. Hogy azért akkora huligán mégse legyek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sok mindenre emlékszem Szendrőről. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Emlékszem a dalokra, az épület másik felében működő úttörőtáborra, emlékszem ízekre és szagokra, emlékszem a rengeteg légyre, emlékszem a Fenyves erdőre, a háborgó mélységűnek és elképesztő sebességűnek látott Bódva patakra, amibe két év alatt egyszer sem tettem be a lábam. Emlékszem a Szendrőn ünnepelt születésnapjaimra, ami maga volt a varázslat. Emlékszem a Kangára, akibe azonnal beleszerettem. Emlékszem Kovácsnéra és a kúgelistákra, az ellenségekre, akiket le kellett győzni, emlékszem a számháborúkra, amiben ügyetlen voltam és arra, hogy tizenöten préselődtünk be a Stodi nagypolszkijába. A kalaptartón és a csomagtartóban is gyerekek kuporogtak. Emlékszem a Rakaca víztározóra, amitől nagyon féltem, mert hullámos volt az alja, mint a tengernek. Emlékszem a Fogasra, akinek váltós biciklije volt. És hatalmas, lapátszerű fogai. Emlékszem a seggberúgásokra és a némasági versenyre. Emlékszem a <span style="font-style: italic;">Bantuk balladája </span>című előadásunkra, az ott jobbra, pirosban én volnék.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigi3WVDWnOwcjxKWq_vDUBKDoLgYwXkSCeh_kZtGerEcGH-tQRZ_o3GxIqd92oZ_q9IBHRS6m4k7DwkhLskOJpJXXFNNsBHXQq-IIYqJ5UfgDmb_P2GJw0QAWFuVUqwn_UNEBGJm31q-o/s350/Bantuk.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="233" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigi3WVDWnOwcjxKWq_vDUBKDoLgYwXkSCeh_kZtGerEcGH-tQRZ_o3GxIqd92oZ_q9IBHRS6m4k7DwkhLskOJpJXXFNNsBHXQq-IIYqJ5UfgDmb_P2GJw0QAWFuVUqwn_UNEBGJm31q-o/s16000/Bantuk.jpg" /></a></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">(Visszatérés Epipóba - HBO)</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És emlékszem a rettegésre, amit akkor éltem át, amikor jött az ellenség. Tudtam, hogy játék, tudtam, hogy az ellenség csak be van öltözve. De mégis, amikor üvöltve szaladtak utánunk a Fenyves erdőben a kifestett, fürdőköpenybe, parókába öltözött, hörgő emberek vízilabdás úszósapkában vagy katonai gázálarcban, akkor azért nagyon megremegtem. Rémisztőek voltak. Rémisztő volt az is, amikor videón (!) megnéztük a terrortámadást. A Stodi szájából folyó vér látványára és a gépfegyverek ratatájára most is emlékszem. Emlékszem a Kovácsné nem is tudom, kijére, akinek át volt szúrva az arca egy biztosítótűvel. És arra is emlékszem, hogy a Kovácsné tiszteletére rendezett bálon én táncoltam vele. Ő hatalmas volt, én nagyon kicsi, felemelt hát a magasba és úgy szorított magához. Vicces volt. És félelmetes. De mindenki nevetett, nevettem hát én is. Azt hiszem, őszintén. De befelé kicsit azért remegtem. Emlékszem, hogy nagyon féltem az éjszakáktól, a szobatársaim szuszogásától, a nyirkos sötétségtől, de leginkább a szobafőnököm rettenetesen ijesztő meséitől. Féltem elaludni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Emlékszem arra is, hogy egyik éjszaka mindenkit felkeltettek, hogy az éjszaka közepén elmenjünk kirándulni egy barlanghoz, ahonnan kiástunk rengeteg pénzt, amiből mindenki kapott egyet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Én is. Nagyon büszke voltam magamra. Hajnalban kirándultam. Hat évesen. A pénzt ma is őrzöm. Itt is van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ZMWYEoW0xslpI5LwyS7lNiFflhxQwP2WcRz9_YLvbTDjK64NlXaS6yls-Ml5O7cPMBKem8XMa5sJQ05hBGwy6idXAizHFhc7kvwqgzpJKNn3iflDJQFIsL3YRBh3JXd8Vz5tQPvGv1Y/s350/IMG_20201002_151310.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ZMWYEoW0xslpI5LwyS7lNiFflhxQwP2WcRz9_YLvbTDjK64NlXaS6yls-Ml5O7cPMBKem8XMa5sJQ05hBGwy6idXAizHFhc7kvwqgzpJKNn3iflDJQFIsL3YRBh3JXd8Vz5tQPvGv1Y/s16000/IMG_20201002_151310.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És emlékszem arra is, hogy volt nekünk egy istenünk, a Szent Szüsár. És Szent Szüsár testéből áldoztunk. Bementünk egy sötét pincébe, ahol dohos szag keveredett a gyertya illatával és azzal a nemlétező szaggal, amit akkor éreztünk, amikor a viasz rácsöppent és rázörrent az alufóliára. Emlékszem a duruzsoló énekekre és az áhítatra. És emlékszem arra is, hogy be kellett csuknunk a szemünket és arra is, hogy akkor megállt az idő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ott állok a szobatársaim mellett, jobbra a Lóri, balra az Egér, és hallom, ahogy elképesztő lágysággal beszél a Sipos. A Sipos, aki számomra olyan megközelíthetetlen volt, hogy nem is próbáltam megközelíteni. Szendrőn minden olyan nagynak tűnt, a Sipos meg olyan messze volt, hogy nem is érdekelt különösebben. De most közel van. Legalábbis a hangja. Ami halkan bezengi a pincét. Sötét van, hideg van, csukva van a szemem, de a rengeteg pislákoló gyertya fénye áthatol a szemhéjamon, a melege felmelegít. Várok. Várom, hogy az én számba is kerüljön egy darabka az istenünk, Szent Szüsár testéből.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ott, akkor, alig hat évesen, megélem a csodát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még ma is hallom a Sipos hangját, még ma is hallom, ahogy lassan feltépi először a külső, papír-, majd a belső, alumíniumcsogalást és még ma is érzem a csoki ízét a számban, ahogy lassan szétolvad a nyelvemen. Mert a rítus minden eleme ki volt találva. Lassú, körkörös nyelvmozdulatokkal préseltük szét a nyelvünkkel a szájpadlásunkon az egyre olvadó csokit. Szent Szüsárd testének egy darabját.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy hat éves gyerek számára ez tényleg elmesélhetetlen, miközben az egyik legkülönlegesebb dolog volt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És valahogy ez volt nekem Szendrő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elmesélhetetlen. Elmondhatatlan.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De azért első év után nem akartam visszamenni. Elmondhatatlanul nem akartam visszamenni. Sírtam, hogy ne kelljen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Végül abban állapodtunk meg a szüleimmel, hogy ha nem lesz jó másodszorra sem, akkor nem kell többet mennem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De másodszorra jó lett, lett az új szobafőnököm, aki esténként gitározott, és az nagyon megnyugtatott. Második évben már nem félve aludtam el. Az első év utáni kiakadásom pedig olyannyira anektodává szelidült, hogy mentem volna harmadszorra is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Csakhogy közben Szendrőnek váratlanul vége lett, nem tudtuk, miért, de időnk sem volt meglepődni, mert azon a nyáron, amikor megtudtuk, hogy nem lesz több Szendrő, egyből jött Diósjenő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tenepi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sok szempontból új volt, nem volt Sipos, jóval kevesebb ember, más helyszín, szép lassan én is megnőttem, de mégis, mindezek ellenére és mindezekkel együtt megmaradt a folytonosság érzete.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hat évig voltam Tenepi állampolgára, így az összesen nyolc nyárral eléggé kimaxoltam a dolgot. Ahogy az apukámnak bánki, nekem szendrői és diósjenői identitásom lett. Huligán lettem a szendrőieknek és a diósjenőieknek, évekkel, sőt, évtizedekkel az utolsó nyaram után is én voltam a Huligán, ahogy nekem is ők voltak a Csipetke, Iluska, Lóri, Balerínó, Csacsi, Plecsni és még ki tudja, ki mindenki.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Persze, a Plecsnit ma már Marcinak hívom, mert időközben ő lett az egyik sógorom, de ez talán e történet szempontjából mellékes.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mások nem nagyon tudták, hogy kiről beszélek, de azt se nagyon, hogy miről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ez kicsit tetszett, de azért túl nagy ügyet nem csináltam belőle, tudtam, hogy nincs értelme nagyon magyarázni, egyrészt, mert úgysem lehet rendesen elmagyarázni, másrészt nem akartam, hogy bárki is kívülállónak érezze magát, harmadrészt pedig azért annyira belülállónak sosem éreztem magam. De erről kicsit később.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>Mert az egyik lényeg épp az volt, hogy az, aki nem járt <span style="font-style: italic;">nyaraltatásra</span>, az érezze is, hogy kimaradt valamiből.</div><div><br /></div><div>Érted?!</div><div>Nem tábor!</div><div>Nyaraltatás.</div><div><br /></div><div>Mödi, bocsszoba, ellenség, dzsink, tobleristák, remeték, bácsokpisálni, eszinemeszi, ébredmárajahnaltündér, zumbájzicsibáj, nyenyere, várvédő, rágninyelnihányni, krokodilhús, tépett kalács, szalagvanafejeden, némaébécé, szentszüsár. Érted? Dehogy érted. Miért értenéd! De nem baj. Haha. </div></div><div style="text-align: justify;"><div><br /></div></div><div style="text-align: justify;">Aztán rájöttem, hogy én sem értem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert amikor hat évvel ezelőtt megjelent <a href="https://444.hu/2014/07/09/koitusz-utan-minden-allat-szomoru/" target="_blank">Magyari Péter cikke</a>, akkor nem lepődtem meg. Nem tudtam, hogy 89-ben miért nem volt több Szendrő, de mégis. Valahogy olyan volt, mintha mindig is tudtam volna.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De nem ez volt az igazán meglepő, hanem az, hogy mindaz, amit az identitásomnak hittem, elkezdett átrendeződni, átértékelődni. Előjöttek elfelejtettnek hitt emlékek, előjöttek olyan dolgok is, amikről nem is tudtam, hogy emlékszem rájuk. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Alan_Baddeley" target="_blank">Alan Baddeley</a>, te érted ezt? Nem? Na, Sigmund majd segít.</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">A Sipos szexuális visszaélései engem nem érintettek, nem voltam tanítványa és nem is voltam ahhoz elég idős, hogy célpont lehessek. A Sipost, ez a cikkből elég jól kiderült, nem a 6-7 éves gyerekek, hanem a 14-18-as kamaszok érdekelték. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az egyéb abúzusok viszont engem sem kerültek el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Illetve azért zömmel elkerültek, mert se elég vagány nem voltam, se elég izgalmas vagy különleges ahhoz, hogy bármilyen módon látótérbe kerüljek. No meg nagyon kicsi is voltam. És talán meg is védett az apukám bánkisága. De a mindennapos seggberúgások például nem nyugtattak meg, meg olyat én is kaptam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bokafogás, seggberúgás!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez volt a mondat. Ez volt a büntetés.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És akkor te előrehajoltál, megfogtad a bokádat, és nem nézhettél hátra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bámm.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Néha csak meglibbent a láb, néha előreléptél te is, hogy el ne ess, máskor elrepültél a szoba másik felébe. Sose tudtad, mekkora lesz, sose tudtad, mikor rúg. Csak azt, hogy majd rúg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A többiek nézték, de nem szóltak.</div><div style="text-align: justify;">Akkor se, ha te is a többiek között voltál.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Néha szöges bakanccsal fenyegettek. Tudtam, hogy nincs olyan, de közben meg ki tudja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És amikor elolvastam a Magyari Péter cikkét, akkor az is eszembe jutott, hogy valamelyik szobatársamnak leukoplasszttal beragasztották a száját. Hogy ne ehessen. Ott ült velem szemben az ebédlőben, de nem ehetett. Mi meg nem szóltunk. Néztük. Elfordultunk. Talált egy kis rést a ragasztók között, ott tömte be a kaját. A szobafőnökök röhögtek. Nem volt vicces. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És egyáltalán. Az az érzés, hogy bármikor lehetek nevetség és/vagy megalázás tárgya, nagyon durván belém égett, nagyon komoly éberséget okozott, ami rettenetesen fárasztó.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mint ahogy az is, hogy akár <span style="font-style: italic;">klassz</span>
vagy, akár nem, mindent és mindenkit a klasszsághoz fogsz igazítani. Jól játszol? Jók a vicceid? Nevetsz mások viccein? Kreatív vagy? Jól biciklizel? Nem sírsz? Figyelsz a kisebbekre? Összeszorítod a fogad, amikor seggberúgnak vagy felkiabálsz? Kiválasztott leszel? Elfogadod a megalázást?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ahogy ezekre gondolok, az is eszembe jut, hogy mennyi-mennyi élményt nézek teljesen más szemüvegen keresztül azóta, hogy elolvastam Magyari Péter cikkét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Arra gondolok, hogy Milgram és Zimbardo kösse fel a gatyáját, mert ez az igazi kísérlet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Arra gondolok, hogy Szendrő egy 10 éven keresztül zajló szociálpszichológiai kísérlet volt, amit elfelejtettek leállítani. Mert a kísérletvezetők élvezték az ámokfutást. Kísérletvezetők, mert míg a szexuális visszaélések a Sipos sara, mint ahogy a megalázás rendszerének következetes kiépítése is, de annak működtetésében mindenki részt vett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Csak azt gondolom, 32 évvel az utolsó szendrői és 26 évvel az utolsó diósjenői nyaram után, hogy ez mehetett volna másképp is. Hogy én akkor is jól éreztem volna magamat, sőt, akkor éreztem volna csak igazán jól magamat, ha nem kell félnem. Ha nem aláznak meg. Ha nem kell néznem, ahogy másokat megaláznak. Ha nincs személyi kultusz. És persze, ha a Sipos nem efebofil.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hiszem, hogy ez működhetett volna jól is.</div><div style="text-align: justify;">Ha az isteni élményeknek nem a horror élmények mellett kéne életben maradniuk, hanem önmagukban lehetnének.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(A képet a film rendezőjétől, Oláh Judittól kaptam)</span></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-56312831691507321922020-09-07T13:58:00.005+02:002020-09-07T14:11:03.721+02:00Cseppfertő<div style="text-align: justify;">Isteni volt a szendvics, amit még reggel csináltam magamnak, hogy napközben ne haljak éhen, de most kínosan és nagyon kényelmetlenül beleragadt egy lenmag a bal alsó ötös mögé, hiába is próbálom a nyelvemmel kipiszkálni, egyszerűen nem megy. Beveszek a számba egy korty vizet a táskámba készített kulacsomból, öblögetnék egyet, de pont zöttyen a busz a gigantikus kátyúban. Ijedtemben lenyelem a langyos folyadékot. A mag - nyilván - továbbra is szorul. Sőt, mintha egyre inkább szorulna, a sok kísérletezés csak beljebb tolta a magot az ötös és a hatos közötti résbe. Kényelmetlen, kellemetlen, már nem is tudok másra figyelni, csak erre. Végül aztán a Huszár utcai buszmegállónál megelégelem a dolgot, jobb kezem mutatóujját a számba teszem, egy határozott mozdulat és már kint is van a mag. A busz elindul, a kezem automatikusan a himbálózó kapaszkodók egyike után nyúl, miközben azon veszem észre magam, hogy a nyelvemmel újra és újra az alsó és felső metszőfogaim közé egyensúlyozom a magot, hogy kettéharaphassam. Olcsó és jó szórakozás zötykölődő buszutakra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De szép idők is voltak, amikor még bátran nyúlhattunk a szánkba, szemünkbe anélkül, hogy úgy nagyon szoronganunk kellett volna azon, hogy megfertőződünk vagy megfertőzünk valakit. Amikor üvöltve, de teljes nyugalommal tüsszenthettünk bele a tömött piroshetesbe. Amikor, nehogy megszakítsuk a másik mondandóját, szó és rossz érzések nélkül letöröltük a véletlenül ránk köpött nyálat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/0ISJS4gSBh0" width="320" youtube-src-id="0ISJS4gSBh0"></iframe></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most viszont más időket írunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most nem nyúlok a számba, a könyökhajlatomba tüsszentek, majd félve nézek körül, és rohanok egy drága pcr-tesztre, ha idegen nyálat érzek a bőrömön. De ilyen elő sem fordul, hiszen tartom a másfél métert és maszk van rajtam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Naná, hogy maszk van rajtam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Unom, utálom, nyom, kényelmetlen, párásodik a szemem, többet ásítok alatta, állandóan cserélgetni kell, hülyén áll, nagyobb lesz a fókusz a szememen és a szemem fölötti területen és hát nem is látszik semmilyen mimika, amit a maszk alatt végzek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Teljesen abszurd maszkban lenni, maszkban dolgozni, maszkban létezni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS9byDBbI5xe6Li9rXBILV_SCDHV52waz6ey66BXuVooaZdTSROuCStveaeuygWwFL2kt1QbYgzzz9Wc-6b8O_vvspvxBbrlitq0QKMLTVVHTIkfm_zi0fxIJuKDB8p_MOj2XrnxQ4W9Q/s350/78611cc96ca43fc8c9ffb24462af42c4.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="245" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS9byDBbI5xe6Li9rXBILV_SCDHV52waz6ey66BXuVooaZdTSROuCStveaeuygWwFL2kt1QbYgzzz9Wc-6b8O_vvspvxBbrlitq0QKMLTVVHTIkfm_zi0fxIJuKDB8p_MOj2XrnxQ4W9Q/s320/78611cc96ca43fc8c9ffb24462af42c4.png" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A bűntudat, hogy valakit megfertőzhetek, sokkal kellemetlenebb lenne, a lélegeztetőgép - még ha mesterséges kómában tartanak is - pedig sokkal kényelmetlenebb lenne, a gégémben egy cső sokkal jobban nyomna, mint amennyire a maszk nyom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha engem nem is, azokat az időseknek nagyobb eséllyel, akiknek esetleg átadom a rajtam csak óvatosan átmenő vírust.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval hordom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem az államon, nem az orrom alatt, nem a homlokomon, hanem úgy, hogy eltakarja az orromat és a számat is. Ha nem hallják, amit mondok, mert motyogok, hadarok, akkor nem leveszem, hanem hangosabban mondom. És igyekszem minél többet a szememmel kommunikálni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Persze, nekem könnyű és szerencsés dolgom van, ha nagyon felmennek a számok (még a mostaniaknál is jobban), akkor újra online fogok dolgozni. Ott nincs maszk, cserébe gesztusok is csak a monitor átmérője által engedett térben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De sokan nem tudnak online dolgozni, sőt, jóval több ember van, aki nem tud online dolgozni, nekik is egészséges kompromisszumnak tűnik a maszk viselése.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Igen, kényelmetlen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagyon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kérdem újra: és?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fejlődéspszichológiai szempontból viszont komoly kérdések merülnek fel, nagyon fontos lenne, hogy megfizethető áron (azaz elviselhetetlenül olcsón) hozzá lehessen férni átlátszó maszkokhoz. Franciaországban már gyártják is őket, hogy a friss óvodás és iskolás gyerekek lássák a tanáraik arcát. Mert a gyerekek - ahogy egyébként mi, felnőttek is - nemcsak a szemek, hanem az egész arc mozgásából levonunk következtetéseket, referenciapont a teljes mimika. Illetve lenne, ha a szájat-orrot nem kellene eltakarni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De a gyerekek elképesztően rugalmasak és elképesztően jól alkalmazkodnak a legkülönbözőbb helyzetekhez, szóval nincs kétségem, ösztönösen ki fogják fejleszteni azokat a képességeiket, amikkel kipótolják a kieső jelzéseket. Szóval valahogy azt hiszem, hogy ők sokkal jobban el fogják tudni fogadni azt, hogy maszkot kell hordani, mint mi, berozsdásodott felnőttek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nincs más feladatunk, minthogy következetesen példát mutassunk azzal, hogy hordjuk a maszkot, kezet mosunk, nem fogunk kezet, tartjuk a fizikai távolságot és növeljük a társas szolidaritást. </div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-28394019714155505562020-07-15T08:57:00.002+02:002020-07-15T09:00:15.920+02:00Kötelező kellemetlenségek<div style="text-align: justify;">Rég volt már a Kaleta-ügy.</div><div style="text-align: justify;">Talán már egy hetes is van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De talán nem árt ma is ízlelgetni a bűvös számot. A tizenkilencezret.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ennyi gombócból is sok, pláne erőszakos, pedofil képekből. De mégis, kicsit olyan ez a szám, mintha nem egészen értenénk. Mintha relativizálnánk. Nem is feltétlenül az ítéletet meghozó(k), de lehet, hogy ő(k) is. Mert minden más tiltottból 19.000 elég komoly büntetéssel járna. 19.000 gramm marihuána, 19.000 lopott autó, 19.000 lövés, 19.000 forintnyi be nem fizetett adó, engedély nélkül lelőtt 19.000 fácán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval szennyes, abszurd, groteszk, következetlen és igazságtalan világban élünk. És ebben a világban élnek a gyerekeink is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amely világ, és abban különösen Magyarország, össze-vissza beszél róluk. Össze-vissza gondolkodik róluk. A gyerek büntethető, de a gyerek nem mehet be egyedül az állatkertbe. A gyerek nem szavazhat, de elég, ha csak 16 éves koráig tanul. A gyerek cigit nem vehet, de házasodhat. És a rendszer elvárásai velük kapcsolatban ugyanilyen ellentmondásosak, hiszen a rendszer a gyerekekben egy döntést hozó és a döntés meghozatalára teljesen alkalmatlan, komoly felelősséget vállaló, de a felelősség vállalására teljesen alkalmatlan gyerekeket vizionál és hoz létre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ebben a világban élünk mi, szülők is, arról nem is beszélve, hogy mi is egy ilyen, ellentmondásos világban szocializálódtunk. Vagy talán még ellentmondásosabban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De hát akkor nem lenne végre itt az ideje annak, hogy ezeket végre megszüntessük? Nem lehetne egy olyan rendszert létrehozni, ami következetesebb? Ami védi és támogatja a gyerekeket. Mert - már ha az ember épp nem antinatalista - a gyerekek azért mégis csak a jövő zálogai.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Reflektál erre a popzene is, Marc Bolan <a href="https://www.youtube.com/watch?v=VcCQCYok3pg">szerint </a>a forradalom gyerekeit nem lehet átverni, a The Who már nem is csak gyerekekről, hanem úgy általában magunkról <a href="https://www.youtube.com/watch?v=UDfAdHBtK_Q">énekel</a>, de a legkonkrétabb a (Szabó Benedek és a) Galaxisok, ők ugyanis azt mondják, hogy <span style="font-style: italic;">minket már nem lehet elrontani, túl sokat láttunk és túl sokat utaztunk</span>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/k73Kd7V7FRM" width="320" youtube-src-id="k73Kd7V7FRM"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">De ha ez így van (márpedig így van, régebben tényleg lehetett még utazni, látni), akkor mi se rontsuk el a gyerekeinket, mi se verjük őket át. Hanem inkább védjük őket meg a beteg emberektől.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Akik nem köhögnek, nem fertőznek, akiken nem is látszik, hogy betegek lennének. De azok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azért, mert úgy kíváncsiak a gyerekekre, ahogy mások nem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azért, mert amire gerjednek, az a másik megalázásával, agresszióval, megerőszakolásával vagy megerőszakolásának megnézésével jár együtt. Méghozzá közvetlenül. Persze, <a href="https://www.facebook.com/hintalovon/posts/2600418753539844?__tn__=K-R">nem minden pedofil ugyanolyan</a>, és nincs is belőlük olyan nagyon sok, de egyrészt az a kevés is épp elég, másrészt épp a láthatatlanságuk miatt oly veszélyesek ők.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És nekünk, szülőknek, akármilyen kellemetlen és kényelmetlen is (erre van az angolban a kiváló awkward kifejezés), ezekről a dolgokról bizony beszélni kell a gyerekeinkkel, ezekről a dolgokról bizony beszélnünk kell a gyerekeinknek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Beszélgetni, mert beszélgetések egy része lehet párbeszéd-alapú, sőt, a legtöbb legyen is ilyen, de néhánynak, épp a szülő-gyerek kapcsolat hierarchikus jellegéből fakadóan nem különösebben kell demokratikusnak lennie. Kijelentünk, utat mutatunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De leginkább nem a gyerekeinknek van feladatuk és felelősségünk ezzel kapcsolatban, hanem nekünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mondjuk ne fotózzuk a gyerekeinket meztelenül, pelenkában, félmeztelenül, fütyijük/puncijuk helyére cuki kis négylevelű lóherét odasoppolva. Illetve persze fotózzuk, ha épp olyanunk van, de ne posztoljuk bele az internetbe és inkább ne is a felhőbe, hanem a telefonunk memóriájába mentsük le. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ezt talán nem is annyira bonyolult betartani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert, de ezt nyilván mindenki tudja, a dark webre percek alatt felkerül bármi, ami oda való vagy oda valónak tűnik, ami viszont azt is jelenti, hogy hoppá, nem is akkor válik valami kontrollálhatatlanná, amikor a dark webre kerül, hanem akkor, amikor az internetre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A simára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egész egyszerűen nem várhatjuk meg, amíg az oktatásba bekerül a testtudatosság, az önismeret, a saját testünk felett gyakorolt kontroll, nem várhatjuk meg, amíg a rendszer következetesebben kezd el a gyerekekről gondolkodni és nem várhatjuk meg, amíg a pedofilokra vonatkozó törvények úgy változnak meg, ahogy arra azért már van gyakorlat a világ számos országában. Hogy aki mondjuk gyerekeket bántalmazott, az nyilvántartásba kerül. Az nem dolgozhat többet olyan területen, ahol gyerekkel van. Annak a lakókörzetében tájékoztatni kell a szomszédokat arról, hogy mi vele a helyzet. Akinek kapcsán bírósági ítélet nemcsak a börtön - felfüggesztett dimenzióban mozog, hanem akinek kötelező terápiát is előír a hatalom. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem várhatunk ölbe tett kézzel, nekünk kell következetesnek és előrelátónak lenni, nekünk kell a szexuális nevelést a pornóról szóló mondatokkal és a pedofilokról szóló mondatokkal kiegészítenünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Akármilyen kellemetlen és nehéz is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A végére pedig néhány, a témába vágó link.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><ul><li><a href="https://wmn.hu/wmn-life/53173-beszelni-kell-a-gyerekekkel-a-pornorol--szexualis-neveles-a-2020-as-evekben?fbclid=IwAR0_JO0sFfUkfnVxhhAbV606vnMBbpchekZ-Wcl4WUGZfk81T6G9AzlMnNM">Egy arról, hogy hogyan kell a gyerekekkel a pornóról beszélni</a></li><li><a href="https://wmn.hu/wmn-life/53173-beszelni-kell-a-gyerekekkel-a-pornorol--szexualis-neveles-a-2020-as-evekben?fbclid=IwAR0_JO0sFfUkfnVxhhAbV606vnMBbpchekZ-Wcl4WUGZfk81T6G9AzlMnNM">Egy arról, hogy miért fontos a bugyiszabály</a></li><li><a href="http://www.apapara.hu/2019/12/the-future-has-cum.html">Egy a pornóról és a pornóiparról</a></li><li><a href="http://www.apapara.hu/2018/05/kadjelenet.html?fbclid=IwAR26N85Oen-AO6sB1Vav1Y4e8WsirRtg2MwlHY8kVl1A22E5SD_m3zuO6NI">Egy szülői meztelenkedésről</a></li><li>És ígérem, majd valamikor lesz egy link az egészen konkrét mondatokról is.</li></ul></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-63473530033687941122020-06-15T09:47:00.003+02:002020-06-15T10:59:54.731+02:00Bilincs, gumibot, vipera<div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">K. Zsolt, 7. osztályos, 13 éves tanuló tárgyhó 15-én, 11.32-kor, a dupla kémia második órájában, az elektrosztatikus vonzás ismertetése közben illetlen szavakkal illette tanárát, Heltai Máriát.</span> (Az orra alá dörmögve, de mégis jól hallhatóan padtársától megkérdezte, hogy vajon a kémiatanárhoz ki vonzódik.) <span style="font-style: italic;">Nevezett tanár ezért megrovásban részesítette nevezett tanulót. Nevezett tanuló erre, osztálytársait is megzavarva tevékenységük zavartalan folytatásában, illetlenségét fokozta </span> (hangosan felnevetett). <span style="font-style: italic;">Gyorsan és szakszerűen reagált Tódor József, az egyhetes átképzés során iskolaőrré átképzett iskolaőr: felállt a hátsó sorban helyet kapó hivatali asztalától, majd gumibotját foganatosítva megszüntette nevezett tanuló nevezett tevékenységeit</span> (kurva nagyot vert Zsolt tarkójára). <span style="font-style: italic;">Nevezett tanuló tárgyhó 15-én, 15.28-kor tért magához.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;">Persze, persze.</div><div style="text-align: justify;">Túlzok.</div><div style="text-align: justify;">Ilyen nem lesz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Heltai Mária nem tenne ilyet, vagy ha mégis, akkor ahhoz K. Zsoltnak sokkal durvább dolgot kéne tennie. Mondjuk verekednie kellene. Akár a tanárral. És biztos Tódor József sem a tanteremben üldögélne, több dolga is lesz neki az iskolában. Heltai Máriának tehát ki kéne mennie a teremből, hogy szóljon az őrnek. Aki jobb esetben épp a büféssel snapszerezik, rosszabb esetben másik bűneseteket lát el. Esetleg lesz majrégomb a tanári asztal alján?</div><div style="text-align: justify;"><br />Szóval igen, még nem teljesen látjuk át ezt a folyamatot, de az íze már itt habzik a szánkban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Keserű, sűrű, rágós, maró, kiköphetetlen és lenyelhetetlen csula.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De hát mit tegyünk, ha vannak rossz gyerekek.</div><div style="text-align: justify;">Meg kell őket regulázni.</div><div style="text-align: justify;">Az élet pedig kemény dolog, hát a regula sem lehet holmi simogatás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: left;">Megérteni a gyereket?</div><div style="text-align: left;">Megismerni a családját?</div><div style="text-align: left;">Csapatot építeni az osztályba járó gyerekekből?</div><div style="text-align: left;">Bevonni a civileket?</div><div style="text-align: left;">Csökkenteni a lexikális tudást?</div><div style="text-align: left;">Visszaállítani az iskolák önrendelkezését és az igazgatók közvetlen kinevezését?</div><div style="text-align: left;">Átalakítani a pedagógusképzést?</div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: left;">Bővíteni a tanárok eszköztárát?</div><div>Megismerni különböző agressziókezelési technikákat?</div></div><div style="text-align: left;">Tovább- és átképezni egész tantestületeket?</div><div style="text-align: left;">Megismerni az adott térség szocio-ökonómiai sajátosságaiat?</div><div style="text-align: left;">Csökkenteni az osztálylétszámokat?</div><div style="text-align: left;">Átalakítani az iskolafinanszírozást?</div><div style="text-align: left;">Növelni az iskolapszichológusok és pedagógiai asszisztensek számát?</div><div style="text-align: left;">Csökkenteni az adminisztratív terheket és növelni a pedagógusok anyagi és társadalmi megbecsültségét?</div><div style="text-align: left;">Megszüntetni a szegregált oktatást?</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ugyanmár!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Gumibot.</div><div style="text-align: justify;">Bilincs.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha a gyerek agresszív, legyen a rendszer is az.</div><div style="text-align: justify;">Azt érti.</div><div style="text-align: justify;">Attól majd megjavul.</div><div style="text-align: justify;">Megokosodik.</div><div style="text-align: justify;">Megért.</div><div style="text-align: justify;">A gumibot és a bilincs ugyanis magán hordozza a kognitív üzenetet. Ezek a készségek ápolják a testet és a lelket. Egyaránt. Szemet szemért. Talio-elv.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Avagy ahogy a Metallica énekli:
<span style="font-style: italic;">Fight fire with fire.</span>
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/IQyjSoA7r6k" width="320" youtube-src-id="IQyjSoA7r6k"></iframe></div></div><br /><div style="text-align: justify;">Igen, a frusztrált tagokból álló dühös Metallica azt bömböli, hogy tégy úgy másokkal, ahogy mások veled viselkedtek. De a Metallica nem oktatáspolitikusokból, pszichológusokból és oktatásszociológusokból áll, ők - leszámítva a Dániában, felső-középosztálybeli családba beleszülető, eredetileg teniszezőnek készült Lars Ulrichot - mind-mind alulról jöttek. Alul pedig az emberek lehetnek frusztráltak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A minisztériumokban viszont, ahol a döntések tudatosan és végiggondoltan, progresszíven és hosszú távú szempontokat figyelembe véve születnek, ott nem lehetnek frusztráltak. Vagy lehetnek, de tegyék félre, hiszen közpénzből élve a köz érdekében dolgoznak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De nem. Ők nem gondolkodnak, hanem meg vannak sértve. Duzzognak. Haragszanak. Haragszanak a vasalódeszkás tanárra is, persze, de még jobban haragszanak a társadalmi szétszakadásra, a mélyszegénységre, haragszanak a frusztrált, a társadalom peremén élő emberekre. Haragszanak a frusztrált, meggyötört gyerekekre. Haragszanak a nélkülöző családokra. Haragszanak a túlhajszolt családokra. És haragszanak a pedagógusokra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És most odabasznak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Gumibottal.</div><div style="text-align: justify;">Családi pótlék elvételével.</div><div style="text-align: justify;">A tankötelezettség és a büntethetőségi korhatár alacsonyan tartásával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pont akkor, amikor a digitális oktatás és az ahhoz való hozzáférhetetlenség még nagyobb lyukat ütött a társadalmon, mint amekkora eddig volt. Pont akkor, amikor pont nem büntetni, hanem integrálni, megérteni, figyelni, kérdezni, átstrukturálni kellene. Pont akkor, amikor pénzt és szemléletet adni kellene.</div><div style="text-align: justify;"><br /><a href="https://m.nyest.hu/hirek/iskolai-eroszak-kiderult-gyakorlatilag-egy-fillert-sem-koltott-a-kormany-prevenciora?fbclid=IwAR3plq0rQZmR0J6nmXsO2aLoPCwkhUAt1VYWXl8rhTOgWZmWgY8boIEikQA">Nem pedig mindezt megvonni.</a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez lenne a köznevelés válasza egy strukturális, évtizedek óta súlyosbodó társadalmi válságra? Az iskolaőr?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Majd ha egy képzetlen iskolaőr (mert ne legyenek kétségeink, nem nem lesznek képzettek, mert nem arra lesznek, hogy képzettek legyenek) lesújt az egyes renitensekre (akik vannak, igen), azzal majd minden rendszerprobléma megoldódik?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">K. Zsolt kap egyet a fejére. Oké.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De ettől mi fog történni? Mármint a púpon túl. Zsolt szülei rögtön nem fogják már majd egymást verni? Majd nem fognak inni? Majd lesz munkájuk? Majd utána fognak foglalkozni nevezett tanulóval a szülei? Majd nem közösíti ki az osztály? Majd nem lesz túlértékelve az osztályban az agresszió? Majd többet fog magáról tudni Zsolt? Majd megtanulja az indulatait kezelni? Majd megtanulja mi az az empátia és az odafigyelés? És majd mi lesz a többi gyerekkel? Milyen üzenet a gumibot többieknek?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>De oké. K. Zsolt kap egyet a fejére.</div><div><br /></div><div>De ettől majd lesznek rendszerszintű változások?</div><div> </div></div><div style="text-align: justify;">Ugyanmár.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ettől csak még több frusztrált K. Zsolt lesz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De semmi gond, hiszen a honvédelmi alapismeretek mellett a gyerekek lőni is megtanulnak majd, ahogy ugye az már sokszor tervben volt, szóval ha Zsolt majd újra magához tér 15.28-kor, akkor esetleg majd lőni is fog. </div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-16851592391758869512020-05-29T23:09:00.006+02:002020-10-18T22:37:33.566+02:00A M-O-Z-A-I-K - modell<div style="text-align: justify;">Tegnap pedig volt <a href="https://www.facebook.com/pagony/videos/693997008030311/" target="_blank">egy </a>élő beszélgetésem a Pagony Kiadó lelkes munkatársával Hajdu Zsanettel a mozaikcsaládokról három mesekönyv kapcsán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És mivel az élő beszélgetések mostantól rendszeresek lesznek, ezért össze kell magamat kapni: itt az ideje, hogy magam (és esetleg a ti számotokra is) leírjam a tapasztalataimat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Korábban sosem csináltam ilyet, és hát közben is éreztem, utólag meg aztán pláne, hogy egyáltalán nem vagyok képes arra, hogy megmondjam a tutit. Ez írásban nem is akkora probléma, mert ott tekerhetem a szavakat, ahogy csak akarom, meg ott nem is látom az arcok reakcióit, de szóban, pláne, amikor valakivel beszélek, egyből kiderül, hogy csak kertelni tudok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Illetve hát dehogy kertelni, én így értem a pszichológiát, én ezt értem a pszichológiából.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pszichológus a tág kontextust, a széles narratívát, a pszichológus saját megértését és megélését mondja, amiből a kliens, páciens vagy éppen az élő bejelentkezést hallgató megért, magára vonatkoztat valamit. Persze túl tágan nem fogalmazhatok, mert akkor nagy lesz a hézag, amit ki kell tölteni tartalommal, ha viszont túl konkrét vagyok, akkor könnyen kiderül, hogy az a konkrétum nem a kliens/páciens/néző konkrétuma.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert azt a konkrétumot, ami az ő konkrétuma, azt bizony neki kell megtalálnia.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Én nem vagyok motivációs előadó, influenszer, besszervisser, csak egy mezei tanácsadó szakpszichológus.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Persze biztos vannak nálam konkrétabban fogalmazó kollégák is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És hogy tartsam az elképzelt szintet, bűntudatomban, imposztorszindrómában szenvedve, megfelelési kényszertől vezérelve most én is nagyon és kifejezetten konkrét leszek: leírom azt, amit szóban elmulasztottam kifejteni, a <a href="http://www.apapara.hu/2015/12/das-model.html" target="_blank">HIMF-modell</a> után ugyanis megalkottam a mozaikcsaládokra alkalmazható, instant, csak vízzel felöntendő, mindenkire univerzálisan ráillő uniszex modellt is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div> <div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"><center><iframe allowfullscreen="" class="giphy-embed" frameborder="0" height="336" src="https://giphy.com/embed/pyeJwcqwt3EFW" width="480"></iframe><p style="text-align: right;"><a href="https://giphy.com/gifs/adweek-pointing-adweek-pyeJwcqwt3EFW">GIPHY</a></p></center></span></div>A modell neve - nyilván - <b>MOZAIK</b>. <div><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Íme tehát a MOZAIK-modell, ami azt mutatja be, hogy mi minden kell egy egész jó mozaikcsalád működtetéséhez.</div><br />Nézzük egymás után, mit is jelentenek a betűk!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYUCuQXcr8yxt_ZZRULXs5xVlwiKv7_C0BwbbYL5Gk6icXyxU-hnhl-2xYvjpi35Glum9mzEFA-dCxReOzJ9LLBsc52DhVJnrf4I1YTAJQFLXbQLxAwXTlOJQBJfHo5qa9zbggQQ66AX0/" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="233" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYUCuQXcr8yxt_ZZRULXs5xVlwiKv7_C0BwbbYL5Gk6icXyxU-hnhl-2xYvjpi35Glum9mzEFA-dCxReOzJ9LLBsc52DhVJnrf4I1YTAJQFLXbQLxAwXTlOJQBJfHo5qa9zbggQQ66AX0/d/how-to-make-a-mosaic-art-history-1.jpg" /></a></div><div style="text-align: right;"><a href="https://mymodernmet.com/how-to-make-a-mosaic/">(forrás)</a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b style="font-weight: bold;">M - Mondd! </b>Ez nagyon egyszerűen hangzik, kivitelezni annál nehezebb. Ha valami bánt, ha valami jól esik, ha valamit nem értesz, mondd. Mármint ha nem érted, akkor kérdezd, szóval, hogy szólalj meg! Mert senki sem gondolatolvasó, nincs telepátia, ki kell mondani, ha valami van benned. Ehhez viszont fel is kell ismerni azt a valamit, ami benned van, ez önismeret és gyakorlat kérdése. A gyerekeknek egy váláskor és egy új család vagy új családok létrejöttekor rengeteg kérdésük van, ha nem kérdeznek, akkor a szülőnek kell kérdeznie, hogy képbe kerüljön. És mondd azt is, ha éppen nem akarod mondani. Mert azt is szabad.</div><div style="text-align: justify;"><b style="font-weight: bold;">O - Oltalom és Odafigyelés. </b>Ami itt nagyon fontos, hogy a gyerekeket az égvilágon senki sem kérdezte meg arról, hogy meg akarnak-e foganni és születni, illetve arról sem kérte ki senki sem a véleményüket, hogy akarják-e, hogy a szüleik közül valamelyik vagy mindkettő bepasizzon, -csajozzon és hát azt sem kérdezte meg tőlük senki sem, hogy akarnak-e csomó mostoha- és féltestvért. Szóval a lényeg, hogy miattuk és értük eléggé ott kell lenni, azt a mondatot, amit egy váláskor a szülők mondanak, hogy <i>mi már ugyan nem vagyunk együtt, de attól még téged ugyanúgy szeretünk</i>, nem csak kimondani fontos, hanem csinálni is kell. Még akkor is, ha közben a szülők tényleg gyűlölik már egymást. Még akkor is, ha a gyűlölt szülő tulajdonságai felfedezhetőek a gyerekben. Az egyébként elég természetes, ha a gyerekek kicsit manipulálják a szüleiket. Az már kevésbé, ha a szülők teszik ezt, sem akkor, ha egymással, akkor meg még kevésbé, ha a gyerekeikkel. Az is elég természetes, ha a gyerekek egy ideig megzuhannak, regrediálnak. Oda kell rájuk figyelni, hogy ne legyen nekik rosszabb, mint amennyire az szükségszerű. Oké, persze nem szükségszerű. De rossz és nehéz részei lesznek, az majdnem biztos. Ide tartozik még az is, hogy egy gyereknek lehet bűntudata, mert hiheti, hogy az egész miatta van, lehet amiatt is bűntudata, hogy túl jól érzi magát, miközben meg látja, hogy a másik szülő nem. Ugyanez igaz lehet a szülőre is, még akkor is, ha tényleg nem akar már együtt lenni azzal, akivel volt. És mindenki tele lehet félelemmel is. Mi lesz, fog-e működni, ilyenek. Szóval bonyolult dolog ez, ami rögtön át is vezet a következő betűre.</div><div style="text-align: justify;"><b>Z - Zaj és Zen.</b> Egy buddhista nyugalmára biztos, hogy szükség lesz abban a nagy zajban, amivel a mozaikcsalád jár. És itt egyaránt szó van a szoros és átvitt értelmében vett zajról, a mozaikcsaládtagoknak pedig szét kell tudni választani a lényegest a lényegtelentől, a rá tartozót a nem rá tartozótól, a relevánst az irrelevánstól. De. Szabad megélni érzéseket. És nem kell mindent egyből megoldani, lehet, hogy néha elég csak figyelni, jelen lenni, türelemmel ott lenni.</div><div style="text-align: justify;"><b>A - Alkalmazkodás és illeszkedés.</b> Olyan ez, mint a KARANTÉN-modellben, csak hát itt aztán igazán nagyon sok emberhez kell alkalmazkodni és illeszkedni, akik közül sokan rokonok, mások nem, és ez nem függ össze azzal, hogy az ember együtt lakik-e velük vagy sem. És hát olyan emberekhez is kell alkalmazkodni, akik esetleg nem szimpatikusak. Újra. A gyerekeket erről senki az égvilágon nem kérdezte meg, mégis, hatalmas az elvárás feléjük.</div><div style="text-align: justify;"><b>I - Irónia.</b> Igazából ide is a humor kellene, de hát ilyen ez H, kevés szóban van benne. Szóval egy kis nevetés (nem kinevetés) sok helyzetet segít kezelni, sok helyzetet segít mederbe terelni az, ha az embernek van egy kis humorérzéke, tud nevetni, tud másoknak segíteni nevetni, tud nevettetni. </div><div style="text-align: justify;"><b>K - Keretrendszer. </b>Ez talán mind közül a legfontosabb. Felbomló és megépülő struktúrák vannak egy mozaikcsaládban, méghozzá sok és bonyolult, amiket meg kell tanulni működtetni. Méghozzá úgy, hogy közben mindig minden változni fog, mégis, nem nagyon lehet leállni azzal, hogy az ember újra és újra definiálja azt, amiben éppen élnek. Mindez persze csak akkor megy, ha a szétment szülők egymással szóba tudnak állni, illetve akár szóba tudnak egymással állni, akár nem, el kell tudni fogadni - nyilván az abúzuson túl -, ha a másik családban a dolgok másképp mennek, ha ott más a normarendszer. Arra is érdemes figyelni, hogy ha korábban a gyerek anyjára mamaként utalt az apa, akkor a válást követően majd ne azt mondja, hogy
<span style="font-style: italic;">te figyelj, és anyád nem hisztizett, amikor megtudta, hogy kilyukadt egy fogad?</span>
És ha az anya Laciként utalt a gyerek apjára, akkor a válást követően ne azt mondja, hogy
<span style="font-style: italic;">apád megint elfelejtett uzsonnát bepakolni neked balett utánra!?</span>
Mert ha az apa látja, hogy kilyukadt a gyerek foga, akkor ő szóljon a másik szülőnek, ne parentifikálja azt a gyereket, ha pedig az anya látja, hogy nincs uzsi, akkor inkább csomagoljon ő, vagy beszéljen a gyerek apjával, de ne üzengessenek a szülők egymásnak a gyereken keresztül. Akkor se, sőt, akkor végképp ne, ha a nincs köztük már egyébként semmilyen kapcsolat sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bonyolult?</div><div style="text-align: justify;">Igen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagyon?</div><div style="text-align: justify;">Nagyon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mozaikcsaládban élni nehéz. Szép is lehet, de attól még nehéz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De hát ez van, ennyit meg kell tenni a mozaikcsaládban élő emberekért. Gyerekekért és felnőttekért egyaránt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A bejegyzés végére pedig jöjjön az egyik legmegnyugtatóbb dal, amit ismerek:</div></div></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><br /></div> <span style="font-style: italic;">Have no fear</span><div><span style="font-style: italic;">For when I'm alone</span></div><div><span style="font-style: italic;">I'll be better off than I was before</span>
<div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/mev_FBj0Fyk" width="320" youtube-src-id="mev_FBj0Fyk"></iframe></div><div style="font-weight: bold; text-align: justify;"><br /></div></div></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-22118628348692719982020-05-21T08:59:00.004+02:002020-05-21T11:29:25.919+02:00De nehéz az iskolatáska<div style="text-align: justify;">Újra kinyitnak az iskolák.</div><div style="text-align: justify;">Mármint az alsó tagozatok.</div><div style="text-align: justify;">Meg az óvodák.</div><div style="text-align: justify;">Meg a bölcsődék.</div><div style="text-align: justify;">Legalábbis most úgy tűnik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bár nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan mik, hogyan, miért és mennyire nyitnak ki, a szabadságuktól és önrendelkezésüktől megfosztott intézményeknek megint igyekezniük kell, hogy meg tudjanak felelni a salátainstrukcióknak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szemek sírnak, szemek nevetnek, szemek riadnak, szemek könnyebbülnek. Mert vannak itt egyéni érvek, családi érvek, társadalmi érvek, gazdasági érvek, (politikai érvek), egymásnak ellentmondó érvek és egymást erősítő érvek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval főleg káosz van, nem tudjuk, mit gondoljunk, melyik érvnek kedvezzünk. S ha kedvezünk valamelyik érvnek, akkor mi lesz a többivel?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hát semmi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kompromisszum lesz.</div><div style="text-align: justify;">Valamelyik ujjunkat le kell harapni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kinek melyiket.</div><div style="text-align: justify;">Nyilván.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy dolgot viszont érdemes elengedni.</div><div style="text-align: justify;">No nem csak a szülőknek, gyerekeknek, hanem a pedagógusoknak is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mégpedig azt, hogy ezalatt a két hét alatt majd jól bepótolják a gyerekek a két hónapos kiesést. Vagy - merthogy ez is elhangzott Maruzsa Zoltán - majd jól felkészítik a gyerekeket a következő tanévre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem kell bepótolni, nem kell felkészíteni. Hanem inkább figyelni kell. Arra, hogy milyenek azok a gyerekek, akik két hónapon keresztül jóval kevesebbet szorongtak, jóval kevesebb szabálynak kellett megfelelniük, viszont megélhették a szabadságukat, önállóságukat, IKT-eszközöket használhattak azok céljainak megfelelően.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Már akik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert sajnos rengetegen voltak/vannak, akik nem tudtak/tudnak belépni a digitális oktatásba, ők és a szüleik azok, akik leginkább várják a júniusi nyitást. A gyerekek újra kapnak enni, kevesebbet lesznek otthon, kevesebbet kell rájuk költeni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De ami még fontos, hogy nekik sem kell majd most semmit sem bepótolniuk. Lehet, hogy lemaradtak, de ha ez így van, akkor a két hét úgysem lesz jó arra, hogy bármit is bepótoljanak. De az ő lemaradásukkal, kimaradásukkal rendszerszinten el kell kezdeni foglalkozni. Az ő lemaradásuk társadalmi szinten már most óriási károkat okozott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval ne azt várjuk el a két hétnyi iskolától, amit nem érdemes tőle elvárni, hanem azt, amit érdemes: a gyerekek szocializálódhatnak, visszatérhetnek a normál kerékvágásba. És persze a szüleik is. Ameddig lehet. Ha csak két hétre, akkor két hétre. Mert egyszerűen a társadalmunk - legyünk akár gazdagok vagy szegények, városiak vagy falusiak, munkanélküliek vagy munkával kibéleltek - egyszerűen nem arra rendezkedett be, hogy ne legyünk senkivel sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De nem lesz egyszerű, mert simán lehet, hogy </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><ul><li>átalakultak az erőviszonyok az osztályban,</li><li>a korábban kiválóan beszokott óvodás vagy bölcsődés ezalatt a két hónap alatt kiszokott, most pedig majd újra vissza kell szoknia, ez pedig lehet akár lassú is,</li><li>a gyerek, pláne, ha kicsi, egyből benyal egy betegséget (no nem covidot)</li><li>szorongani fogunk, hogy azok a higiénés és távolságtartási protokollok, amiket otthon kényszeresen betartottunk, az intézményben kevésbé, esetleg egyáltalán nem fognak tudni megvalósulni,</li><li>két hét édeskevés lesz ahhoz, hogy a szülők visszaálljanak a normalitásba, pláne, hogy aztán majd nyárra megint át kell majd állni. Meg hát nem is csak visszaállni kéne, hanem fellélegezni sem ártana, a kettő együtt meg aztán pláne nehéz lesz. Azt persze - mármint rendszerszinten - végig kell azt is gondolni, hogy mi lesz nyáron, amikor tényleg nem lesz iskola, viszont sok embernek szabadsága sem lesz már.</li></ul><div>Felkészítést persze éppúgy nem kapnak most a tanárok, ahogy a digitális átálláshoz sem kaptak túl sok támogatást és időt. A kimondott mondatok és előírások pedig - újra - egyáltalán nem egyértelműek. Így aztán a szülők sem tudják, mire és hogyan készüljenek, mivel számoljanak. Lehetne délelőttre és délutánra bontani az osztályokat, így egy időpontban csak fél osztály lenne a teremben, de ami még ennél is fontosabb lenne, hogy tényleg ne feltétlenül tantermi iskolában és még kevésbé frontális oktatásban gondolkodjanak az iskolák, hanem végre valami alternatívban, valami 21. századiban.</div><div><br /></div><div>Kevesebb szabállyal, több önállósággal, több önismerettel és több szappannal, törülközővel, kisebb osztálylétszámokkal. </div><div><br /></div><div>Az akár hosszú távon is hasznos lenne.</div><div><br /></div><div>Szóval kicsit nesze, semmi, fogd meg jól ez a két hét, de hátha mégis megmarkolható belőle valami.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/pcPr3A3Dot0" width="320" youtube-src-id="pcPr3A3Dot0"></iframe></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-26132705254837832032020-05-09T08:19:00.001+02:002020-05-09T08:19:30.769+02:00Amiből kimaradunk<div style="text-align: justify;">
Eltelt egy év Magyarországon, a 2019-es, egy év, amelyikben <a href="https://index.hu/belfold/2020/03/08/nok_elleni_eroszak_magyarorszagon_statisztikak_nonap/?token=3d4b76bd0e5125cae4cd4f4a60b733bb" target="_blank">brutálisan sok nő és gyerek esett erőszak áldozatául</a>. Gyilkosságokról, durva és kegyetlen erőszakosságokról van szó: gyorsuló autóból kirúgott nő, üveggel betört fejű nő, húsfeldolgozóban feldarabolt nő, csikkel összenyomkodott testű nő, fakaróval halálra vert nő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdődött egy év Magyarországon, a 2020-as, aminek második negyedévében beütött a koronavírus, a kijárási korlátozás negyedik hetében <a href="https://g7.hu/adat/20200423/masfelszeresere-nott-marciusban-a-csaladon-beluli-eroszak-a-bunozes-negyedevel-csokkent/" target="_blank">jött a hír</a>, mi is megosztottuk: másfélszeresére nőt a családon belüli erőszak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindez arról tanúskodik, hogy baj van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aki ezt nem akarja belátni, az vak. Esetleg idióta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De szerintem azt, hogy baj van, mindenki látja, belátja. Azzal kapcsolatban viszont már megoszlanak a vélemények, hogy mitől van a baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A férfiak egy része azt mondja, hogy a nők miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nők szerintük elviselhetetlenek, kizsigerelik az erősebb nemet, folyton csak hisztiznek és zsarolnak, amiből sok férfinek nem marad más kiútja, mint az, hogy meneküljön. Ivásba, verekedésbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Van ennek a gondolatmenetnek egy szép kis neve a pszichológiában, úgy hívják ellenséges szexizmus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A férfiak egy másik része azt mondja, hogy azért, mert a férfiaknak túl sokat kell dolgozniuk, ki vannak rakva a háztartásból, a családból, bele vannak erőszakolva és kényszerítve a kenyérkeresésbe, rajtuk múlik a család egzisztenciája. Ez pedig olyan elvárásokat és terheket ró a férfiakra, aminek egyenes következménye az alkoholizmus, az elhízás, a stresszbetegségek, a különböző szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a daganatos megbetegedések. No meg persze az agresszió.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Van ennek a gondolatmenetnek is egy szép neve, igaz, nem a pszichológiában, hanem úgy egyáltalán. Úgy hívják, részigazság.<br />
<br />
Részigazság, mert ugyanez a világrend a nőkre is nagyon komoly terheket ró (erről már rengeteget írtunk), részigazság, mert ezt a világrendet a férfiak hozták létre és részigazság, mert ezt a világrendet a férfiak és a nők közösen működtetik. A férfiak azért, mert még ezzel a rengeteg hátránnyal együtt is rengeteg a privilégiumuk, a nők pedig azért, mert bekényszerülnek egy feloldhatatlannak tűnő csapdahelyzetbe: vagy elfogadják a jóindulatú szexizmust, vagy az ellenségest kapják.<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<center>
<iframe allowfullscreen="" class="giphy-embed" frameborder="0" height="268" src="https://giphy.com/embed/iNiyFZ8OqFWTYngzvB" width="480"></iframe>(<a href="https://giphy.com/gifs/snl-saturday-night-live-season-43-iNiyFZ8OqFWTYngzvB">GIPHY</a>)</center>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A teljes igazságot persze senki sem tudja, talán az nincs is, de vannak emberek - laikus, hétköznapi emberek, illetve szociológusok, szociálpszichológusok, gender (ejtsd: dzsender) tudósok -, akik a fenti két hiedelemnél azért jóval komplexebben gondolkozva azt mondják (már persze addig, amíg be kussoltatják őket, hiszen a gender szakokat már megszüntették), hogy pontosan: az egyenlőtlen és igazságtalan, kizsigerelő társadalmunk mindkét nemet ellehetetleníti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csakhogy - és itt jön a kellemetlenség - a nőket ez az igazságtalanság bizony nehezebben sújtja. Nehezebben és többször. Nehezebben, többször és keményebben. Ez tény, nem vélemény. Ezt mutatja a korábban már sokszor idézett <a href="https://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/14461.pdf" target="_blank">Nőügyek 2018</a> című kutatás, ezt mutatja a <a href="http://reports.weforum.org/global-gender-gap-report-2020/the-global-gender-gap-index-2020-rankings/" target="_blank">Global Gender Gap Index</a>, ezt mutatja az <a href="https://www.apa.org/about/policy/boys-men-practice-guidelines.pdf" target="_blank">Amerikai Pszichológiai Társaság 2018-as irányelve</a>, ezt mutatja rengeteg statisztika, tanulmány, kutatás. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És akkor itt jön az Isztambuli Egyezmény.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami sokak szerint új diszkriminációt emel be az egyébként is diszkriminatív világunkba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert a nőket nevesíti, a férfiakat meg nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami részben így van, részben nincs így. Azért nincs így, mert igenis nevesíti a férfiakat, és azért van így, mert a nőket tényleg gyakrabban nevesíti (17 vs. 72).</div>
<div style="text-align: justify;">
Meg mert a nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozik csak.<br />
Ami részben így van, részben nincs így. Azért nincs így, mert kapcsolati erőszakról is ír, és azért van így, mert a nőkkel szembeni erőszakot tényleg gyakrabban nevesíti (23 vs. 39). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
De hoppá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Azért nevesíti többször az Isztambuli Egyezmény a nőket és a nőkkel szembeni erőszakot, mert a preambulum abból a fel- és elismerésből indul ki, hogy a nők hátrányos helyzetű csoportot alkotnak és az erőszak különböző formáinak gyakrabban vannak kitéve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt viszont érdemes kicsit elmerülni a hozzáférhető adatokban és azok elemzésében. Kiváló lehetőséget biztosítanak erre a <a href="http://www.police.hu/hu/a-rendorsegrol/statisztikak/bunugyi-statisztikak?fbclid=IwAR1Fye8HsswWsEU47RclWDxGctxQP5MJaNXPkZowgxelssYO-ozEXUtp7j8" target="_blank">Rendőrség bűnügyi statisztikái</a> vagy Solt Ágnes online is elérhető <span style="font-style: italic;"><a href="http://www.macsgyoe.hu/downloads/szakmai_anyagok/soltagnestanulmany.pdf?fbclid=IwAR1uQUYMf2tEUiAGVHBcct90iIo-v-dXZ0VOHxpQKf4qYYwoOKQWHakmV5o" target="_blank"> Bírói ítélkezési gyakorlat a kiskorú veszélyeztetése tárgyában</a></span>
című esszéje.<br />
<br />
De azért vannak zavarba ejtő statisztikák is, egy 2005-ös, sokat támadott kutatásból, illetve az arról készült <a href="https://magyarnarancs.hu/belpol/az_eroszak_ferfibiznisz_-_virag_gyorgy_pszichologus_a_csaladon_beluli_eroszakrol-65032" target="_blank">interjúból </a>ugyanis az derült ki, hogy a <span style="font-style: italic;">"családon belül elkövetett emberölések áldozatainak a 61 százaléka férfi"</span>, no meg az, hogy <span style="font-style: italic;">"a kiskorúak sérelmére elkövetett cselekmények áldozatainak kétharmada fiú". </span><a href="https://web.archive.org/web/20181121022019/https://civiltarsasag.ferfihang.hu/2018/01/18/az-isztambuli-egyezmenyrol/" target="_blank">Azok viszont</a>, akik szeretik ezt az idézetet kiemelni, egyrészt rengeteget csúsztatnak, másrészt megfeledkeznek a kutatásvezető Virág György mondatának folytatásáról: <span style="font-style: italic;">"Sajnos</span> [...] <span style="font-style: italic;">ezt sokan úgy értelmezhették, hogy ha férfiakat ölnek, akkor azt nők teszik. Valójában e cselekmények elkövetői is túlnyomó részben férfiak."</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Egyébként tényleg több nő ül börtönben a férje megölése miatt, mint fordítva, de ez nem azért van, mert a nők különösen agresszívak lennének, hanem azért, mert amikor már nem bírják az elnyomást, bántalmazást, akkor végletes/végzetes lesz a reakciójuk.<br />
<br />
Hogy kicsit leegyszerűsítsem a dolgot, a férfiak gyakran csinálnak kisebb-nagyobb horrorokat, a nők pedig egyszer.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval valami kínosan nem stimmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És igen, ezen segítene az Isztambuli Egyezmény.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De ezen nem sokat segít az Isztambuli Egyezmény, ha azt csak aláírjuk, de aztán hat évig nem ratifikáljuk, majd utána egy szavazással megszüntetjük a róla való bármilyen tárgyalás elvi lehetőségét is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na de mi is az az Isztambuli Egyezmény és miért olyan kellemetlen az íze, hogy inkább meg sem kóstoljuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát azért, mert ahhoz, hogy ratifikáljuk, azaz működésbe léptessük, egy sor intézkedést kéne eszközölni. Amiket akar a franc eszközölni.<br />
<br />
Mert jelenleg a dolog igazán kényelmesen úgy működik, hogy az ügyekből legtöbbször nem is lesz ügy. Ahhoz ugyanis, hogy ügyből ügy legyen belőle, tudni kellene, hogy mi számít ügynek, tudni kellene, hogy azzal az üggyel kihez lehet fordulni, tudni kellene, hogy ők elérhetőek és tudni kellene azt is, hogy ők megértőek lesznek és azonnal cselekedni fognak. Méghozzá az áldozat és a tanúk védelme érdekében. De mi az áldozat és a tanúk érdeke? Ezt sem tudjuk.<br />
<br />
Szóval az Isztambuli Egyezmény ratifikálása tényleg komoly átalakítással járna. Ezért is tartott el egy darabig, amíg az Európa Tanács 47 országából 34 ratifikálta. Mondhatnánk, hogy Magyarország azért sem ratifikálja, mert hát van nekünk mindenféle törvényünk, ami tiltja a családon belüli erőszakot. És ez igaz is. Van.<br />
<br />
Csakhogy egy (büntető)törvény önmagában kevés. A törvényt működtetéséhez ugyanis kell egy nagyon komoly társadalmi apparátus is, ami működteti azt. Annak minden elemében.<br />
<br />
És ezen segítene az Isztambuli Egyezmény.<br />
<br />
Csak annak ratifikálása érdekében akarja a franc megszüntetni <span style="font-style: italic;">"mindazon előítéleteket, szokásokat, hagyományt
és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a
sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak."</span> Szóval akar a franc az egészhez komplexen, strukturálisan, rendszerszinten, a gender tudósokkal közösen, kutatásokkal és elemzésekkel megalapozottan hozzányúlni.<br />
<br />
Akarja a franc növelni az ezzel kapcsolatos társadalmi tudatosságot.<br />
Akar a franc együttműködni a civil szektorral.<br />
Akar a franc szakembereket képezni.<br />
Akarja a franc megérteni, hogy mikortól számít valaki áldozatnak.<br />
Akar a franc a megelőzés és a védelem érdekében azonnal reagálni.<br />
Akar a franc védelmet biztosítani a tanúknak. <br />
Akarja a franc megérteni, hogy a biológiai nem és a társadalmi nem nem ugyanaz.<br />
Akar a franc tanulni.<br />
Akarja a franc óvodától kezdődően átalakítani az oktatást.<br />
Akarja a franc átgondolni és átdolgozni az érintett szakemberek titoktartási kötelezettségeit. (Sok eset ugyanis azért nem indul el, mert sem a szakembereknek, sem az áldozatoknak egyáltalán nem egyértelmű, hogy az érintett szervek hogyan működhetnek együtt, kinek milyen jogaik és kötelezettségeik vannak, no meg az sem, hogy hol vannak megfelelően képzett, az áldozati szempontokat (is) figyelembe vevő megfelelő számú szakemberek).<br />
Akar a franc tényleg az áldozatokkal foglalkozni, nekik pszichológiai és fizikai védelmet és megértést biztosítani, hiszen arról, hogy az áldozatok áldozatok lettek, nem más tehet, mint az áldozatok.<br />
Akar a franc nemzetközileg együttműködni és akar a franc ellenőrizve lenni.<br />
Akarja a franc megérteni, hogy nők azért is menekülhetnek el egy országból és kereshetnek (átmeneti) menedéket a mi országunkban, mert a saját hazájában megcsonkítanák vagy már meg is csonkították, vagy mert kapcsolati erőszaknak, mondjuk kényszerházasságnak vannak kitéve.<br />
<br />
Aztán vannak olyan mondatok is az Egyezményben, amik tényleg valami egészen más mindsetet igényelnek, amit jelenleg el sem tudunk képzelni. Mert például ahhoz valaminek nagyon, de tényleg nagyon meg kell változnia az emberek fejében, hogy a szolgáltatások nyújtása ne attól függjön, <span style="font-style: italic;">"hogy az áldozat kész-e feljelentést
vagy vallomást tenni az elkövető ellen."</span><br />
<br />
Mert ez bizony pénz, idő és energia, amit egyáltalán nem értünk, hogy miért lenne érdemes beáldozni. Szóval túl sok motiváció nincs. Pedig tök egyértelmű, hogy miért érné meg. Azért, mert az a rendszer, ami most van, senkinek sem jó. Egyik nemnek sem. Igaz, a férfiak több privilégiumot élveznek, és erről bizony nem egyszerű lemondani.<br />
<br />
<a href="https://wmn.hu/elet/6279-a-feminista-ferfiak" target="_blank">De akkor kérdem én, mitől érzi magát olyan erősnek az az erősebbik nem?</a> Egy olyan pályán, ami nekik van építve? Amit saját maguknak építettek? Tényleg annak örülünk, hogy úgy nyertünk, hogy nekünk lejt a pálya és még így is sokszor mi veszítünk?<br />
<br />
Hát mikor jövünk már végre rá, hogy ez nem verseny, hanem együttműködés?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/PxXtQmy0RZY/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/PxXtQmy0RZY?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezúton is szeretném megköszönni Gyurkó Szilvinek, hogy néhány adattal és azok értelmezésével segített ennek a bejegyzésnek a megírásában.<br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
Az Isztambuli Egyezmény teljes szövege <a href="https://civilhetes.net/images/2020-05/06/isztambuli-egyezmeny.pdf" target="_blank">itt </a>olvasható.</div>
</div>
Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-19679837662582527452020-04-26T18:29:00.002+02:002020-04-26T18:29:58.294+02:00Introvertáltaknak áll a világ<div style="text-align: justify;">
Van az a dolog, hogy extroverzió, introverzió. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amit úgy nagyjából annak a szinonimájaként használunk, hogy valaki inkább nyitott vagy inkább zárkózott. És akkor ezzel úgy le is írtuk elég pontosan a személyiségét, <span style="font-style: italic;">tudod, ő olyan extrovertált típus</span>, és rögtön mindent tudunk. <span style="font-style: italic;">Figyelj, nem megyek. De miért? Hát tudod, mert introvertált vagyok. Ja, aha értem, oké</span>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De hogy azért ez az egész dolog sokkal komplexebb ám ennél, ugyanis a leginkább elfogadott tipológia szerint inkább öt dimenzió van. BIG 5-nak (big five) is hívják, extroverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, intellektus és dobpergés, az ötödikre is emlékszem: emocionalitás.<br />
<br />
Ezek közül az intellektus talán magyarázatra szorul, legalábbis nekem azért fennakad rajta a szemem, de az igazából csak azt mutatja meg, hogy az ember mennyire nyitott a világra, mennyire kíváncsi, mennyire érdeklődő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ami pedig fontos, hogy egyrészt ezek a dimenziók nem jó-rossz dimenziók, másrészt a dimenziók függetlenek egymástól, nem lehet tehát egyikből a másikra következtetni. Szóval egy barátságos, de nem különösebben lelkiismeretes extrovertált csöppet más, mint egy barátságtalan, de kifejezetten lelkiismeretes extrovertált. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként engem mindig is eléggé bosszantottak a tipológiák, de ha mégsem, akkor meg kevésnek tűnik ez az öt dimenzió, pedig elég komoly, drága és időigényes kutatómunka árán jöttek ki, de ez most tényleg mindegy, mert egyáltalán nem is a kételyeimről akarok írni, hanem arról, hogy mivel tényleg a kultúránk része az extro- és introvertáltság, hajlamosak vagyunk ezt a dimenziót túlértékelni, kiemelni a többiből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annál is inkább, mert a világ tényleg zömmel erre az egy szem dimenzióra építve az extrovertáltaknak kedvez. Oszd meg, mondd el, csináld meg, változtass, nyiss a világra, beszélj sokat, legyél sok ember között, ilyenek. Minden erről szól. Aki nem ilyen, az is ilyen. Ezt teszi velünk ez a kultúra. Szóval akár az vagy, akár nem, az leszel, ahhoz méred magad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Miközben meg nem mindenki extrovertált ám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan vannak, akik igazából befelé érzik jól magukat.<br />
<br />
Akiknek nem attól lesz valami élmény, hogy megosztják, hanem attól, hogy belül megélik. Nem jobbak ők, mint mások. Csak mások.<br />
<br />
És míg a K.E. világ valóban az extroverziónak kedvezett, az most azért eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a kijárási korlátozás új helyzetet teremtett. Ez a rendszer ugyanis az introvertáltaknak áll. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert most nincs kényszer arra, hogy másokkal legyünk, sőt, arra van kényszer, hogy ne legyünk senkivel. Csak a legszűkebb környezetünkkel. Persze, ott a social media, ami nagy vonzerő, de mégis máshogy, mint a karantén előtti időszak extrovertáltságában. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval most nagyon jó. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Legalábbis azoknak, akik introvertáltak és azoknak, akik el is fogadják, hogy most lehetnek azok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én legalábbis most kezdem igazán megtalálni a saját tempómat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOLWmKQl-iErajGSQMRirGkz7S1iyixlNu2tvLSFbUbOeULYFPbjCFXjHYkfSR_OJnj-UEFjFMN5Rw9lR6O59xTGBw8ZCaWEsg9OzUyBWQHFvHGR7eO4s1B4bdBuJdgzCL1SwYn6tVuJo/s1600/unnamed-2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="245" data-original-width="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOLWmKQl-iErajGSQMRirGkz7S1iyixlNu2tvLSFbUbOeULYFPbjCFXjHYkfSR_OJnj-UEFjFMN5Rw9lR6O59xTGBw8ZCaWEsg9OzUyBWQHFvHGR7eO4s1B4bdBuJdgzCL1SwYn6tVuJo/s1600/unnamed-2.png" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hittem pedig, hogy tök jó rohangálni, sok helyen lenni, több munkahelyen dolgozni, sok emberrel találkozni, halmozni a programokat, de most, hogy ezt nem csinálom, most jövök csak igazán rá, hogy nem is volt erre szükségem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ez bizony őrült módon felszabadító érzés. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És akkor arra gondoltam, hogy mi van akkor, ha még sokan vannak ezzel így. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy az emberek nem is annyian és nem is annyira extrovertáltak, mint amennyien és amennyire mutatják magukat. Mert bár a világ azt várja el, hogy mutassuk magunkat, ő viszont (én viszont) dehogy mutatná.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy nem annyiszor. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy nem annyi embernek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy nem annyira. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy nem akkor. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szólhat ez persze arról is, hogy alkalmazkodunk, elfogadjuk az új helyzet adottságait, nem lázadozunk ellene, de tény, hogy most a hírektől és a társadalmi aggodalmaimtól eltekintve (ami egyébként egyáltalán nem könnyű) nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzem magam, a karantén előtt pedig meg nem voltam az. Kapkodtam és túlhajtottam magam.<br />
<br />
Azt persze fontos hangsúlyozni, hogy könnyű nekem, könnyű nekünk, egyelőre legalábbis úgy tűnik, hogy nincsenek veszélyben a munkahelyeink és a megélhetésünk, szóval tényleg tudunk befelé és egymásra figyelni. És persze, mozi, koncertek, barátokkal való találkozás, utazás, szabadon és szabadban mászkálás eléggé hiányzik, meg úgy egyáltalán az, hogy ne kelljen egy másik ember és magam közé egy jegesmedvét, a Joey Ramone-t vagy éppen a sógoromat odaképzelni. No nem mintha bármi bajom is lenne a sógorommal, Joey-val vagy egy jegesmedvével, de nincs mese, a két méternek meg kell lennie.<br />
<br />
És most, hogy kicsit kevesebb időnk megy el másra és másokra, sokkal jobban figyelünk egymásra, aminek köszönhetően jóval kiegyensúlyozottabb mindenki.<br />
<br />
Ami komoly kérdéseket vet fel a karantén utáni időszakkal kapcsolatban.<br />
<br />
Legfőképp, hogy kell-e annyira propagálni az extroverziót.<br />
<br />
Hogy ez a nyugalom, ez a befelé figyelés hogyan tartható meg, és hogyan adható még több embernek, a társadalom még több csoportjának.<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">(Kép <a href="https://identity-mag.com/life-as-an-extroverted-introvert/" target="_blank">forrása</a>)</span></div>
Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7069830596344481617.post-55855789673040370362020-04-06T21:29:00.000+02:002020-04-06T22:46:00.754+02:00A győzelem napja<div style="text-align: justify;">
2020. augusztus 20. van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az államalapítás ünnepe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
Itt állunk a Hősök terén, koszosan, büdösen, lenőtt hajjal, szakállal, egyesek meghíztak, mások lefogytak, elveszítettük a kondinkat, az állásunkat, sok barátunkat, rokonunkat, sokan csődbe mentünk, sápadtak, rosszul öltözöttek, éhesek és álmosak vagyunk. És nagyon melegünk van. De mi vagyunk azok, akik túléltük a koronavírust, és most együtt ünneplünk 2020. augusztus 20-án.<br />
<br />
Túl sokan persze nem vagyunk, mert sokan inkább otthon maradtak, akik pedig itt állunk, inkább tartjuk a két méter távolságot. Még nem tudjuk, hogy az élőben rég nem látott barátainkat és rokonainkat megölelhetjük-e, foghatunk-e már kezet, adhatunk-e egymásnak puszit.<br />
<br />
Mindenkinek ott lóg a fülén maszk, sokunknak a szánk előtt feszül.<br />
<br />
Pedig már biztonság van.<br />
<br />
Az elmúlt három hétben sehonnan sem jött hír új fertőzöttről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Se Magyarországról, se Európából, de a világon sehonnan sem.<br />
<br />
Szóval legyőztük a vírust.</div>
<div style="text-align: justify;">
Együtt.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szeptembertől újra biztonsággal lehet koncertekre menni, moziba járni, utazni, kozmetikushoz, fodrászhoz menni, kávézni, kinyitnak a múzeumok, indul a színházi évad, be lehet járni a munkahelyekre, kinyitnak a kisboltok, pékségek és éttermek is, szeptembertől megint lehet majd iskolába járni. A koncerteken, mozikban és színházakban viszont decemberig csak harmadannyi jegyet szabad eladni, mint szoktak, hogy a biztonság kedvéért a távolság meglegyen az emberek között. A kiesett jegybevételt az állam állja.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Demonstrálni és tüntetni is lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De sok minden megváltozott.<br />
<br />
Nem lehet ész nélkül utazni, nem lehet ész nélkül nemzetközi meetingeket tartani, nem lehet ész nélkül enni, nem lehet ész nélkül vadászni, nem lehet ész nélkül vásárolni, nem lehet ész nélkül felhalmozni és költeni.<br />
<br />
Mindent lehet, de mindent mértékkel. Egy újonnan létrejött világszervezet koordinálja és szabályozza ezt a folyamatot. És ha valaki megszegi ezeket az előírásokat, akkor komoly bírságban résesül. Nagyon komolyban.<br />
<br />
De erre alig kerül sor, ugyanis nem is ezek változtak igazán meg, hanem az emberek gondolkodása.<br />
<br />
Így aztán a gazdaság és a politika is.<br />
<br />
Magyarországon is.<br />
<br />
Volt egy áprilisi ámokfutás, de annak május elsejével vége lett.<br />
<br />
A kormány ugyanis megértette, hogy mégsem fog menni az, amit szerettek volna. Mégis kell a részvétel, a vélemény, a közös gondolkodás, az önrendelkezés, az önkormányzatiság, a közös tudás, a civil szerepvállalás, az uniós értékrend. Mégis kell a demokrácia. Persze, erre nem maguktól jöttek rá. Az EU azt mondta, hogy vagy kivezényelnek egy nemnövekedéspárti és zöld uniós vezetőt Magyarország élére (első körben Daniel Cohn-Benditre gondoltak, de ő azt mondta, csak Kovács Gergellyel együtt vállalná, de ez már az EU-nak is sok volt), vagy összeszedik magukat maguktól.<br />
<br />
Szóval inkább összeszedték magukat.<br />
Ennek jegyében pedig május közepétől elképesztő csomagot nyújtott be a kormány, csak úgy random sorolom az intézkedéseket:<br />
<br />
<br />
<ul>
<li>rendeletben határozták meg, hogy a felhatalmazási törvény csak augusztus egyig van érvényben</li>
<li>elbocsátási és kilakoltatási moratóriumot vezettek be, azok pedig bérkompenzációban részesülnek, akik a vállalkozásukat nem tudják a járvány miatt végezni,</li>
<li>a hitelmoratóriumok kapcsán a későbbi törlesztéskor felmérik az anyagi helyzetet,</li>
<li>elkezdtek rengeteget mérni és feltérképezni a találkozásokat, kontaktokat,</li>
<li>elkezdték őszintén kommunikálni a számokat,</li>
<li>kijárási tilalmat vezettek be,</li>
<li>amely során megkülönböztetett figyelemmel és érzékenységgel fordulnak az egyedülállók, a leszakadó rétegek és a családon belüli erőszaknak kitettek felé,</li>
<li>az egészségügyben dolgozók a vészhelyzet idejére 200%-os bérelemést kaptak - szintén visszamenőleg, majd a vészhelyzet végén, augusztus elsejével, ez a növekedés lement 150%-ra,</li>
<li>ezzel párhuzamosan kivezetik a hálapénz intézményét,</li>
<li>a képviselők beszolgáltatott hivatali laptopjaikat megkapták azok az iskolások, akik laptop híján nem tudtak részt venni az online oktatásban (szerencsére csak egy képviselő felejtette el lementeni a saját adatait valami biztonságos helyre), de sajnos ez is kevés volt, így még sok köztisztviselő is beszolgáltatta a laptopját, ők már saját döntésből, és így tett sok IT-cég vezetése is,</li>
<li>lecsökkentették az ÁFA-t 15%-ra, de bevezettek minden ÁFA-köteles termékre egy 5%-os adót, amivel virológiával, élelmezéssel és racionális gondolkodással kapcsolatos kutatásokat támogatnak - kicsit ügyetlen elnevezéssel ez lett véradó,</li>
<li>a KSH újra méri a létminimumot és újra van <strike>Nemzeti </strike>Országos Epidemiológiai Központ,</li>
<li>újra lett oktatási minisztérium, környezetvédelmi minisztérium, egészségügyi minisztérium, újra foglalkozni kezdtek természetvédelemmel és örökségvédelemmel, újra működnek a genderszakok, létrejött egy felzárkóztatási és esélyegyenlőségi minisztérium is, aminek első körben az volt a feladata, hogy juttassa el minden háztartásba a villany-, víz-, fűtés- és internetellátást, ezekért augusztus végéig a létminimum környékén élőknek nem kellett fizetniük, utána is a fizetésüknek megfelelő arányban,</li>
<li>bevezették az alapjövedelmet,</li>
<li>többlépcsős, progresszív adózási rendszert alakítottak ki</li>
<li>és végül az egész ország ráállt a tolerancia-, empátia-, nyitottságpályára, aminek jegyében természetesen május elsejétől</li>
<li>újra a "nem" szerepel a személyazonosító adatok nyilvántartásában, nem pedig a születési nem.</li>
</ul>
<div>
<br /></div>
<div>
És hát persze létrejött még egy nemzetközi bizottság is, ami a demokrácia-ellenes hazai intézkedéseket nézi át, így aztán a civil szektor vegzálását, a sajtószabadság nyirbálását, a korrupciót és a végtelen nepotizmust, a választási törvényt, a szegregált iskolákat, und so weiter und so fort.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval így jutottunk el máig, augusztus 20-ig.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kemény volt az április, májustól bizonyos szempontból még keményebb időszak volt, de mára mindenki úgy gondolja, hogy épp ezekre a lépésekre volt szükség ahhoz, hogy a koronavírust megállítsuk. A legtöbb lépes pedig hosszú távon is az ország javát szolgálja, ezzel kapcsolatban közmegegyezés van.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval bár nem vagyunk sokan a Hősök terén, viszont négy gigantikus kijelzőn csatlakoztak hozzánk zoomon az otthon maradók.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És így van ez a zalaegerszegi Dísz téren és a békéscsabai Szt. István téren, az esztergomi Széchenyi téren és a pécsi Főtéren, de még Diósjenőn és Szendrőn is.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Csodálatos látni, ahogy villannak fel a kis arcocskák százezrei.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Tűzijáték nincs, csak a téren állók és az otthon ülők szűnni nem akaró tapsolása.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<center>
<iframe allowfullscreen="" class="giphy-embed" frameborder="0" height="360" src="https://giphy.com/embed/gnLJlrfgPJGCs" width="480"></iframe><div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;">(<a href="https://giphy.com/gifs/head-door-lot-gnLJlrfgPJGCs">GIPHY</a>)</span></div>
</center>
Apuhttp://www.blogger.com/profile/14795433130665164342noreply@blogger.com0