2016. április 13., szerda

Semmi baj

Elképesztően sokszor mondjuk gyerekeinknek, hogy semmi baj, mert hát tényleg semmi baj.

- Apu, picit összegyűrödőtt a rajzlapom!
- Semmi baj, add ide, kiegyengetem.

- Apu, eldőlt a torony, amit építettem, s most eléggé frusztrált vagyok!
- Semmi baj, építünk újat. 

- Apu, véletlenül kiöntöttem a vizet az asztalra!
- Semmi baj, ez csak víz, gyere, kérsz még egy pohárral?

Aztán nagyon sokszor mondjuk a gyerekeinknek, hogy semmi baj, pedig közben baj van.

- Apu, ráharaptam az ujjamra, nagyom fáj!
- Ugyanmár, nevermind, semmi baj!

- Apu, felhorzsoltam a combomon egy közel egy négyzetcentiméternyi bőrfelületen a bőrt, őrült égető érzés!
- Ez nem is fájhat, nézd, nekem mekkora sebem van, oszt? Sírok? Látod? Nincs is semmi baj!

- Apu, leestem az ágyról, és a legó belefúródott a tarkómba!
- Mutasd csak! Nem látok semmit, semmi baj!

Végül vannak olyan esetek is, amikor azért nem mondjuk, hogy semmi baj, mert tényleg rettenetesen nagy a baj és mi rettenetesen meg is ijedtünk, de közben bár mondanánk, hogy semmi baj, mert akkor a gyerekünk talán nem ijedne meg olyan még annál is jobban, mint amennyire magától megijedne.

- Apu, nézd csak, véreset köhögök!
- Tejóégúristenmutasdcsakdrágámhívdazorvost! 

- Apu, lezuhantam a játszótéren a mászóka tetejéről, nem kapok levegőt, beszélni is alig tudok!
- Aztakurvaéletmostmiaszartcsináljak? 

- Apu, hoppácska, kiáll a tüdőmből egy biciklikormány!
- Hogymibasszamegténylegottastucnitejóégmindjártelájulok.

Szóval van, hogy mondjuk, mert kell, van, hogy mondjuk, pedig nem kell és van, hogy nem mondjuk, pedig kellene.

Van tehát bármi közünk is a gyerekeinkhez? Értjük mi, hogy mi a stájsz?

Mert hát miről is szól a semmi baj?

Arról, hogy helyére tesszük a dolgokat.
Elhelyezzük a világot a jó-e/baj-e dimenzióban.

De a fenti, közel életszerű példákat tekintve, erre, úgy látszik, nem vagyunk képesek.

Ha ugyanis képesek lennénk rá, akkor a három kategóriából nem csak az egyik esetében járnánk el helyesen.

Merthogy a második csoportnál a gyerekünk pont nem az objektív valóságra kíváncsi, tehát nem is arra, hanem az ő szubjektív megélésére kell reagálnunk. Ha pedig innen nézzük, akkor egy ráharapott ujj vagy egy fájdalmas legó is lehet komoly probléma. Persze, azért kötszert nem kell elővenni, de ésszel azért lehet empatizálni. Mert arra van szüksége a gyerekünknek.

A harmadik esetben pedig, amikor tényleg komoly a baj, és mi ijedségünkben azt se tudjuk, hová legyünk, akkor közben azért fontos lenne nem elfeledkezni arról, hogy van egy olyan, hogy szociális referencia, miszerint a gyerekünk a mi reakciónkat veszi alapul. S ez egy bizonyos szintű fájdalom/sérülés esetén akár a sírástól és a fájdalom/sérülés realizálásától is megmentheti a helyzetet. Egy bizonyos szinten túl viszont a gyerekünk magától is éppen eléggé megijed, nem kell még a mi reakciónkat is átültetni belé. Felülemelkedve tehát a saját ijedtségünkön, legjobb ilyenkor, ha inkább megpróbáljuk megnyugtatni a gyerekünket, vagy ha ez abban a pillanatban nem is lehetséges, akkor úgy mellette lenni, hogy legalább ne legyen rosszabb neki, mint eleve volt.

Tehát vagy akkor mondjuk, hogy semmi baj, ha tényleg nincs semmi baj, vagy akkor, ha nagyon nagy. A köztes esetekre a megoldás az empátia, de erről bővebben a következő bejegyzésben írok.





Bejegyzések a témában

9 megjegyzés:

  1. Szerintem a megoldás egyik része, hogy ennél árnyaltabb kifejezéseket alkalmazunk, tekintve, hogy a világ is bonyolultabb.
    Pl mi a fáj/nem fáj skálán félúton helyeztük el a kellemetlen dolgok csoportját, ami lássuk be, elég népes, ott lakik pl az orrszívás, az oltás meg a legóralépés is. És azok a mondatok, hogy "Jaj, szegénykém, ez biztos nagyon kellemetlen, adok rá egy puszit", meg "Igen, kellemetlen lesz, de rövid ideig, és utána meg jobb" lényegesen pontosabban lövik be a valóságot, mint ha arról beszélgetnék, hogy fáj-e.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ötletet, de azért szeretném megnyugtatni az olvasókat és Blahalujzát is: a semmi baj-nál nekünk is jóval differenciáltabb a bajkommunikációnk, de néha izgalmas az empátiás készségünk mögé nézni, erről szól ez a bejegyzés.

      Törlés
  2. A differenciált kommunikációra:
    A gyerekmentők kommentje a harmadik kategóriára az volt, hogy ne azt mondjuk, hogy "nincs semmi baj", mert a gyerek pontosan tudja, hogy nagy baj van, és bepánikol attól is, ha a szülő azt mondja, hogy minden OK, pedig nem is.
    Az ő tippjük az volt, hogy "jön a segítség"/"minden OK lesz" hasznosabb üzenet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm az ötletet.
      Most már látom, hogy milyen ügyetlenül/egyáltalán nem utaltam arra, hogy a harmadik esetben a semmi baj sokkal inkább metaforikusan értelmezendő, semmint szó szerint használandó. Erre akarhattam a bejegyzés végén a megnyugtatásról szóló résznél utalni.
      De kik azok a gyermekmentők?

      Törlés
  3. http://www.gyermekmento.hu/

    Van néhány mentőautójuk, amikkel gyerekbalesetekre specializálódnak.

    A mentősök tartanak teltházas tanfolyásokat arról, hogy hogyan ne törd el a gyereked, és mit csinálj ha fullad, ha beleállt a dárda a fejébe (kép included), hogy ne adj neki hűtőfürdőt, mit érdemes mondani a mentősnek, ha házhoz hívod, menj le elé, mert különben öt percet köröz a lakótelepen, mit csinálj és mit ne, ha meghúzta a hypót vagy beuzsonnázott a nagyi szívgyógyszeréből.

    Jó volt, praktikus, hasznos, tárgyratörő, nagyjából OK prezentációs skillekkel. Sok kiskockázatú eseményre adtak egyszerű választ, amire remélhetőleg persze soha nem lesz szükség. Egy csomó plain good ole common sense volt persze, de volt egy-két meglepő csomópont a döntési fában.

    A kedvencem az volt, hogy ha a gyerek pöttyös, az nem para. van ezer betegség amitől pöttyös lesz, majd kiheveri. De azért nyomd meg a bőrét. Ha kifehéredik akkor az a pötty csak kiütés, ha viszont nem fehéredik ki, akkor bőr alatti vérömleny, ami valami rettenet (ritka, de azért magyarországon előfordulú) bakteriális szarnak a tünete és padlógázzal a kórházba, mert ha nem kap pár órán belül antibiotikumot, akkor sanyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, nagyon érdekelne a következő, írj kérlek, ha újra lesz!

      Törlés
    2. http://mgya.org/oktatas/jelentkezes/9

      Törlés
    3. Köszönöm, már jelentkeztem is

      Törlés
    4. Nekem is pont az jutott eszembe, amit Balog Gergely kommentelt elsőre, én is részt vettem egy ilyen előadáson, hasonló élményeim voltak. Ha megjártad, írj majd róla egy következő posztodban, hogy népszerűsítsd kicsit, nagyon sokan nem is hallottak róla, elég rossz az önpromójuk (=nemlétezik), pedig fontos alapdolgokat tanítanak. Mondjuk nekünk akkor a pöttynyomogatást pont nem mondták, de pl. a hogy a kruppnál nyisd ki az ablakot és engedd rá a gyerekre a hideg levegőt, akkor nem fog megfulladni, az szintén ütős volt. Az is kiderült, hogy bezzegmásországokban gimiben az elsősegély-nyújtás meg hasonlók az alaptanterv része.

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.