2017. január 16., hétfő

30 éves korára egy férfinak kell, hogy legyen...

A 30 éves korára egy nőnek kell, hogy legyen... című wmn-poszt felrobbantotta az internetet, s bár az Apapara önmagában is inkább egy boutique-blog, de a wmn-hez képest aztán pláne, a cél és a célközönség is egészen más, most mégis úgy gondolom, hogy átfordítom férfiba a szöveget, hátha azzal semlegesíthetem a szöveget. Hogy az átfordítás vizuálisan is értelmet nyerjen, jól jobbra zárom a parafrazeált szöveget.

Szóval egész egyszerűen minden nőt férfira cseréltem, a csipkemelltartót herére feszülő boxerra, a változatlan hosszúságú lábakat és szélességű csípőt pedig változatlan szélességű vállakra és dőlésszögű homlokra.

Így ni.

EGY FÉRFINAK KELL, HOGY LEGYEN…
Elegendő saját pénze ahhoz, hogy elköltözzön,
és kivegyen egy lakást magának
akkor is, ha soha nem áll szándékában,
és a szükség sem hozza úgy…
Egy tökéletes ruhadarabja arra az esetre, ha álmai munkáltatója
vagy álmai társa egy órán belül látni akarja…

EGY FÉRFINAK KELL, HOGY LEGYEN…
Olyan fiatalsága, amelyet kész hátrahagyni…
Egy jó szaftos múltja... amelyet alig vár, hogy elmesélhessen
majd öregkorában…

EGY FÉRFINAK KELL, HOGY LEGYEN…
Egy jó csavarhúzókészlete,
vezetékmentes fúrója és egy fekete, herére feszülő boxerja…
Egy barátja, aki mindig megnevetteti…
És egy másik, aki hagyja, hadd zokogjon…

EGY FÉRFINAK KELL, HOGY LEGYEN…
Egy minőségi bútordarabja, amelyet nem úgy örökölt
valakitől a családban…
Nyolc egyforma tányérja,
talpas borospoharai,
és legalább egy receptje, amelyet ha megfőz,
a vendégei teljesen odalesznek tőle…
Az érzése, hogy ő maga irányítja a sorsát…

MINDEN FÉRFINAK TUDNIA KELL…
Hogyan legyen szerelmes anélkül, hogy elveszítené önmagát…
Hogyan szakítson egy szeretővel,
és ellenkezzen egy baráttal anélkül,
hogy tönkretenné a barátságot kettejük között…
Hogy mikor kell keményebben küzdenie...
És mikor kell abbahagyni…

MINDEN FÉRFINAK TUDNIA KELL…
Hogy nem tudja megváltoztatni a vállai szélességét,
a homlokának dőlésszögét,
és a szülei természetét…
Hogy a gyerekkora talán nem volt tökéletes,
de már vége van…

MINDEN FÉRFINAK TUDNIA KELL…
Hogy mit tenne, és mit nem tenne meg a szerelemért és másért…
Hogyan kell egyedül élni…
Akkor is, ha nem jó érzés.

MINDEN FÉRFINAK TUDNIA KELL…
Hogy kiben bízhat meg,
hogy kiben nem,
és hogy nem ő a hibás.

MINDEN FÉRFINAK TUDNIA KELL…
Hogy hová kell mennie, 
legyen szó a legjobb barátja ebédlőjéről,
vagy egy tündéri vendégházról az erdő mélyén,
amikor a lelkének gyógyulásra van szüksége…

MINDEN FÉRFINAK TUDNIA KELL…
Hogy mit képes, és mit nem képes elérni egyetlen nap,
egy hónap,
egy év alatt.

Első lendületre úgy tűnt, hogy működik is a dolog, de közben, miután megnéztem a feleségem facebookos továbbosztását, újabb szintre emelkedett a fura érzésem.

Mert valóban mi van, ha nincs elég pénzem elköltözni? Ha nemhogy tökéletes ruhám, de álmaim munkahelye sincs? Ha nincs se szaftos múltam, se jó eséllyel öregkorom sem lesz mert a szaros munkahelyem kizsigerel és hatvan pár éves koromba valamilyen rákba, esetleg valamilyen keringési betegségbe belehalok? Ha örülök, ha egyáltalán öröklök egy bútort, a vásárlás szóba se kerül? Az egyforma tányérok és borospoharakat sem igazán értem, s bár a sorsomat megpróbálom kézben tartani, de úristen, mennyivel komplexebb ez már? A vallásos emberek milliárdjairól nem is beszélve. A szerelem sem lehet alapkövetelmény minden 30-as számára, ennek egyéni és kulturális okai is bőven lehetnek. És mi van azokkal az emberekkel, akiknek fel sem merülhet, hogy egyedül éljenek, s akik bármit megtennének azért, hogy ne kelljen három generációnak egy lakásban laknia. A lelki gyógyulás pedig a legtöbb ember számára önmagában is úri huncutság.

És persze mi van az egészséggel és az adott kulturális közegben értelmezhető boldogsággal?

De ha mégis elfogadjuk, hogy ez a szöveg a fejlett országok középosztályainak szól, akkor hol marad az egymásra odafigyelés, a véleménynyilvánítás fontossága, a szegények és a rászorulók segítése, támogatása, a nagyvonalúság, a kisebbségek elfogadása, a kulturális nyitottság és így tovább és így tovább?

Szóval.

Miért KELL bármit is?

Szóval, hogy ne csak a feleségem ezzel kapcsolatos gondolatait formáljam blogposzttá, megírom a saját kis listámat.

30 éves korára egy férfi, nő, ember...

Csináljon azt és úgy, akkor és ott, ahogy, amikor és ahol csak akarja, tudja, meri, szeretné úgy, hogy közben az a körülötte lévőknek is egész jó.


Bejegyzések a témában

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.