2018. március 9., péntek

Kritizálok, tehát vagyok

Fantasztikus utat járt be az évek, évtizedek során a nőnap.

A progresszív, emancipációpárti, munkásmozgalmi napból a virágárusok és a jóindulatú szexizmus közhelyes és üres napja lett, hogy utána a progresszív, emancipációpártiak lázadozni kezdjenek ellene.

Teljes joggal.

Szóval a cucc eljutott innen:


egészen idáig:

És most már ott tartunk, hogy nem csak egy marginalizált feminista kisebbség köhög, amikor virágot kap, hanem egyre szélesebb közönség kezdi megérteni (mondom némi arroganciával), hogy társadalmi szinten milyen káros is egy-egy szál nőnapi virág. Az egészen kiváló Laborczi Dóra nőnapi gondolatai talán nem meglepőek, de az, hogy a Forbes Magyarország online felületén és egy business coachinggal foglalkozó szervezet, a Y2Y Business Coaching blogja is foglalkozik a nőnap hamisságával, azt mutatja, hogy itt bizony komolyan el kellene kezdeni valami egészen bevettről valahogy egészen másképp gondolkodni.

Utóbbi, elég kemény hangvételű cikket egyébként 180-an like-olták és 24-en osztották tovább, ami elég rendhagyó mennyiség egy olyan téma esetében, ami azért nem közvetlenül kapcsolódik a business világához.

De közben meg hát dehogynem.

Ugyanis ez a kis szervezet (aminek mellesleg e sorok írója is tagja) Y generációsokból áll, hogy Y generációsoknak nyújtson business coaching szolgáltatásokat, ezért aztán érdemes komolyan venni nem csak a cikket magát, hanem az említett számokat is. És a business világában igenis fontos, hogy a benne dolgozók hogyan érzik magukat, milyen szolgáltatásokat kapnak, egyenlő-e benne férfi és nő.

Egyébként nem. Sem a virággal, sem a nőkkel nincs semmi bajom. Még csak azzal sem, ha egy nő kap virágot. Azzal sem, ha egy férfi.

A bajom azzal van, ha nőnapon rendszerszinten kap virágot egy nő, ahelyett, hogy azt kapná, ami jár neki. Az egyenlő bánásmódot.

A dolog egyáltalán nem bonyolult. Ha beindul mindaz, amikről a fent belinkelt emberek írnak, akkor semmi gond nem lesz a virággal sem. Megkaphatják azt a nők és férfiak bármikor, fölösleges rá március 8-ig várni.

Persze, kedves gesztus egy virággal kedveskedni a nőknek, csak éppen miért is kedveskedünk nekik?

Hát azért, hogy tudják a helyüket! Ezzel dicsérjük meg őket azért, hogy szépen, nőként viselkednek. Hogy viszik a láthatatlan munkát és az érzelmi házimunkát.

Egyedül.

De van egy nap, amikor pihenhetnek.

Majd elvégzik másnap.

Azaz ma.

Ma tehát március 9-e van, posztnőnap.

Ma pedig azt kérném a kedves férfiaktól, akik eddig segítették a nőket, hogy akár adtak virágot tegnap, akár nem, itt az ideje, hogy végre ne csak segítsenek, hanem vegyenek inkább ők is részt a láthatatlan munkában és az érzelmi házimunkában. Ma is, holnap is, mindig.

De valójában - juteszembe - nem is csak erről akartam írni ebben a bejegyzésben, hanem arról is, sőt, főleg arról, hogy attól, hogy valami adott, még nem biztos, hogy jó.

Lehet a dolgokon változtatni, a körülöttünk lévő világot ugyanis mi találjuk ki. Az pedig kifejezetten fontos, hogy egy, a business világában dolgozó ember ne csak a business világát értse, hanem a tágabb kontextust is. És merjen és tudjon is rá reflektálni.

Ahogy egy pszichológusnak is fontos kell, hogy legyen, akár megnyilvánul ezzel kapcsolatban kifelé, akár nem, hogy merjen és tudjon is a körülötte lévő valóságra reflektálni.

Ahogy egy ügyvédnek, tanárnak, orvosnak, csemegepultosnak, autószerelőnek, apának, anyának és mindenkinek, aki munkája és/vagy magánélete során emberekkel találkozik fontos, hogy reflektáljon a környezetére. Nem csak jogeset, tananyag, beteg, sonka, autó és gyerek létezik, hanem mindezek körül emberek, társadalom, kultúra.

Az igazán vagány pedig az lenne, ha a Forbes cikk végén olvasható mondat ("A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai (sic!), véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.) helyett inkább, kivételesen ez szerepelne: "A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét, de ez igen. Köszönjük."

(Az egyik képet a Wikipédián, a másikat a feleségem unokatestvérének Facebook-falán találtam.)


Bejegyzések a témában

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.