2018. április 22., vasárnap

Burokrepesztés

Én aztán nem mondom, hogy egy apa vegyen részt a szülésen. Dehogy mondom. Ezer oka lehet annak, hogy valamiért valamelyik fél nem akarja, hogy a férfi ott legyen.

Félelem a vértől, félelem a kiszolgáltatottságtól, félelem attól, hogy milyen egy szülő nő, félelem attól, hogy milyen egy szülésen részt vevő férfi, félelem a látványtól, félelem a tehetetlenségtől, félelem a félelemtől, félelem attól, hogy a szülés látványa majd megváltoztat valamit a párkapcsolati intimitáson, félelem a prekoncepciók valóra válásától, mind lehet oka annak, hogy valaki nem akar ott lenni, hogy valaki nem akarja, hogy a másik ott legyen.


Hogy ezek alapos vagy alaptalan félelmek-e, az annyira egyéni, hogy csak na, én annyit tudnék csak mondani, hogy én egyiktől sem féltem, a tehetetlenségtől tartottam egy kicsit, de aztán azt hiszem, sikerült mégis feltalálnom magam és azt hiszem, najó, ezt nem hiszem, hanem pontosan tudom, a feleségemnek is nagyon fontos és jó volt, hogy ott voltam.

Ami nagyon fontos, hogy akármilyen döntés is születik, azt a döntést a párnak közösen kell meghoznia, ehhez a döntéshez pedig őszinte, nyílt, empatikus és toleráns kommunikáció szükséges, mindehhez pedig némi önismeret.


Ha pedig a döntés közösen születik, akkor a gyerek is közösen fog megszületni, még akkor is, ha az anya ebben jóval nagyobb szerepet vállal. És akárhogy is döntenek, az apaság nem azon fog múlni, hogy az anyán kívül ki vett még részt a szülésen. Annál is inkább, mert vannak olyan szülések, amin eleve részt sem vehet az apa. 

És azt is tudom, hogy nekem életem két legfontosabb napja a két gyerekem születése volt, az pedig, hogy ott lehettem a születésükkor, hogy segíthettem a feleségemnek, hogy foghattam a gyerekeimet az első pillanatban is, olyan tapasztalat, érzés és minden, amit nem is nagyon lehet leírni.

Lám, nem is sikerült.

Ezzel együtt nem kötelező ez.

A Tünet Együttes Burok című darabját viszont azzá kéne tenni minden apának és anyának.

Mert szép, okos, megható, fájdalmas, vicces, abszurd, groteszk, érzékeny, figyelmes, nehéz. Éppen olyan, mint egy szülés.


Sajnos azonban nem játsszák olyan sűrűn, hogy tényleg mindenki megnézhesse, de aki tudja, tegye, mert tényleg kihagyhatatlan élmény lesz.

Ezt én akkor innen, a számítógépem mögül garantálnám.

Tessék tehát szépen mindenkinek elmenni a Trafóba április 27-én este 8 órára.

A darabról ennél többet egyébként nem szeretnék írni, talán csak még annyit, hogy végig volt bennem egy hiányérzet, amit viszont az elképzelt legszebb és legalázatosabb gesztussal írt felül a meghajlás pillanata.

Addig ugyanis nem voltak jelen az apák, ott viszont kiderült, hogy máshol sem voltak, mint jelen.

És ez így van akkor is, ha egy pár úgy dönt, hogy mindketten legyenek ott a szülésen és akkor is, ha úgy, hogy csak az, aki tényleg szül.

Van is képem erről a pillanatról, de az már akkora szpojler lenne, hogy a fal adná a másikat, szóval ezt kérésre elküldöm, de egyébként inkább megtartom.

A képeket köszönöm Mihály Edinának, aki elküldte, Mészáros Csabának, aki elkészítette és a Tünet Együttesnek, aki eltáncolta, megjelenítette.


Bejegyzések a témában

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.