Vegyes felvágott

Van az óvoda, mint intézményrendszer, amiről itt azért már volt bőven szó, be se linkelem, aki akarja, megkeresi.

Most viszont találkoztunk egy olyan aspektusával, amiről korábban nem gondolkoztunk, ez pedig a vegyes és a nem vegyes csoportok kérdése. Tudtunk persze az előbbi létezéséről, de nem gondolkoztunk azon, hogy annak bármi értelme is lenne. Azon se, hogy ne lenne neki, egyszerűen csak evidenciának vettük, hogy az óvoda, az bizony homogén.

Most viszont, hogy úgy alakult, hogy a lányunk egy vegyesbe jár, arra jöttünk rá, hogy nem is értjük a nem vegyeset.

Hogy annak mi értelme van?

Hogy miért nem csinálnak mindenhol vegyeset?

Sőt, bennem felmerült (naja, nem csak bennem), hogy talán iskolában sem biztos, hogy a mostani rendszer a legjobb, hogy inkább korcsoportok mentén kéne gondolkodni.

Kezdjük azzal, hogy a gyerekek nem egyszerre fejlődnek. Sőt. Még simán a gyerekek magukban sem szépen, lineárisan fejlődnek, hanem ahogy éppen alakul. Így lehet az, hogy a három éves koráig tartó rapid és kiegyensúlyozott fejlődés egyszercsak, minden érthető és érthetetlen ok nélkül megtorpan egy időre, hogy utána valahogy egész máshogy mehessen tovább.

És így lehet az is, hogy az ötéves Zsolát sokkal nehezebben lehet megtanítani arra, hogy tolja be maga után a széket, mint a nála másfél évvel fiatalabb Töhötömöt. 

Szóval egyszerűen nem egyszerre és nem ugyanúgy fejlődnek a gyerekek, ami eleve teljesen értelmetlenné teszi a homogén csoportokat, hiszen bekerül a tanév elején 28 vadiúj, életkorában egészen hasonló, de minden más tulajdonságukban teljesen különböző gyerek egy csoportszobába, ahol aztán az óvónőknek egyszerre kell minden gyerekkel ugyanúgy foglalkoznia, mindegyiket egyszerre kell megtanítania arra, amire teljesen más tempóban fognak a gyerekek csak ráállni, ami miatt az óvónők türelmetlenek lesznek, a gyerekek meg neveletlenek, már ha ennek a szónak bármi értelme van, nyilván nincs, azért is szedtem dőlt betűkkel.

És akkor letelik a három év, évveszteseknek évnyerteseknek négy, és kezdődik az óvónőknek az egész elölről.

De mi a helyzet egy vegyes csoportban?

Hát az, hogy mindez nincs. Tök más a Zsola és tök más a Töhi, de ez nem baj, mert a rendszer, a vegyes gyerekek szépen felszippantják ezeket a különbségeket, integrálja őket a vegyes csoport, de ez mind semmi. Mert az is van, hogy nem 28 gyerek szokik/fogadódik egyszerre be, hanem csak 5-6, ami az 5-6 gyereknek sem akkora horror, az óvónőknek pláne nem, a régebben beszokók/befogadottak és azok szülei pedig hálásak, hogy ezen ők már túljutottak, de mivel még emlékeznek, ezért szívesen segítenek, ha máshogy nem, hát passzívan, ami ebben az esetben is több, mint bármi, hiszen az éppen beszokás/befogadás alatt álló gyerekek rajtuk látják, hogy ez akár működhet is. És hát leginkább a szülőknek megváltás a vegyes csoport, hiszen 5-6 gyerek 5-6 szülője még elfér a csoportszobába, 28 gyereké már aligha, tehát 5-6 gyerekkel ott tudnak lenni a szülők pár napig, 28 egyszerre beszokó gyereket viszont csak bedobni lehet a mélyvízbe, s minthogy az óvónőknek csak két kezük van, ezért aztán jó eséllyel jó sok vizet nyelnek ezek a gyerekek.

Az új gyerekek tehát megtanulják, hogy lehet segítséget kapni gyerekektől is, a régi gyerekek megtanulják, hogy mit jelent a segítségnyújtás, az óvónőkön jóval kisebb a teher, a szülők pedig alszanak éjjel.

Egyébként meg lássuk be, elég természetellenes dolog a homogén csoport, az élet nagyobb részében olyan környezetben vagyunk, ahol vannak kortársak, idősebbek és fiatalabbak, de olyat csak a tankötelezettség alatti évek alatt tapasztalunk, hogy kizárólag velünk egyidősekkel vagyunk összezárva.

Szóval az van, hogy a lányunk szeptember 3-tól óvodás, méghozzá egy olyan óvodában, ahol befogadás és nem beszoktatás van, és az 5-6 befogadás alatt álló gyerek közül ő volt az egyetlen, aki már első nap ott akart volna aludni, és hát ott ülni az ágya mellett, vele hallgatni Juzsó néni meséjét, közben cirógatni a tarkóját, várni, hogy elaludjon és ott lenni a kiságya mellett akkor is, amikor felébred, egyszerűen isteni érzés. De nem csak isteni érzés volt, hanem hatalmas biztonságot adott nem csak nekem és a feleségemnek, de a lányunknak is, egyszerűen tudjuk, tényleg tudjuk, hova és kire bízzuk a gyerekünket, ami persze vissza is hat a gyerekünkre.

És ezek őrült fontos dolgok.

Persze egyébként nem ültem végig az ágya mellett, iszonyúan elzsibbadt a lábam, szóval amikor már láttam, hogy tényleg elaludt, akkor kiültem a kisasztalhoz, és kitöltöttem egy ötoldalas dokumentumot a lányunk eddigi életéről, ami azt jelentette, hogy vad csetelésbe bonyolódtam a feleségemmel, hogy megtudjam a dátumokat, centimétereket, grammokat és hónapokat.

(Kép forrása)

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Beszoktatás

És végre beszoktak.

Mármint az óvónők.

Eleinte nem hittük volna, de aztán megtört a jég. 

Ami végül is nem olyan rossz két hét alatt.

Az elején ki voltak ugyan borulva az émelyítően sok, olykor síró gyerektől és felnőttől, akik mind ott tömörültek a szoba ajtajánál, reggelente szerintem még elindulni is alig akartak otthonról, és hát talán még őket is meglepte, hogy mennyire elkényelmesedtek az egy hónapos nyári szünet alatt. Most meg, szegényeknek, meg kell küzdeniük a megosztott figyelemmel járó hátrányokkal és nehézségekkel.

A dolgon az sem segített, hogy az óvoda igazgatója az évnyitón csak a törvényeket sorolta, meg azt, hogy mi mindent nem fog az óvoda megcsinálni a szülők és a gyerekek helyett. Így aztán arról fogalmuk sem lehetett, hogy mi az, amit viszont csinálhatnak, illetve mi az, amit csinálniuk kell munka címen. Így csusszanhattak ki olyan mondatok a szájukon, hogy például tisztába tenni a gyerekeket nem fogják, miközben nyilván nem fogják hagyni, hogy szaros fenékkel rohangáljanak a szobában.

Nem véletlen hát, hogy olyan nehezen engedtek fel, csodálkoztunk is, hogy a kezdeti feszkó milyen sokáig tartott. Ezt pedig tetézte, hogy a gyerekekhez hasonlóan délutánra ők is elfáradtak, csak a probléma felöl közelítettek a gyerekhez, simán lehet, hogy otthon ugyanúgy csak súlyos alkuk árán voltak hajlandóak kötelezettségeiknek eleget tenni. Mi persze igyekeztünk empatikusnak, türelmesnek és ha lehet, még figyelmesebbnek lenni, hisz mindannyian tudtuk, hogy milyen nehéz dolguk van.

Aztán rájöttünk, hogy nem kell különösebb stratégia, meg erőlködés, egyszerűen csak rá kell bízni a gyerekekre az óvónők beszoktatását.

Akik aztán - megérezve a bizalmat - az ellenálló, undok, hideg, kommunikációra alkalmatlan, az intézményesülésből kiszokott óvónőkből két hét alatt együttműködő, kedves, meleg és a nap végén értékes beszámolókat adó óvónőket neveltek.

Persze semmi sem rózsaszín (kivéve a rózsaszín), az óvónő is könnyen kijön a régiúj szerepéből, amint megneszeli a veszélyt, rögtön a házirendhez, törvényekhez nyúl. Apuka, most már menjenek haza, benne is van a házirendben!

Vagy törzsből dől a rendetlen gyerekhez, hát hova kell tenni a könyvet, alvóállatot alvás után? Mondtam is már reggel,  k i  k e l l  h o z n i! Na, majd megtanulod, mire nagycsoportos leszel. Nincs is nagyobb öröm egy apuka számára, mint tehetetlenül nézni a három és fél éves, szemlesütött fiát. Apró elégtételt nyújt csupán az az adrenalinlöket, ami elönti az agyamat, amikor a szégyentől megsemmisülő fiam fülébe súgom, hogy azért én egyáltalán nem tartom annyira vészes dolognak, ezt az egészet.

Cinkostásra leltem hát, opponálok a rendszerrel.

Tisztában vagyok a magyarországi helyzettel és lehetőségekkel, a fiam egy átlagos óvodába jár. És mi viszonylag elégedettek vagyunk. Persze ezzel együtt azért el tudnék képzelni egy gyerek- és szülőbarátabb óvodai légkört is. Egy talán nem is olyan távoli univerzumban ugyanis az óvónő - úgy képzelem - nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megismerje a gyerekeket akár már a beszoktatás előtt, és nem abba gebed bele, hogy a gyerekeknek és aggódó szüleiknek prezentálja a szabályokat. Egy utópisztikus világban az óvóda szoktatja be a gyerekeket és nem fordítva. Pleasantville-ben még akár a dadus is felveszi az apja után zokogó gyereket a földről és odafigyel rá akkor is, amikor a legújabb könyvéről selypít reggeli közben. Egy elég jó óvoda kíváncsi, érdeklődő, empatikus és toleráns, problémák esetén nem menekül a felelősség elől, hanem a szülőkkel közösen próbál megoldást találni.

Egyszer talán eljut ide a rendszer.

Amiben persze mi már nem leszünk benne, de ezzel együtt azért nincs okom valódi panaszra. A fiunk szeret óvodába járni, lettek új barátai, szereti az óvónőit, akik, sikeres beszoktatásuknak köszönhetően legtöbbször igazán kedvesek. És hát talán ami a legfontosabb, hogy jó kedvvel megy be, jó kedvvel jön el, mesél az óvodai, néha almaszüretbe torkolló élményeiről, nincs nagyon megzuhanva délután, nem regresszál az elvártnál jobban és viszonylag jól alszik, ami a korábbiak fényében maga a mennyország.

"Sorolták az óvodát, a tornát, s hogy Mami van - mondották -, az maga a boldogság!"

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

A törvény nevében

Köszöntöm a kedves szülőket a Grassalkovich Antal Egyesített Óvoda évnyitóján!

A gyermekek által is könnyen kiejthető és gyakorlatilag számukra is értelmezhető jelentéssel bíró elnevezés, de a hosszú és száraz, a kedvesség teljes hiányában, megfeszített arcizmokkal, és kenetteljesen prezentált beszédem is mind azt a célt szolgálják, hogy önökkel és gyermekeikkel is megkedveltessem a Grassalkovich Antal Egyesített Óvodát, a köznevelés első állomását, valamint az óvodai nevelés általános alapprogramjának paragrafusait.

Gyakorlatilag kitöltöm tehát a 120 percet, amit önök feszengve, apró székeken ülve, egy levegőtlen szobában fognak végighallgatni. Ha pedig beszédem során olykor elmosolyodnak azon, hogy gyakorlatilag minden második szavam a törvény, minden harmadik pedig - ha eddig nem tűnt volna fel - a gyakorlatilag, akkor kérem, ne lepődjenek és sértődjenek meg, ha önökre szólok. Igen, kedves édesapa, maga ott, a kócos haja alá bújva!

Köszönöm.

Most tehát, hogy elcsendesedtek, gyakorlatilag folytatnám a monológomat, melyet igyekszem a természetben és a család életében garantáltan nem előforduló példákkal tarkítani, de gyakorlatilag ezen példák előtt mindig bocsánatot fogok kérni, hogy egyértelmű legyen a hülyeség. Rögtön mondok is egy példát, hogy a kedves szülő is el tudja képzelni, miről beszélek.

Közben megjegyezném, hogy beszédem alatt az sem fogja elkerülni a figyelmemet, ha lesznek önök között gyakorlatilag olyanok, akik már ismerik egymást korábbról, igen, kedves kócos édesapa, felesége és a körülöttük ülő crew, ha rihi-röhörészni fognak, akkor magukra fogok szólni, tessék szépen komolyan venni a Grassalkovich Antal Egyesített Óvoda évnyitóját, a törvény betűje önöknek is izgalmas és újdonságokban gazdag tartalommal bír, mely olvasmány formájában is hozzáférhető az egekig tisztelt és magasztalt Önkormányzat honlapján, illetve gyakorlatilag a környezetet nem kímélve kiadvány formájában is elérhető itt, az előttem lévő asztalon.

Visszatérve tehát az életidegen példáimhoz. Nagyon fontosnak tartjuk - és a törvény is ezt írja elő számunkra -, hogy gyermekeink egészségesen érkezzenek és egészségesen távozzanak a Grassalkovich Antal Egyesített Óvodából. Nos, volt már rá precedens, hogy a szülő, már bocsánat, gennyes sebű, artériásan vérző nyakú, az üszkös elfertőződéstől bűzölgő gyermekét hozta be intézményünkbe. Előfordul az ilyesmi még a 21. században is, mégis, mivel látványa a pedagógusokat purgálásra, szülőtársakat és gyermekeiket gyakorlatilag intézményváltásra sarkallta, ezért nagyon kérjük önöket, hogy tényleg csak egészséges, ép bőrű gyermeket hozzanak az óvodába.

Hosszasan fogok arról is beszélni, hogy a törvény hogyan írja elő a intézményünk és a gyermekek számára az ebéd utáni kötelezően és némán, nem könyvet lapozgatva történő pihenést, igény szerint az alvást. Igény szerintiségről beszélek, de garantálom önöknek - és e mondat közben különösen megfeszítem arcizmaimat -, hogy gyermekeik a sok délelőtti vidámság és kacagás és a husssszonkilenc óvodatárs túlkiabálása közben úgy elfáradnak, hogy garantáltan el fognak aludni az ISO 9001-es tanúsítvánnyal ellátott és a jóval szigorúbb nemzeti szabályoknak is megfelelő ágyakon, melyeket 75x130-as, gumírozott lepedőkkel fedünk le. Jó lenne a 76x129-es, a 74x131-es, sőt, még a 74x129-es lepedő is, sőt, még a nem gumírozott is, de mi szigorúan ragaszkodunk a törvényekhez és a saját, belső szabályzatunkhoz, no meg persze nem is szeretnénk, ha a könnyedségünkkel bárki is visszaélne.

Végül gyakorlatilag teljesen értelmetlenül arra fogom kérni a kedves szülőket, hogy a lepedőméret mellett írják fel az alábbi telefonszámot is, ez a Grassalkovich Antal Egyesített Óvoda mobiltelefonos elérhetősége. Ezen fogjuk mi magukat hívni, de önök minket természetesen ezen nem hívhatnak, hogy is néznénk ki, ha például Mancika szülei este sms-ben közölnék Jutka nénivel, hogy lányuk, már bocsánat vért köp. Ismerem a fajtájukat, vissza akarják kapni a másnapi étkezés árát, de hát - és itt valóban ellágyul a hangom - a központilag főzött ételben gyakorlatilag nem sok köszönet lesz, gyümölcsöt meg természetesen úgysem kapnak a gyermekek minden nap, ezért kérjük a kedves szülőket, hogy az alapítványi kasszába önkéntesen kötelezően befizetendő összegek mellett gyümölcsről is gondoskodjanak!

S mivel - itt végre adekvátan használom - gyakorlatilag mindent elmondtam, maguk pedig már elájultak az oxigéndús közegben, ezért - a valóban kedves és szimpatikus - óvónőkre, akiknek most átadom a szót, már csak a jelek átbeszélése marad.

Isten hozta önöket és gyermekeiket a Grassalkovich Antal Egyesített Óvoda kiscsoportjában!

(kép forrása: wikipédia, gif forrása: giphy)

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share: