>
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egotrip. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egotrip. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 7., szombat

Backstage

Nem tudom, hogy általában mi minden történik egy könyvvel, mielőtt megjelenik, és azt sem tudom, hogy az Apapara olvasói tudják-e, hogy általában mi minden történik egy könnyvel, de azt biztos azt nem tudják, hogy ezzel a könyvvel mi minden történt.

Hát úgy zanzásítva nagyjából ez:

Megírtam, leszerződtünk, mégsem adtam le, eljöttem, tárgyaltam, skype-oltam, megállapodtunk, beszélgettünk, egyeztettünk, gondolkodtam, elmondtam, újra egyeztettünk, nem értettem, megértettem, kitaláltam, megterveztem, újra megírtam, leadtam, vártam, egyeztettem, kijavítottam, elfogadtam, nem fogadtam el, elfogadtam, véglegesítettem, terveztünk, kitaláltuk, egyezkedtünk, vártunk, izzadtam, féltem, izgultam, nem aludtam, szorongtam, vacogtam, kivezettem, megnéztem, sírtam, meghatódtam, jóváhagytam, aláírtam,


visszavezettem, vártam, csekkoltam, izgultam, türelmetlenkedtem, leveleztem, vártam, izzadtam, féltem, izgultam, nem aludtam, szorongtam, vacogtam, elkéstem, elmeséltem, válaszoltam, újrameséltem, újraválaszoltam, vasaltam, felvettem, dugóban álltam, megint késtem, kimentem, függöny mögé mentem, hallgattam, sírtam, előjöttem, válaszoltam, izgultam, remegtem, nevettem, nevettettem, röhögtem, meséltem, aláírtam, vacsoráztunk, fáztam, hazamentünk.

Hogy melyik ige mögött mi van, azt mindenkire rábíznám, annyi támpontot adok, hogy az első kézirat leadásával kezdődik és a könyvbemutatóval végződött.

Csodálatos időszak volt ez, a könyvbemutató pedig belépett életem topjai közé. Ez pedig nem kis teljesítmény. Ott ugyanis olyan élmények vannak, mint a két szülés, néhány síelés és a Daubner madárteje.

Most pedig szeretnék köszönetet mondani

  • a feleségemnek és a gyerekeimnek a rengeteg türelemért, inspirációért, szeretetért, odaadásért, figyelemért, megértésért,
  • Láng Zsófinak, hogy kitalálta velem ennek a könyvnek is a borítóját, design-ját,
  • Szegedi Julinak és Szegfű Balázsnak azokért az ötletekért, amik elindítottak az új kézirat megírásában,
  • Peer Krisztának, hogy ebben a folyamatban is a szakmai szuperegóm volt,
  • Halmos Ádámnak, hogy látott fantáziát a könyvemben,
  • Szeszlér Daninak, hogy végignézte velem a szerződést és rengeteg ötletet adott,
  • Gyuricza Eszternek, hogy ennyire elfogadó volt a szerződéssel kapcsolatban,
  • Darida Bencének, hogy úgy írta át a mondataimat, hogy azok dávidosak maradtak,
  • Büchler Andrásnak és Jávor Zsófinak, amiért olyanná tették a könyvbemutatót, amilyenről még csak nem is álmodtam, olyanná, aminek minden pillanatát égetem a retinámba, a lelkembe, 
  • Galambos Péternek, amiért elfogadta a felkérést, eljött, felkészült, kérdezett,
  • Mészáros Bélanak, amiért pont olyan hangsúllyal olvasott fel részleteket a könyvemből, ahogy én is hangsúlyoztam, miközben írtam, hogy pont ott vett levegőt, ahol én is levegőt vettem gépelés közem,
  • Jónás Verának amiért eljött, amiért azokat a dalokat abban a sorrendben énekelte, amiket kértem,
  • mindazoknak, akik eljöttek, figyeltek, nevettek,
  • mindazoknak, akik könyvet vettek,
  • mindazoknak, akik dedikáltattak,
  • mindazoknak, akik el akartak jönni, de végül nem tudtak.
Remélem, nem hagytam ki senkit. 

Ami meg még van, hogy csütörtökön lett országosan elérhető a könyvem, ma szombat este van, de már tegnap este, amikor csekkoltam a bookline sikerlistáját, láttam, hogy a Túl a parán a Gyermekek és szülők kategóriában a rögtön a 9. helyre ugrott.

Mindennek pedig nem tudom, van-e bármi jelentősége bárki számára akkor, amikor holnap ilyenkor egyébként elég sokan inkább a választási eredményeken fogunk izgulni.

Ahhoz pedig, hogy azt az eredményt kapjuk, amit szeretnénk, nincs más dolgunk, mint

Tovább

2017. november 4., szombat

Dazed and Confused

Volt már olyan, hogy
  • nem tudtad eldönteni, hogy éhes vagy, vagy hányingered van?
  • olyan hangosan szólt a zene, hogy inkább hangosítottad még egy kicsit?
  • kidobott az ágyból a csontodig hatoló álmosság?
  • a legnagyobb haragod közepette elröhögted magad?
  • nem tudtad eldönteni, hogy alszol vagy ébren vagy?
  • úgy aludtál el, hogy közben a gyerekeid ugráltak rajtad?
  • úgy aludtál el, hogy közben a gyerekeid ugráltak rajtad és mindeközben még álmodtál is?
  • mondat közben elalszol, de közben meg vagy arról győződve, hogy végig ébren vagy?
  • annyira jóllaktál már, hogy inkább abba se hagyod az evést?
  • a lépcső aljáról még visszamászol a harmadikra, hogy tényleg bezártad-e az ajtót? És a kapuból? És az utca végéből?
  • az utca végéből visszasétálsz a kocsihoz, hogy tényleg bezártad-e? És újra? És harmadszor is?
  • nem tudtad, hogy a szemedből kifolyó könnyek örömkönnyek-e vagy igazából már sírsz, esetleg csak erős a szembeszél?
  • annyira tele van blog-gondolatokkal a fejed, hogy már egy szót sem tudsz leírni belőle?
  • nem tudod eldönteni, hogy a zenétől vagy a hidegtől borzongsz?
  • fogalmad sincs, hogy örömödben vagy szomorúságodban sírsz-e?
  • sportolás közben nem tudtad eldönteni, hogy eltökélt, fáradt, dühös vagy elvetemült fejet vágjál?
  • úgy hatott a fájdalomcsillapító, hogy be sem vetted?
Úgy, hogy mindehhez semmit se toltál?

Nem?
Na, mindegy.

Nem kávézom, nem iszom alkoholt, nem szúrok és nem szívok, szóval az én drogom a szülőség, a kialvatlanság és a János-hegyre felbiciklizés.

Nem is tudom, melyik a keményebb trip.


Tovább

2015. november 10., kedd

Tapírtörténelem

Hatodik osztályban az angoltanár egy reformpedagógiai ötlettől vezérelve minden órát azzal indított, hogy now work in pairs. Namost én ezt utáltam, nem tudtam spontán, három percben, minél több főnévi igenevet felsorakoztatva beszélni az előző napomról, mint ahogy egy fiktív bevásárlás lekommunikálásához sem volt igazán kedvem, szóval kitaláltam, hogy én leszek a lonely guy.

Hála a differenciálás érzékével megáldott tanáromnak ez az üzenet átment.

Szóval míg a többiek párban dolgoztak, addig én, a feladat erejéig, lehettem magányos.

Aztán pár évvel később volt a Spektrum TV-ben egy műsor egy Esperanza nevű tapírról, amiben a stáb hosszú heteken keresztül követte a magányos állatot, aki végül megtalálta élete párját. Persze én akkor még nem csak attól voltam messze, hogy egy életre keressek, de már a párválasztás önmagában is fényévekre volt tőlem. És hát magányos sem voltam, de valahogy mégis, a Durrell-filmek mellett ez az egyetlen természetfilm, amire még ma is emlékszem. Jó, persze a Gorillák a ködben néhány jelenete is bevillan olykor, de sokkal inkább Bryan Brown elképesztő cool-sága, mint a cuki műgorillák.


Aztán megint eltelt pár év, amikor kitaláltam, hogy milyen vagány lenne egy tapírt ábrázoló tetoválás a csipőcsontomra. Nem valami hatalmas, archetipikus dologra gondoltam, inkább egy rajzszerű alkotásra. Persze nem lett belőle semmi, de elég sokszor felmerült. Ki tudja.

A következő emlék a kétezres évek közepéről való, az egyetemen volt valamilyen sajátélményes feladatunk, üljetek körben, válasszatok ki egy képet, ami jellemző rátok, ne gondolkozzatok sokat, azt vegyétek ki, ami valamiért meghív (!) titeket. Tapíros kép nem volt, talán nem is gondoltam rá, volt viszont egy, ami egy magában álló havas hegycsúcsot ábrázolt. Rögtön lecsaptam rá, és akkor be is villant a lonely guy, hogy jé, most is valami magányos dolgot választottam.

Nemhiába, ezt hívják pszichológiának.

Aztán megint pár évvel később teljesen egyedül egész közel mentem egy valóban nagyon magányosan álló hegyhez, sőt, a csúcs alatt egy bő kilométerrel aludtam is egyet, de ennek persze e sztori szempontjából semmi jelentősége (máséból annál inkább).

És hát most már el is jutottunk az Apapara blog három évvel ezelőtti indulásához, amikor - hogy végleg szétrepesszem a giccsométert - esperanzai magasságokba lépve párom (sic!) is lett, gyerekem is lett, már csak egy logó kellett az induló apanaplóhoz.

És minthogy a zldrawings is akkor bontogatta szárnyait, ezért gyorsan meg is kértem az azóta már Brüsszelbe, Washingtonba emigrált Zsófit, hogy tervezzen nekem egy tapírcsaládos logót.

Hát így.

Aztán ő csinálta a könyv borítóját is, no meg bele a kicsi kis ikonkákat, ami még a régi, fekete alapú design-nak a része volt, de ebbe az olvashatóbb verziónak már nem része.

Viszont lett két új kép is, mintegy a négytagú családdá válás folyamatát ábrázolandó.

Remélem, legalább annyira szeretni fogjátok az új rajzokat és az új design-t is, mint a korábbit.

És hát akkor megragadnám az alkalmat, hogy itt is megköszönjem Zsófinak, hogy valamit nagyon megérzett belőlem.

További jó olvasást mindenkinek, terjesszétek az Apapara hírét messzeföldön, kövessétek a híreimet a Facebook-oldalamon, no meg fedezzétek fel az új design kínálta feature-öket. Van itt többek között link a magánrendelésemre, a linkedin profilomra, meg lehet innen is rendelni a könyvet és azt hiszem, csináltam rá egy rss-feed linket is, de mivel nem annyira értem, hogy az mi, ezért nem tudom, hogy sikerült-e. Na mindegy, ahogy tehát e bejegyzés és persze maga a blog is, úgy a design sem más, mint nettó család- és egotrip.

(Kép forrása: http://www.today.com/pets/spotted-dublin-zoo-welcomes-adorable-baby-tapir-6C10604263)
Tovább
Üzemeltető: Blogger.