2012. december 15., szombat

Jelenetek első bölcsődei karácsonyunkból


Először is le a kalappal a gondozónők előtt!

Lemeóztuk őket a karácsonyi ünnepségen, most már biztosan állíthatjuk:

nekik válium nélkül is megy!

14 gyerek, nagyjából 30 felnőtt, a kettő összege ki is adja a rendelkezésre álló négyzetméterek számát, amiből bőven levon a meglepő diszkrécióval feldíszített karácsonyfa, az ajándékok körülötte és az édességekkel és mindenféle házi termékekkel roskadásig megtelt asztal.

Először egy kis hódolat és alázat.

Nem csak azért, mert a minimálfizetésük ellenére is minden pórusukból árad, hogy szeretik a munkájukat és a gyerekeket. A legnagyobb bizalommal hagyjuk ott nap mint nap a fiunkat, néhány szülővel ellentétben minket egyáltalán nem érdekel, hogy mit isznak és mit esznek bent, pedig bőven van olyan kaják vannak az étlapon, amiket nemhogy itthon nem adnánk neki, hanem amikről még csak nem is hallottam, illetve amilyen ételeket eszembe se jutna egymás mellé, pláne nem egymásra tálalni. Mondjuk salátafőzelék vagy gyökérfőzelék túróval.

És nem azért nem érdekel, mert leszarom, ami a gyerekemmel munkaidő alatt történik, hanem azért, mert láthatóan szeret bent lenni. Rengeteget emlegeti Ikkit és Buzzsit (Niki és Zsuzsi), a két gondozónőt és a bölcsis barátait Amburral, Emmával és Énnával az élen.

És ezek a bölcsisnénik tényleg terülj-terülj asztalkámat és olyan karácsonyi hangulatot varázsoltak a szobába, hogy magamat is meglepve meghatódtam, gond nélkül énekeltem a Kiskarácsony, nagykarácsonyt, sőt, este még itthon el is gitároztam párszor.

Szóval - igaz, hogy rajtunk kívül mindenki csinibe öltöztette a gyerekét - tényleg megható volt az egész, és közben mégsem volt semmilyen erőltetett áhítat, egy kis ének, aztán mindenki azt csinált, amit akart, így aztán az elején bögő, a szülők jelenlététől megzavarodott gyerekek és a gyerekeik jelenlététől eleinte pózoló szülők is szép lassan visszaálltak a normál működésmódba, mindenki tette a maga dolgát.

Én például hódolhattam egyik kiemelt hobbimnak, vegytiszta inputokat gyűjtögetve állíthattam kategóriákba a szülőket és a gyerekeket. Meglepő módon a párosítás nem volt mindig kézenfekvő.

Íme a főkategóriák:
  • életében először van a bölcsödében apuka
  • túlöltöztetett gyerek
  • túlbuzgó anyuka
  • családok, ahol az elemeknek láthatóan alig van közük egymáshoz
  • jópofizó apuka
  • csak a kajáért érkező apuka
  • a gyerekét hypeolásra minden lehetőséget megragadó anyuka
  • outsider anyuka az outsider gyerekével
És akkor az alkategóriák:
  • Szerepét messze túljátszó színészanyuka elég cuki gyerekével, akivel eleinte teátrálisan rengeteget foglalkozott, majd gyereke száját cumival kibélelve mélyen mobiljába merült szintén színész férje megérkeztéig, amikor viszont pár percen belül távoztak is.
  • Apuka zakóban, alatta mintás, pszeudotrendi trikóval, menő fényképezőgéppel mindent dokumentál, cserébe azt se tudja, kifelé, vagy befelé nyílik-e az ajtó, sokáig az sem derül ki, melyik az ő gyereke, melyik az ő felesége.
  • Soseláttam kislány vastag és nehéz anyagból készített ruhában, lakkszandálkában, sokáig az sem derül ki, kik a szülei. Ld. előző pont.
  • Apuka, aki leginkább vagy kókuszgolyókat és egyéb édességeket töm magába, vagy a rovásírásos, frissen préselt almaleven élcelődik. Néha azért odamegy az anyja mellől mozdulni is képtelen gyerekéhez, aki ezeket a gyenge próbálkozásokat hangos neeee-vel és lökéssel kíséri, így aztán a csalódott apuka inkább más gyerekkel cukiskodik.
  • Édes kislány nemzeti színű (szerintem véletlen) csattal a hajában leginkább az apját elutasító kisfiút látja el csokiba mártott perecekkel.
  • Szintén édes kislány az apját elutasító fiú nevét emlegeti, együtt játszik vele a karácsonyfa körül, folyamatosan takarítgat.
  • Koraérett, a többieknél jóval fiatalabb kislány szolgálatkészen betolja maga után a széket, még azt is, amin éppen rajta ülök, egyedül iszik, fél füllel hallom, ahogy az anyukája büszkén meséli a nassoló apukának, hogy gyermeke szobatiszta és beszél, nekem viszont már az is fura, hogy járni tud.
  • Ölibaba - ő talán a legkisebb a csoportban - gyerek és a helyét kereső, kissé zavarban lévő anyukával.
  • Kissé agresszív, folyamatosan kisírt szemű kisfiú teátrálisan egymásba kapaszkodó szülőkkel, akik csak a legvégső pillanatokban avatkoznak közbe kevéssé boldog kisfiuk életébe.
  • Arab hercegarcú kisfiú anyja ölében ülve buszokat tologat, közelükben trendi férfi, feltehetőleg a gyerek apja, bár ő - hasonlóan a nassoló apukához - mintha inkább más gyerekekkel játszana.
  • Kedves, de kissé túlpörgő anyuka takarítgató kislányát instruálja, bölcsinéniknek ajándékokat kiosztja, a délután házigazdája, intézményi limonádé egyik aktív ellenzője.
A leírások között természetesen mi is ott vagyunk, a helyes megfejtők között egy tábla csokit sorsolunk ki.

Sok sikert és boldog karácsonyt, de persze addig még lesz bejegyzés.


Bejegyzések a témában

3 megjegyzés:

  1. A kókuszgolyót magába tömő vagy te, ez nyilvánvaló.
    Színészanyuka nem olvassa a blogod?

    VálaszTörlés
  2. Dobpergés. Négy helyes megfejtés érkezett, abból egy névtelen, egy nem eszik édességet. Tehát a két releváns megoldó közül, aki először ír e-mailt nekem, azé a tábla csoki! Hajrá!

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.