>
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: etetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: etetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 1., csütörtök

Készen állsz a gyerekre?

Teszi fel a kérdést egy, a divany.hu-n kijött bejegyzés.

Már önmagában is érdemes ráklikkelni a linkre, mert elég vicces, de azért is, mert ennek a posztnak csak annak ismeretében van értelme.

Na. Most, hogy mindenki elolvasta, elmondom, hogy semmi értelme az egésznek. Nem lehet a gyerekvállalásra felkészülni. Illetve szükség van némi kiegészítésre.

Mondom pontról pontra.

1/1 és 2. Az alacsony fizetés remek megoldás, persze az is a kevés is tud rohamosan fogyni, de a jó hír, hogy egy idő után már úgysincs miből költeni.
1/3. A WC-n egész jól lehet olvasni, altatás közben az okostelefonomon update-elheted magad, elalvás előtt pedig bő három perc alatt, amíg össze nem folynak a betűk, simán átfuthatod a híreket. Szépirodalom olvasás már problémásabb, pont mire megtalálom, hogy hol tartottam, addigra el is alszom.

2. A legjobb erre az arrogancia, illetve annak a tudatnak az erősítése, hogy ti vagytok a legjobbak, a többiek úgyis mindent rosszul csinálnak. Ha ezt sikeresen elsajátítod, akkor akár gyerekkel is oszthatod az észt.

3. Na az alvás, az kényes kérdés. A fiunk már bő 10 kiló, olyan erővel tudja magát eltolni tőlünk, hogy az nem összevethető egy nedves zsák tehetetlenségével. Úgy tud kiabálni, hogy attól tényleg bevérzik a fülem (vö.: scream at me until my ears bleed). A többi sajnos stimmel. Viszont továbbra is meglepően vidámak vagyunk.

4: Jó a polip-példa, de nem eléggé. Mert oké, egy gyereknek - a legtöbb esetben - csak négy végtagja van, de mindegyiken van még öt-öt ujj. Azok pedig mindenhova beakadnak. Aztán a feje sehol sem fér át ám könnyen bárhol, rajta szem-száj-fül-orr, azok is meglepően külön életet tudnak élni öltöztetéskor. És akkor arról nem is beszélve, hogy a törzsét is úgy és olyan erővel tudja tekergetni, mint egy óriáskígyó. Tehát a bevásárlócekkerbe egy boa, egy oroszlán és egy polip keverékét kell beletuszakolni a legtöbbször egy jóval kisebb helyen, mint amekkora mozgásigénye ezeknek az állatoknak van.

5. Ismét javasolt kevés pénzt keresni, akkor nem lesz pénzed autóra, vagy benzinre. Persze néha kérünk kölcsön kocsit, a példa sajnos tökéletes.

6. Alapvetően stimmel. Illetve stimmelne egy autómentes, lépcsőmentes, társadalommentes, állatmentes övezetben, amire nem érvényesek a tér-idő kontinuum szabályai. Sétálni egy másfél évessel inkább olyan, mint követni egy flippergolyót minden centiméteren. Kiegészítve persze azzal, hogy néha ennek a golyónak - akárhogy is nyomod a gombokat - semmi kedve kilövődni, elindulni, bármerre is menni, csak a nyakadban/karodban ülni, illetve akárki is fogja, a másik karjában/nyakában ülni.

7. Ötször? százszor! Feneketlen egy kisgyerek repetivitás iránti igénye.

8. A bevásárlás egyelőre egyáltalán nem probléma. Csak legyél elég gyors, hátha akkor nem fogja fel a termékek sokaságát.

9: Ha ez így lenne, csukott szemmel is vállalnám. Lökd meg úgy azt a dinnyét, hogy kiszámíthatatlan tempóban és irányba mozogjon és a lyuk is folyamatosan változtassa a méretét!

10: Nincs TV-nk. De van számítógépünk. De könyvvel egyelőre szinte bármiről elterelhető a figyelme

11: A rendetlenségen véges számú termék esetén még könnyedén lehet segíteni, a kajamaradékokról is tudunk valahogy, de takarítani semmi időnk, a kosz, a porcicák átvették az irányítást a lakásban.

12: Remek orvosság, ha nincs autód. Vonaton lehet járkálni, ismeretlenek ölébe ülni, tőlük ingyen kajához jutni, de persze azt is be kell vállalni, hogy esetleg más családok is ezt a stratégiát választják. Simán feleszik az otthon, gondosan elkészített uzsonnáidat. Az autó hiánya persze jár ám hátránnyal is, mert ha mégis hozzájutsz egyhez, akkor a gyereked nem igazán fogja érteni, hogy miért kell bekötni valahova, ahol alig mozoghat (vö. a négyes pontban leírt mutánssal). Egy nem autóhoz szokott gyereknek pl. egy bő háromórás autóút elviselhetetlen kínokkal jár mindenkinek. Aztán ott van a repülő.   Nem csak azt kell mérlegelni, hogy mekkora a gyereked és meddig tart az út, hanem például, hogy milyen szélesek a folyosók. Egy majdnem négyórás úton, amikor a még nem egyéves gyereked csak a kezedben tud (el)aludni, nem árt, ha remekül tudsz viszonylag szűk helyen egyensúlyozni. Mondjuk két órán keresztül.

13. Két lehetőség van. Vagy egyszerűen nem állsz szóba felnőttekkel, vagy ha mégis, akkor ügyelj arra, hogy csak gyerekes felnőttekkel tégy ilyet! Egyébként meg igen jól hasznosítható kvalitás a multitask-ság, amit a munkaerőpiac is honorál.

14. Olyan munkád legyen, ahova nem kell kiöltözni. Persze ki gondol erre, amikor a közgázra, a jogra, vagy valami rendes egyetemre jelentkezik. Nekem ezzel nincs problémám, a pszichológus, ha jól csinálja, akkor se lesz gazdag, az étel- és nyálfolt pedig azonnal remek beszélgetési alapot biztosít, az anyukák pedig rögtönlelki társra találnak benned.

+1. Ha összeadod egy felsővezető time management skilljeit egy reklámszakember kreativitásával és egy problémamegoldó guru schlagfertigségével, akkor nagyjából ott tartasz, ahol egy kezdő szülőnek tartania kell. Mindemellett bírj legalább annyi szentimentalitással, mint James Blunt, annyi erővel, mint Till Lindenmann (Rammstein) és tudj legalább annyira improvizálni, mint egy minimum középszerű jazz-zenész. Ja, és végezz el a CIA-nál egy alapfokú kódfejtő kurzust. Szükséged lesz rá, hogy kiigazodj a sírások, mutogatások között.

És akkor egy kis giccs a vége előtt:

A képen látható futónak ott a kezében a stafétabot, amit - ideális esetben - te is bármikor átadhatsz a másiknak. Alapszabály viszont, hogy mindig pont egy kicsivel a teljes regenerálódás előtt kapod vissza.

Node.

Fikázni mindig lehet, van viszont egy örök bónusz, amiről a divany.hu megfeledkezett!

Mégpedig a túlcsorduló cukiságról!
Tovább

2012. október 20., szombat

Táplálkozástan II.




A szoptatás, az etetés, a hordozás, a bölcsődébe járatás, sőt, az egész gyereknevelés kicsit olyan, mint a Buzi-e vagy?! című szám. Ritkán szoptatsz, buzi-e vagy?! Kifelé hordozol, buzi-e vagy?! Hagyod a gyereked sírni, buzi-e vagy?! Babakocsit használsz, buzi-e vagy?! Béna a töréstesztje az autósülésednek, buzi-e vagy?! Lányos cuccod adsz a fiadra, buzi-e vagy?! Megemeled a karjánál fogva, buzi-e vagy?! Gyulladt szemet langyos vízzel kimosod, ahelyett, hogy anyatejet csepegtetnél rá, buzi-e vagy?! Bodyt a harisnya alatt patentolod, buzi-e vagy?! Elfelejted kifordítani a pelenka fodrait, buzi-e vagy?!

Ha egy dolgot nem úgy csinálsz, ahogy kell, akkor biztos rögtön minden mást is rosszul csinálsz. Közben meg annyi módon lehet elrontani egy gyereket!

És akkor e poszt szempontjából a releváns kérdés és felkiáltás egyben: tápszert adsz az anyatej mellé, buzi-e vagy?! Oké, ha nincs tejed, akkor megmenekültél. De ha azért adsz tápszert a tej mellé, hogy jobban aludjon, hogy az anya szabadabb legyen, kevésbé legyen igény bevéve a melle, akkor rossz  anya vagy! Hogy mersz magadra is gondolni?! Buzi-e vagy?! Az meg kit érdekel, hogy így az apa is részt tud venni az etetésben?


Bár nem bántam, hogy a fiam az első bő öt hónapban csak anyatejet kapott, de nagyon hiányzott, hogy eleinte egy jelentős funkciót, tudom, önhibámon kívül, de nem tudtam betölteni. Akárhogy is volt, ha éhes volt a fiam, akkor a feleségemre voltunk mindannyian utalva. Ez pedig mindhármunknak rossz volt, olyan dolgokat épített belénk, amik még most is éreztetik hatásukat, de erről majd egy következő bejegyzésben (gyűlnek a témák). 

A fiam úgy nagyjából mindent eszik, igen nagy mennyiségben.

De csak azért, mert mindent adunk neki. Igyekeztünk persze betartani a mindenfelé olvasott mérföldköveket, még ha nem is minddel értettünk/értünk egyet: tojásfehérje, tojássárgája, tej, túró, tejföl, joghurt, sajt, olajos magvak, méz, citrusfélék (biztos a szicíliai gyerekeknek is tiltott), nyers hal (egyébként sem eszünk nyers halat, de gondolom, Japánban ebben lehet lazábbnak lenni), édesség, eper, málna, liszt, és még biztos, nagyon hosszú lehetne a sor, már csak a kényszeresség mértéke szab neki határt. Itt én igen hamar feladtam, és rútul a feleségemre bíztam, aki az alapvető szabályokat betartotta anélkül, hogy a túlzásnak akár csak a nyomába ért volna.

És itt is szerencsések vagyunk, mert a fiunk tényleg mindent eszik, egyelőre úgy tűnik, sem liszt-, sem pedig tejérzékeny, ami azért nagy könnyebbség. Anyagilag, érzelmileg és technikailag is. Azt eszi, amit mi.

Nem eszik viszont kölesgolyót, bulátát, nincsen folyamatosan a kezében sem cumi, sem csőrőspohár. Persze sokkal könnyebb lenne néha betömni valamivel a száját, így viszont, hogy lemondunk a pótevés kínálta remek lehetőségekről, a kreativitásunk egyéb szintjeit kell kiaknázni. Beszélni kell azzal a gyerekkel, le kell kötni játékkal, látvánnyal, ad abszurdum, bár ez tényleg nem egyszerű, el kell neki magyarázni, hogy most nincs kaja. Persze nekünk sem makulátlan a kocsiülés, ropog a fenék alatt a sok morzsa, kétszer még bulátát is vettünk, de egyrészt én zabáltam fel a nagy részét, másrészt teljesen függővé tette a fiamat (én igyekeztem magam türtőztetni), viszont egyáltalán nem csillapította az éhségünket. És mivel addigra a fiunk már megtanulta, hogy mire való az evés, ezért a bulátától is azt várta, hogy jól lakjon. Hiába. Boltban kifli, egyébként meg gyümölcs, ha éhes.

Este hétkor aztán, ami egy ideje a viszonylag mereven tartott vacsoraidő, rendre kiborul, ha nem kap azonnal enni. Pavlovi reflex ez, amit tetéz a szembetemplom kitartó harangozása. (Reggel is, hétvégén is, ha valamilyen csoda folytán alszunk, akkor is. Néha meglepően random időpontokban is, volt, hogy fel akartam hívni a parókiát, volt, hogy aláírásgyűjtést terveztem.) Ügyességét egyébként sok állat megirigyelné, három különböző étel közül is ki tudja köpni azt a két típust, amit épp nem akar megenni. De aztán azt is megeszi, csak jól kell adagolni, illetve jó könyveket kell elé pakolni.

Igazából szélsőségesen radikálisak vagyunk, terrorban tartjuk gyermekünket, aki az evéstől annyira frusztrálttá válik, hogy örömében és röhögőgörcsében majdnem kiesik az etetőszékből, táncol, felváltva tolja felénk az arcát, hogy puszilgassuk.
Tovább
Üzemeltető: Blogger.