Klímaszorongás

Megvan még az 1990-ben indult Captain Planet című rajzfilmsorozat. Amiben a Bolygó Kapitánya és a Planétások azon dolgoztak, hogy megállítsák a környezetszennyezést, túlnépesedést (!)?

Hát nem állították meg.

Nem sikerült nekik.

Sőt. A helyzet a 2010-es évek végéig csak fokozódott.

Akkor viszont egyre szélesebb körben kezdtek el masszívan klímaszorongani, aminek hatására 2021 januárjára végre összekapta magát a világ, és a sarkára állt.

Épp időben.

Most 2023. június 19. hétfő van. Valahol Közép-Kelet-Európában járunk.

Tegnap volt apák napja.

Az elmúlt két és fél évben komoly változások történtek. Például az, hogy a bolygónk vezetése masszív társadalmi kampányok segítségével elérte, hogy széles körben trendi és elfogadott lett nem utazni, kevesebbet és helyit enni, nem légkondizni, közösségi közlekedni és vonatozni (ami végre olcsóbb lett, mint az autózás és Magyarországon is pontosan kiszámítható módja lett a közlekedésnek), az újrahasznosítás már nevetség tárgya, a hulladékmentes élet a trendi és a nem túl sok pénz keresése a trendi, a használt ruha a trendi, nem túltermelni a trendi. A konferencia-, a koncert-, a katasztrófa- és a gasztroturizmus, no meg a nagy világversenyek röhejesek, a luxusutazások pedig érdeklődés hiányában megszűntek. Kis lépés ugyan, de a 20 éves Greta Thunberg már nem vonattal megy Davosba a klímakonferenciára, mert nem is Davosban van a klímakonferencia, hanem mindenhol, így aztán Greta egyáltalán nem is megy Davosba, hanem viszont megírja a beszédét ott, ahol él, elmondja a beszédét ott, ahol él, amit aztán mindenki mindenféle helyi open-space-ekben néz meg.

De nem csak, hogy trendi lett minden fenti, nem. Az állam elkezdte büntetni azokat, akik ezekkel szembemennek. A szén- és atomerőművek bezártak, megújuló energia van csak, légkondi csak a közösségi közlekedési eszközökön, a kórházakban, oktatási intézményekben, nagyobb irodazáhakban  van csak, a berendezéseket 24 fok alá nem lehet kapcsolni, államilag korlátozott és személyre/családra szabott a napi energiahasználat, az AliExpress pedig nem bullshitet, hanem élelmiszert és vizet szállít a rászorulóknak.

Palackozott üdítő? Műanyag zacskó? Egyesével becsomagolt Merci-csoki? Egy vicc a múltból. Állóhelyek árusítását fontolgató, kisvárosokat taccsra vágó fapados járatok? Hahahahahahahhhaha. Anakronizmus a javából. A Coca Cola? 2021 óta szennyvíztisztással foglalkozik, az addig legyártott termékeit ingyen osztja, az üres palackokat biciklis futárjaival gyűjti be, a palackokból bicikliutakat készít. Céges autók, személyautók városi használatra 1600 köbcenti és egy tonna össztömeg fölött?

via GIPHY

Mindennek köszönhetően mostanra végre nem emelkedett a hőmérséklet a megelőző évben ilyenkor mérthez képest. 2021-től kezdődően tehát mindenki számára elérhetővé és elérendővé vált a környezettudatos élet.

De ahogy a Katrina hurrikán esetében sem történt meg mindaz, ami a fenti videóban, szóval hogy nem fordultak vissza Irakból a repülők, hogy a háborúzás helyett inkább New Orleans-ba szállítsanak mentőcsomagokat, úgy az sem fog megtörténni, amit fent írtam. Legalábbis akkor biztosan nem, ha úgy megy tovább minden, ahogy most. Hogy 2020-ra, meg 2040-re ígérgetünk.

Azoknak, akiknek nincs kedvük megnézni a U2 és a Green Day kooperációjában készült elég jó kis Skids-feldolgozást, ki is fotózom gyorsan az adekvát képet.

Szóval sokkal inkább az lesz 2023 apák napjára, hogy a mindenkori vezető politikusunk és az üzleti életből ismert barátai csodálatosan zöld pázsitos kertben, gigakondérban rotyogtatják a messziről behozatott pacalból készített pörköltjüket. Beszélgetnek, hasukat vakarászva nagyokat nevetgélnek, jó a hangulat. Egyikük megkavargatja az ételt, vállára vetett konyharuháját pocakja elé emelve kezet töröl, majd homlokáról reflexszerűen letörli az izzadság aprónak sejtett cseppjeit.

De hoppá!

Izzadásnak nyoma sincs, a reflex kiüresedve rajta maradt még azokból az időkből, amikor még csak a zárt tereket légkondicionáltuk.

De most már a kertet is hűtjük.

Legalábbis mindenkori vezető politikusaink és az üzleti életből ismert barátainak a kertjét.

A búrán kívül élők élete 2023-ra kicsit másképp néz ki.

Ott nincs légkondicionálás, mert túl sok energiát fogyaszt és túl sok hőt termel. Ott nincs messziről rendelt hús, mert túl drága, a közelben meg már rég csak gyökerek teremnek, ugyanis minden, ami kidugja fejét a föld alól, akár növény, akár állat (kivéve persze a csótány, az szuperellenálló), szinte azonnal megperzselődik, így aztán fű sincs, és hát tűz sincs, az Európa-szerte égő erdők és forróság miatt egész éves tűzrakási tilalom viszont annál inkább van.

Megállni röhörészni meg aztán végképp semmi ideje és kedve a hétköznapi embereknek, az árnyékért, ételért és vízért folyó harcban a homlokokon gyöngyöző izzadság törölgetése egyáltalán nem kiüresedett reflex, hanem maga a kellemetlen nosztalgia azokból az időkből, amikor még négy évszak volt Közép-Kelet-Európában.

----- xxx -----

Rettegek, hogy utóbbi lesz valóság.

2023 nincs olyan messze, négy év múlva lesz, és hát én akkor még csak 42 éves leszek, tök fiatal, a gyerekeim 12 és 8, még bőven gyerekek lesznek akkor, de ők már egy olyan valóságban fognak felnőni, akármelyik valóság valósul is meg, ami gyökeresen más lesz, mint az, amiben én voltam 8 vagy 12. És görcsbe rándul a gyomrom, összeszorul a szívem, összeszűkül a légcsövem és belezsibbad az agyam, de a végtagjaim is lebénulnak, ha arra gondolok, hogy mire 42 évesek lesznek, nagyon, de nagyon rossz lesz nekik.

De most még csak 2019 van.

Tegyünk már végre valamit!

De az nem elég, hogy elmossuk a szívószálainkat használat után!

No nem mintha a mi háztartásunkban alig fogyasztanánk energiát, magunkon is nagyon látom, hogy még ha el is kezdtük, az átalakulás egy hosszú folyamat, de az biztos, hogy az kevés lesz, ha mostantól bambuszszívószálon keresztül szippantjuk a távolról behozatott egzotikus gyümölcsökből készült smoothie-jainkat. El kell kezdeni nem kompromisszumokat kötni, hanem csomó mindenről vadul és főleg akarva-tudatosan lemondani.

Hogy az átalakulás alatt és főleg utána az államoknak és a nagyvállalatoknak miből lesz pénze, azt nem tudom, és azt sem, hogy ha a nagyvállalatoknak emiatt csomó embert ki kell rúgniuk, akkor azokkal mi lesz, de arra azért kíváncsi lennék - és akkor most elnézést a demagógiáért -, hogy ha összeszámolnánk a világszerte elkorrumpált pénzt, a túlfizetett emberek fizetését, a túlfinanszírozott projektek költségeit és a gazdagok félretett milliárdjait, akkor az mire és meddig lenne elég.

Mi mindenesetre készek vagyunk arra, hogy elkezdjünk vadul és főleg akarva-tudatosan csomó mindenről lemondani.

(Ez a bejegyzés régóta érlelődik bennem, de igazi löketet Hitka Viktória Facebook-posztja adta.)

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Vállvetve apával

Ma bevittem a fiamat a melóba, mondta az Imre, a Bedő, hogy az jó lesz, hogy ismerje meg, hogy mit dolgozom. Kicsit furcsálltam, de mindegy, ha azt mondja, azt mondja. Eléggé fújt a szél az árokban, még koromsötét volt, hajnali négyre vitt ki minket a Žuk, parlagfű, ma azt irtottunk közmunkában. De nem sokáig, mert Zsolti allergiás, mentünk is a kórházba, ügyelet, a Žuk alig indult, a hajnali keléstől és a fuldoklástól hullafáradtan és kimerülten pihegett a Zsolti az ölemben, én pedig reszkettem a félelemtől, hogy akkor most mi lesz, közmunkából kibasznak, a fiam a halálán, a nejem megöl, jövőre máshogy ünneplünk, az kurvaélet. Ha egyáltalán.

Ma bevittem a lányomat dolgozni, itt van ez a Bedő Imre, ő mondta, hogy jó ötlet, és hát tényleg, van vagy 132.000 követője annak, amit mond, hát követem én is. A iskolának már vége, most osztályozzuk a gyerekeket, hálistennek ez nyugodt órákat jelent a tanáriban. Érts: mindenki kurvára üvölt, azt se tudjuk, hol áll a fejünk, melyik a Timi és melyik a Tomi, nem, az a Tami, keverem, hogy matekból szar vagy pont nem, rendesen ideges vagyok én is, és akkor ott üldögél cukin az ölemben a Hanna, de aztán elege lesz, már nem olyan cuki, tabletet hisztizik vagy telefont, jönnek a kollégák, ne add neki, az kokain*!, add neki, semmi baja nem lesz, ha egy órácskát játszik, de nem egy órácska volt az értekezlet, az egész baszott nap ráment, a youtube meg pornóba váltott, míg mi a tesijegyeken mentünk végig. Nem is láttam Hannát, háttal ült, csak hallottam, hogy ez bizony nem Bogyó és Babóca, hogy ez bizony gecire nem a Pogány Judit hangja. Jövőre máshogy ünneplünk, az kurvaélet. Ha egyáltalán.

Természetesen nem a közmunkára kényszerülőn és nem is a pedagóguson élcelődöm, szó sincs róla. Hanem az ötleten. Nem azért vettem elő a közmunkást és a pedagógust, mert vicces lenne közmunkásnak vagy pedagógusnak lenni, hanem azért, mert elég sok közmunkás és elég sok pedagógus van az országban. De persze elővehettem volna még a bolti eladót, a tárgyaló ügyvédet, az utcaseprőt, a műtő orvost, a körfűrészelő asztalost, a klienseivel üldögélő pszichológust, a gyártósor mellett dolgozó csomagolót, a stresszes műszakvezetőt, az atomerőműben dolgozót, a titkosszolgát, Bedő Imrén kívül szinte bárkit, aki nem akkor hagyja abba a munkát egy kis cukiskodásra, amikor csak akarja, meg bárkit, aki nem veszélyes helyen termeli a GDP-t.

via GIPHY

Mert mintha a hazai átlag nem egy cuki co-working spaceben, babzsákfotelek és csocsóasztalok között, határidők nélkül dolgozna.

Pedig az ötlet tök jó. A Férfiak Klubja rosszat biztos nem akar.

Szóval igen, ismerje meg a gyerek, hogy mit dolgozik a szülő. Nem csak az apa, hanem az anya is, vagy a nevelő, tökmindegy. Beszéljen róla otthon, beszélgessenek foglalkozásokról, arról, hogy milyen fontos a tanulás. No, nem a tananyag elsajátítása, mert az hosszú távon inkább mindegy, hanem az, hogy megtanuljon tanulni, hogy később az lehessen, ami csak akar.

Csakhogy a ma dolgozó emberek zöme nem az lett, ami lenni akart, hanem azt dolgozza, amit kapott. Ha egyáltalán van munkája. Sokan pedig nem szeretnek dolgozni, sokan csak azért dolgoznak, hogy legyen mit enni. És sokan tapasztalják azt, hogy bár dolgoznak, mégsincs mit enni.

A Férfiak klubjának 132.000 követője van.

Az komoly felelősség.

És most próbálom azt a hihetetlen magas labdát nem lecsapni, hogy a Férfiak Klubja által ültetett "férfi felelősség" fája nemes egyszerűséggel elszáradt, hanem csak annak szeretnék hangot adni, hogy az országunk nem egy szűk elit.

És ez még ennek a blognak is hatalmas problémája, izzadok is amiatt rendesen, hogy akkor az, amit mondok, gondolok, írok, az kinek szól, ki veheti magára, ki szeretné magára venni, de esélyes sincs rá, ki az, akinek eszébe sem jut, hogy magára vegye, ugyanis semmi sem jut eszébe az alváson és a munkán kívül.

Az apák tehát attól még nem lesznek vállvetve a gyerekeikkel, ha június harmadik vasárnapja utáni hétfőn beviszik a munkahelyükre a gyerekeiket. Erre akkor lenne esély, ha az apák kapnának a társadalomtól és a kormányzati törekvések révén lehetőséget arra, hogy otthon is lehessenek. Ha nem kell egy macsó böfögéssel palástolni, ha úgynevezett érzelmeik is vannak. Ha a munkahelyek és a konzervatív társadalmi elvárások nem zsigerelnék őket ki, és ha ezek az elvárások nem mondanának ellent azoknak az esetleges belső motivációknak és párkapcsolati ambícióknak, hogy ők bizony szeretnének a gyerekeikkel is lenni.

Sok családnak egyébként valóban probléma, hogy nem tudja hová tenni a gyerekét a rendkívül hosszú szünidőben, vagy akkor, amikor már nem beteg, de még nem mehet iskolába, óvodába. De egyrészt ezt a kérdést nem fogja megoldani az az egy nap, másrészt viszont ha mégis csak ez az egy nap kell hozzá, akkor inkább legyen az, hogy az apák napja nem június harmadik vasárnapjára esik, hanem június harmadik vasárnapja utáni első hétfőre, amikor az apák szépen otthon is maradnak az iskolai szünetben rekedt gyerekeikkel.

Meg bármikor, amikor szükség van erre.

Mert végre lehetővé teszi nekik ezt a társadalom, a genderelvárások, a munkahelyi elvárások és a belső elvárások.

Egy olyan világban, ahol az emberek szeretnek dolgozni, mert megbecsülik őket anyagilag és szakmailag is, ott a munkahely pedig rendezzen szépen nyílt napot, gyereknapot, bármit, amikor a gyerekek megnézhetik apjukat, anyjukat munka közben.

Egy olyan ország pedig, amelyik ettől fényévekre van, inkább arra törekedjen, hogy ne legyen ilyen messze, ne pedig arra, hogy az szülők ezt a fertőt mutagossák a gyerekeiknek.

* Arról még azért lesz majd szó egy következő posztban, hogy a kokain tényleg telefon-e.

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Apák napja

Közeleg.

Holnap lesz.

Minden évben van belőle egy.

Ahogy anyák napjából is.

De valahogy az egész mégis tökmás.

Az anyák napja nem ugyanaz az anyák számára, amint az apák napja az apák számára.

Arról nem is beszélve, hogy az anyák napja nem ugyanaz az apák számára, mint az apák napja az anyák számára.

Az anyák napján az anyák azt remélik, hogy kicsit fellélegezhetnek. Kapnak virágot, elmehetnek egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) kozmetikushoz, tornázni, vásárolni, talán barátnőkkel is találkozni, valamit csinálni, amitől végre nőnek is érezhetik magukat, nem csak anyának.

Najó.

Nem leszek ennyire cinikus.

Inkább módosítom arra, hogy az anyák ilyenkor végre csinálhatnak valamit, ami nem az anyaság. Söröznek, pasikat stírölnek, focimeccset bambulnak.

Na, csak nem megy a cinizmusmentesség, inkább nem is próbálkozom tovább, hanem átmegyek a gyerekekre. Akik igyekeznek több türelmet adni, megbecsülni az anyjukat, kevesebbet kérnek, többet adnak, vicceskednek, kedveskednek.

De az apákra is szükség van anyák napjakor. Ők egyrészt bevonják a gyerekeket, hogy az anya tehermentesülhessen, másrészt pedig igyekeznek eleget tenni annak a valaminek, amit az anyák anyák napján csinálni akarnak. Megengedik, hogy bebasszanak, bókolnak a külsejüknek, elismerik szépségüket és neadjisten még arra is odafigyelnek, hogy este, szex közben a nőnek is legyen orgazmusa. Elmosogatnak, bevásárolnak, szépen besegítenek.

Vagy ez a nők napja? Most már teljesen összezavarodtam.

Az apák napja egész más.

Ott az apa végre apa lehet. Sőt, ott végre apának kell lennie. Tehát minden olyasmit csinál az apa apák napján, amit az anya minden nap, kivéve anyák napján.

Szóval igen, ezért nem tudok nem cinikusan az apák és az anyák napjához hozzáállni.

De persze ez csak a társadalmi szint.

Egyéni, családi szinten, erről már többet is írtam, nekem igenis fontos az anyák napja és igenis fontos az apák napja is. De értelme csak akkor van, nem csak társadalmilag, hanem családilag is, ha az apák napja üzenete az apák napján túl is érvényes tud maradni.

Amihez persze az is kell, hogy az anyák is csinálhassák az év többi napján azokat a dolgokat, amiket anyák napján csinálnak.

Tehát akármilyen abszurd is ezt kívánni, de az apák napjának csak azt a célját tudom értelmezni, hogy ez egyszerre segítse az apákat abban, hogy többet legyenek apák és azt is, hogy az anyák meg lehessenek kevesebbet anyák.

Szóval boldog apák napját minden apának!
És persze gyereknek, anyának!

Mindezt pedig szeretném egyrészt ezzel a hibátlan és nagyon fontos, edukatív képregénnyel, másrészt pedig tökéletes apával, a már többször hivatkozott This is Us (Rólunk szól) Jack-jével kívánni.

Aki sajnos annyira tökéletes volt, hogy ... na de ez spoiler lenne, szóval inkább csak mutatom az ide vonatkozó gif-et.
via GIPHY
De ami minden cinizmusnál és szarkazmusnál is fontosabb, hogy tényleg látszódjanak jobban és többet az apák, hogy tényleg lássák többen és jobban az apákat. És ha ehhez az apák napja kell, akkor legyen apák napja.
De akkor ne csak holnap, hanem minden nap. És ne csak május első vasárnapja legyen anyák napja, hanem minden nap. Még ha a két ünnep célja más és más, akkor is. Mert ha mindkét nap minden nap lesz, akkor azzal - legalábbis társadalmi szinten - hosszú távon meg is szűnhetne ez a két ünnep. Egyéni/családi szinten viszont bármelyik család bármelyik napon ünnepelhetné attól függetlenül is, hogy társadalmilag a cucc már nem indokolt.
De ettől még szupermessze vagyunk, szóval ünnepeljünk!
Menjetek hát el holnap a UNICEF apák napi rendezvényére, nézzétek meg a hozzá készült megható videót illetve küldjétek el a saját apa-sztoritokat ide.

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Apák napjára

Fura dologgá növögeti magát az Apapara blog. Időnként ugyanis kapok teljesen a levegőből megkereséseket, hogy mondjuk írjak egy könyvről, menjek el egy színdarabra. Aztán van olyan is, hogy megkeres az egyik cég, hogy írjak heti rendszerességgel a higiénia fontosságáról, a másik meg, hogy írjak, szintén rendszeresen a tudatos internethasználatról. De ezen utóbbiakról sajnos nem tudok írni, pláne nem rendszeresen, szóval akármennyi WC-illatosítót is kaptam volna ingyen és akármilyen jól hangzott is a másik cég árajánlata, kénytelen voltam mindkettőt visszautasítani.

Aztán olyan is van, hogy mindenféle ellenszolgáltatás felajánlása nélkül kapom a legkülönbözőbb sajtóanyagokat, fogalmam sincs, honnan tudják a címemet, vagy miért gondolják, hogy számomra is releváns, hogy átadtak egy új játszóteret, megnyílt egy új vegyipari kombinát, 17%-os kedvezménnyel kapható a szögesdrót és a térkő, vagy hogy újra látogatható a hercegakarattyai katakomba.

Most viszont egy kommunikációs cég keresett meg egy olyan kéréssel, aminek viszonylag könnyű eleget tenni, azt kérték, hogy promótáljam a videójukkal az apák napját.

Ezzel, ni.

Szóval ma van apák napja, június harmadik vasárnapja, amikor az apák meg szeretnék mutatni, hogy ők is vannak és amikor az anyák meg akarják mutatni, hogy nem csak ők vannak. Ritkán vagyok kifejezetten optimista, és nem is gondolom, hogy az interneten megjelenő tartalmakat reprezentatívak lennének, de mintha tényleg egyre láthatóbbá válnánk. Mintha nem csak tere lenne annak, hogy egyre több apa szólaljon meg, hanem egyre több olyan fórum is van már, ahol az apák szóba állhatnak egymással. Az egyik ilyen a Léder László által életre hívott Apa Akadémia, amiről már a 24.hu is írt, a másik pedig az Apávávált Kepes-Végh Ádám megalapított, és további apákat váró Apázótér.

Egyébként meg a fenti videó nem csak az apák szempontjából fontos, sőt, helyettesíthetnénk az összes apa szót szülővel, neadjisten anyával is. A videó mondataival kapcsolatban éppen nem az a lényeg, hogy azok az apák szájából hangoznak el (najó, ez sem utolsó szempont), hanem az, hogy a lánygyerekek fülébe érkezzenek meg. Mégpedig minél hamarabb és minél többször! Ahgoy tehát a film is mondja, legyenek a lányaink bölcsek, kalandvágyóak, merészek, büszkék, törődőek, őszinték és nagyratörőek! És persze - teszem hozzá - okosak, szellemesek, kritikusak, véleményüket büszkén vállalók. Mert mindezeket sokszor mondjuk fiainknak, de lányainkat valamiért egész más üzenettel indítjuk el útjukra.

Újra bebizonyosodott hát, hogy mennyire okos és progresszív a Disney.

Ez tehát egy kifejezetten feminista videó, s mint ilyen, a legszebb és legfontosabb apanapi üzenet!

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Szia Apu!

S. kérdezte pár hete a kádban pancsolva, hogy mikor megyünk már megint a temetőbe. S mivel E. úgyis a saját családjával turnézott, ezért apák napján kimentünk a sírodhoz. Meglátogatni. Ennél bosszantóbb kifejezés nincs is. Mindegy. S., ahogy kiszállt a kocsiból, szaladt a sírokhoz és kiabálta, hogy ő bizony megtalálja a tiédet, és tényleg. Megtalálta. Ott állt előtte, egy másik síron ugrálva mutatta büszkén találmányát. Aztán, amikor karomon F-fel szóltam, hogy csak óvatosan ugráljon, sűrűn elnézést kért, majd keresett egy követ magának és F-nek, illetve rám szólt, hogy én is keressek gyorsan egyet. Maradt volna még, amikor én már eljöttem volna, F-re kentem, de persze neki mindegy volt, S. pedig leült egy sír peremére, és onnan nézte volna még hosszan a te sírodat.

Bizony, az unokád sokkal giccsesebb jeleneteket produkál, mint amiket el tudsz képzelni.

De aztán, mivel tényleg el kellett indulnunk, meglovagolva a giccshullámot még kértem őket, hogy köszönjenek el tőled, S. integetett, én elfojtottam a sokadik sírásom, beszálltunk a kocsiba, majd kertek alatt elmentünk a veresegyházi Medveparkba, ahol, ha délutánig maradtunk volna, nem vicc, megnézhettük volna a Z'Zi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus közös koncertjét. Út közben megállítottak a rendőrök, én persze izgultam, mint minden ilyen helyzetben, S. pedig kicsit csalódott volt, amikor rájött, hogy a rendőrök nem azért állítottak meg, hogy a pár perccel korábban látott, otthonról elkóborolt kakasról kérdezzenek ki minket, de aztán vígan folytatta a mostanában aktuális monológját, miszerint miért nem lettem focista, sőt, miért nem akartam focista lenni, hiszen ő az lesz. F. mindezt hangos kurjongatással és a lábának örüléssel toldotta meg.

Ha láttad volna a mai napunkat, biztos azt mondtad volna, hogy ne kapkodjak, hogy túl sűrű, és tényleg túl sűrű is volt, de nem baj, ilyennek terveztem eleve, a gyerekek pedig nagyon élvezték.

Te viszont ezt az egészet, az én apaságomat, meg úgy egyáltalán, az egész életemet már egyáltalán nem tudod élvezni, mert már tizenegy éve nem élsz. És ez őrület. Ennél már csak az a nagyobb őrület, hogy én mindennek ellenére most levelet írok neked, amit most, éppen ezért, gyorsan abba is hagyok.

Szia, 

fiad

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Óda az anyához, avagy boldog apák napját!

Sziasztok!

Ja bocs, nem szereted, ha a melleidnek köszönök. De azért nyugodtan legyél büszke rájuk, ne takargasd őket. Azért jöttünk le a fáról és egyenesedtünk fel, hogy szépen láthatóak legyenek a mellek, It's evolution, baby!, szóval legyél szép, mutasd meg, ki vagy, te vagy a szebbik nem, a gyengébbik nem, a szexibb nem, ússzál hát szexi úszóruhában, feszüljön a nadrág a fenekeden, focizz melltartóban. Vedd át a nevem, legyél né, mondj le a karrieredről, ha egyáltalán akartál, de ne lepődj meg, ha a fizetésed az enyém közelébe se ér, az üvegplafon kemény. Inkább szülj nekem gyereket, de ne túl sokat és ne szoptass túl sokáig, inkább fogyj le hamar újra 90/60/90-re. Sima láb és hónalj, naponta trimmelt leszállópálya, rózsaillatú fing, harisnyatartó, szatén lepedő. Vásárolj be, főzz, moss, takaríts, a bőröndödet majd én hozom. Dolgoznod nem kell, majd én gondoskodom rólad, rólatok, emiatt csak ne fájjon a fejed. Bár az ilyenkor a homlokodon megjelenő apró ráncok őrülten szexiek. És ha már itt tartunk, átöltözésed és hálóinged legyen erotikus, kívánd mindig a szexet és tekintsd minimum pettingnek, amikor felhúzom a cipzárat a ruhád hátán. Nevess nagyokat, amikor böfögök, és fordulj hátra kacsintva, amikor társaságban rácsapok a fenekedre. Vagy valaki máséra. Férfi vagyok, a házasságtól sem vak, sem impotens nem leszek, nem tehetek róla, a szép lányok buknak a sármomra, ezt neked kell a legjobban tudnod. Az evolúciótól te a hűséget, én a szabadságot kaptam. Nem véletlenül van minden évben csak egyszer anyák napja és háromszázhatvannégyszer-ötször apák napja.

Na puszi nektek!

----------

Igazán különleges nap minden év júniusának harmadik vasárnapja, mert amellett, hogy a férfiak a hétköznapok mindegyikén önmagukat ünneplik, csajok után dudálnak/fütyülnek komplexusaikat kompenzáló autójukból, sikert sikerre halmoznak, igazgatók, miniszterek lesznek és fel sem merül, hogy össze kelljen egyeztetniük a családjukat a karrierjükkel, ezen a jeles napon még egyet triumfálnak, még egy területet megkapnak: a családot. De a rendszer teljesen kiegyenlített, panaszra senkinek sem lehet oka, hiszen az anyák a nekik szánt évi egy napon, egy virág erejéig, esetleg a nap végéig még az életüket is visszakaphatják.

Itt van tehát az apák napja, amikor láthatóakká akarunk válni. Nagyon szép dolog ez, legyünk azok, teljesen egyetértek. Részben ezt a láthatóságot tűzte ki célul ez a blog is, de szólnak erről különböző kezdeményezések, programok, szolgáltatások is. De igazán hitelessé az apák napja csak azáltal válhat, ha az anyákat nem csak a nekik szóló napon hagyjuk lazítani, hanem az összes többin is, tehát csak azáltal válhatunk emancipált apákká, ha tényleg hagyjuk emancipálódni az anyákat.

A JÓL-LÉT Alapítvány Apád látható című kampánya is éppen erről szól. Nem az egynapos apákról szól, de minden bizonnyal nekik is, hanem az egész évben szülőként is jelen levő apákról. Tegyél hát te is eleget kérésüknek: legyen apák napján (azaz ma!) a facebook-os profilképed egy kép az apáddal!

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share: