>
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lombroso. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lombroso. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 9., szombat

Buzi-e vagy?!


Ilyen és ehhez hasonló képekből bizony elég pontosan meg lehet mondani, hogy az illető buzi-e vagy sem.

Ja, nem, mert ezek a képek bizony Lombroso képei, aki nem a homoszexualitást, hanem a bűnözői hajlamot próbálta pusztán képek alapján megállapítani.

És hát a sor bizony nem vele indult, hohóó, hiszen már egész korántól kezdődően (szokásos: már a görögök is) minden kor kitermelte magának azokat a kutatókat, akik fejforma, arcszerkezet és arckifejezések alapján próbálta megmondani, hogy milyen is az ember.

Ők bizony a fiziognómusok, akiknek a tanításait manapság - ahogy azt Oláh-Bugán-féle Fejezetek a pszichológia alapterületeiből című alapműve is említi - csupán a pszichológia alvilága használja fel.

Mégis, a Stanford Egyetem két kutatója Yilun Wang és Michal Kosinski most éppen nekik szolgál hatalmas mennyiségű és kiváló minőségűnek látszó tápanyaggal, csak úgy röpül a zoo csemege a tenyérjósok, az aurahegesztők és a feketemágusok klaffogó szájába.

Hiszen mostantól tudományos bizonyítékra lelt, hogy a homoszexualitás kint ül az arcon.

Közben pedig ez a legkártékonyabb junkfoodok egyike.

És ez alól még az sem menti fel a két kutatót, hogy cikkük elején éppen ők azok, akik, ha nem is a legkeményebben, de azért bőven nekimennek a fiziognómiának. Meg az sem, hogy felhívják a figyelmünket arra, hogy vigyázzunk a neten terjengő rengeteg képünkkel, mert még a végén lebuzizik minket valaki.

Node menjünk szép sorban.

A kutatás azért készült, hogy végre kimondja, hogy a homoszexualitásról az ember nem tehet, az nem egy választott létforma, az nem döntés kérdése, hanem a terhesség során, hormonális szinten eldől már. Az persze egy másik kérdés, hogy attól még nem biztos, hogy valakiből meleg/leszbikus lesz, hogy a génállományában ott van valami. 

De még ezzel együtt is nagyon fontos ez, mert segíti a melegek elfogadását, elfogadtatását és adhat némi megértést a homofóboknak és a semleges döbbenteknek, s mivel a cikket a két kutató annak megjelenése előtt vezető nemzetközi LMBTQ szervezetekkel lemeózta (ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a szervezetek kritizálhattak is), ezért teljes a felmentés.

Hát egy nagy lófaszt.

Mert:
  • mi van a látens melegekkel?
  • mi van azokkal, akik még nem tudják és mondjuk egész életükben nem is fogják megtudni?
  • mi van a biszexekkel és egyéb másokkal?
És újra. És főleg. Ki mondja meg valakiről, hogy homoszexuális? Ő vagy én? Ha én annak gondolom, vagy a gép, akkor ő már az is lesz?

Ja, igen, és Kinsey óta, közel hetven éve tudjuk, hogy a homoszexualitás nem holmi bináris valami, hogy vagy az vagy, vagy nem vagy az, hanem egy nulla és hat közötti skála, ahol az emberek nagy része nem a tutihetero nullán vagy a tutibuzi hatoson van, hanem valahol a kettő között.

És még felmerül csomó kérdés, amiket szépen sorban fel is fogok tenni, csak ahhoz előbb rendesen el kell olvasnom a publikációjukat.

Csupán bruttó 47, nettó 33 oldalnyi tudomány angolul. Seperc és jövök.


Na, Maverick már így is késésben, és hát nekem is kicsit tovább tartott elolvasni, mégiscsak hétvége van, de már itt is vagyok.

Szóval szerintem ez az egész egy nagy kamu.

Műtermék úgymond.

Mert azt csinálták, hogy fogtak egy amerikai (USA) randioldalt, onnan letöltöttek 35.326 képet, amikből egy gép tényleg elég komoly megbízhatósággal megmondta, hogy melyik meleg és melyik nem.

Nade most komolyan. Ha én csajozni akarnék egy randioldalon, akkor nyilván olyan képet tennék fel magamról, amin a legvonzóbb vagyok, méghozzá szexuális orientációmnak megfelelően a nők számára. És bizonyára így tesz egy meleg vagy leszbikus ember is.

És bár a gép kizárta a hátteret és a fejtartást, azért ne szórakozzunk már, na!

De persze nem csak ez a baj. Hanem az is, hogy csak 18 és 40 közötti, csak amerikai (USA) és csak a kaukázusi rasszba tartozókat nézte. Az is baj, hogy csak heterokkal, melegekkel és leszbikusokkal foglalkozott a rendszer, ami maga a DNN, a deep neural network, azaz a mély neurális hálózat, vagyis MNH. Ez egy bevett és elég jól működő eszköz például arcfelismerésre és bőrrák diagnosztizálására. 

De a homoszexualitás vizsgálatára mindeddig nem használták, de miért is tették volna?!

Hát olyan eszközt ad a homofóbok, a radikál-heteronormatívok kezébe, amilyet sosem kaptak korábban. És persze ez elő is kerül a tanulmány végén, be is vannak szarva az értelmi szerzők, exkuzálják is magukat sűrűn, hogy a különbségek bizony aprók, amik emberi szem számára nem is észrevehetőek, meg így, meg úgy, szóval nehogy félreértsünk bármit is, de tényleg, nehogy!

De akkor komolyan, miért volt szükség erre a kutatásra?!

Mindehhez elméleti hátteret az úgynevezett Prenatal Hormone Theory (PHT, Prenatális Hormonelmélet, PHE) adja, amiről ugyan korábban nem hallottam, de az interneten sem sokat találtam róla, de ez még mindig nem jelent semmit, szóval akár az is lehet, hogy elhiszem, hogy ilyen van, igazolt, valid és mindenkire egyaránt érvényes.

Eszerint a melegeknek több nőies, a leszbikusoknak pedig több férfias arckifejezésük van. A melegek tehát gender-atipikusak. Mégpedig azért, mondja a PHE, mert a homoszexualitást a fiú magzat alacsony, illetőleg a lány magzat túlzott férfi-hormonnak való kitettsége okozza. Ez a hormonális különbség megjelenik az arcon, viselkedésben és persze preferenciákban. De nemcsak ezekben, hanem a melegeknek kisebb állkapcsuk és álluk van, vékonyabb a szemöldökül, hosszabb orruk van és magasabb homlokuk. Leszbikusoknak - természetesen - épp ellenkezőleg.

Óhatatlanul bevillan a talán korábbi bejegyzésekben már idézett Nagy Lajos Képtelen természetrajz című csodás munkája, amiben a zsidót így írja le:

"A zsidó termete hosszúkás és kerek, magassága egy méter és ötven centi és egy méter és kilencven centi között váltakozik, már aszerint, amint a kis Kohnról, vagy a dromedár Jakabról van szó. Szélessége néha ennél is több. A zsidó válla csapott, fülei elágazók, lábai karikásak, amelyiké nem, az csal."

Nade mindegy, menjünk csak tovább, és ugorjunk el azon tény mellett is, hogy alig van állam, elég hosszú orrom van és ahogy kopaszodom, úgy a homlokom is egyre hosszabb, és nézzük újra a tanulmányt. Ami egyébként ezen a ponton, ha eddig nem tette volna, teljesen elveszíti szinte minden komolyságát, nem is szemezgetnék túl sokat, elég csak annyi, hogy a legbénább sztereotípiákat tekinti igaznak: előkerül leszbikusokon a baseball-sapka, a sötétebb haj és a kevesebb mosoly, a melegek meg szőrtelenek, ilyenek.

De most komolyan!

Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy a szerzők azért kicsit homofóbok.


Mert soroljam a rengeteg kivételt? A szőrös Zoliról és a csinosmosolygós Lottiról? Ők ugyanis nem kivételek, hanem ők maguk a szabály. Bizony, a homoszexualitást épp olyan sokfélén lehet ki- és megélni, ahogy a heteroszexualitást.

Szóval tényleg mi a frásznak kellett ezt kutatni?

És ha már kutatták, akkor miért így? Mit ad ez nekünk? Mire megyünk vele? Mit kezdjek vele szülőként, felnőttként, pszichológusként, bárkiként?

És nem arról van szó, hogy ne hinném el azt, hogy a homoszexualitás hormonális vagy akár genetikai szinten meghatározott (bár tanulmányok egyiket sem igazolják). De adjuk már meg azt a szabadságot mindenkinek, hogy ezt hormonális hatást szabadon megélhesse! Ez nem azt jelenti, hogy mégis egyéni döntés lenne a homoszexualitás, hanem pusztán azt, hogy attól, hogy valakire jellemzőek bizonyos, akár hormon-szintű homoszexuális jegyek, még nem biztos, hogy az lesz.

Vagy akkor most mégis higgyek a sztereotípiáknak? Hogy minden meleg nőies lenne? És minden leszbikus férfias?

Ilyenkor annyira örülök, hogy nincs mesterséges intelligenciám. De talán nem is baj, így aztán, természetes butaságomnak köszönhetően maradhatok annál a nyugodt állapotnál, amikor csak úgy simán megyek az utcán, és nem aszerint szkennelem az embereket, hogy melyik meleg és melyik nem.

Mert leszarom.

Ha akarja, elmondja. Onnantól majd nem szarom le. De akkor is épp akkora jelentősége lesz, mint amekkorát ő tulajdonít neki a velem való kapcsolatában.

És ez általában semekkora.

Tovább

2017. június 4., vasárnap

Diszes társaság

Szóval akkor az van, hogy volt egyszer 112 parlamenti képviselő, aki úgy döntött, hogy igent mond a köznevelési törvény módosítására.

A szakma és a közember is rögtön felháborodott, Taigetoszt emlegettek, pedig, szerintem, írom kicsit félve, érdemes előtte egy kicsit a szavak, rövidítések, gyakorlati alkalmazások és azok következményei mögé nézni.

Aztán még mindig lehet, hogy el kell küldeni a jó püdös picsába mind a 112 érzéketlen majmot, de amíg nem tudjuk, hogy pontosan miről is szól a törvény, addig érdemes kicsit visszafogni magunkat.

Én is ezt teszem, eltűnök kicsit olvasni és beszélni gyógypedagógussal, pszichológussal, logopédussal, közoktatási szakértővel, hátha jobban megértem ezt a katyvaszt, aztán újra jövök.

Addig is nézzétek meg ezt a remek klipet, aminek olyan, mintha semmi köze sem lenne mindahhoz, amiről ez a bejegyzés szólni fog, közben meg dehogynem.


Na, végeztem.

Első lépésként fontosnak tűnik, hogy tisztázzunk néhány alapfogalmat, rövidítést:
  • BTMN: Ez volna a Beilleszkedési, Tanulási és Magatartási Nehézség. Ezt a pecsétet a pedagógiai szakszolgálatok (korábbi néven nevelési tanácsadók) tehetik egy gyerekről készült szakvéleményre, ami alapesetben egy pszichológiai és egy gyógypedagógiai vizsgálat eredményeit mutatja be annak megfelelően, hogy a vizsgálati kérelemben mi állt. A szakvélemény pontosan leírja, hogy a BTM közül melyik van az adott gyereknek, hogy az milyen fokú, a vizsgálatok alapján minek köszönhető és azt is, hogy a szakemberek milyen támogatást javasolnak. B és M esetén legtöbbször valamilyen pszichológusi közreműködést szoktak a szakemberek ajánlani, T esetén pedig iskolai korrepetálást (ezt a szaktanár végezheti) vagy fejlesztést (ezt az iskola fejlesztőpedagógusa végezheti, már ha van ilyenje az intézménynek), differenciált oktatást és feladatadást, súlyosabb esetben gyógypedagógusi támogatást, esetleg, de tapasztalatom szerint ez a ritkább eset, tantárgyi vagy tantárgyrészi felmentést. A szakvéleményt két vagy három évente felül kell vizsgálni, így ügyes, rendszeres és okos támogatással a BTMN pecsét akár le is kerülhet a gyerekről. UPDATE 1: Vannak a disz enyhébb fokának nevezhető disz-veszélyeztetettek, ők kaphatnak BTMN-pecsétet is, ami azt a célt szolgálja, hogy pedagógiai körültekintéssel ezekből a tanulókból ne lehessen valóban SNI-sen diszes. Magyarul kétféle diszes létezik. Az egyik, aki eleve az (nem tehet róla sem ő, sem az oktatási rendszer), a másik, aki azzá válik (nem tehet róla ő, de az oktatási rendszer igen).
  • SNI: Sajátos Nevelési Igény. Lehet organikus (szervi, veleszületett) és organikus okokra nem visszavezethető rendellenesség. UPDATE 2: Ezeket korábban külön betűkkel illették (sni a és b), de ma már ez nincs, de attól még ezen a kétféle módon lehet valaki sni-s. Ennek a megállapítása a szakértői bizottságok feladata, de javaslatot a pedagógiai szakszolgálatok szakvéleményei is tehetnek, ilyenkor legtöbbször a szakértői bizottság csak bólint egyet. Az SNI-be tartoznak a diszek (diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia), de ide tartoznak a tanulási zavarok, fejlődési rendellenességek, részképesség-zavarok és mindenféle egyéb dolog, ami jó eséllyel nem megváltoztatható, de szinten tartható, támogatható. Éppen ezért a szakértői vélemények főleg tantárgyi vagy tantárgyrészek alóli  felmentést, segédeszközök használatának megengedését és persze mindenféle fejlesztéseket írnak elő. Az organikus okokra nem visszavezethető SNI bélyege lekerülhet a gyerekről. UPDATE 3: Hogy ez a pecsét/bélyeg stigma is egyben vagy sem, az egyrészt attitűd, másrészt szakértelem, harmadrészt kommunikáció kérdése.
  • Nehézség: valami, amin segíteni kell.
  • Rendellenesség: valami, amit meg kell érteni.
  • Szakvélemény: Pedagógiai szakszolgálat állítja ki az iskola vagy a szülő kérésére. Utóbbi esetben az iskola nem kap belőle példányt. A szakvélemény javaslatot tesz.
  • Szakértői vélemény: Szakértői bizottság állítja ki az iskola vagy a pedagógiai szakszolgálat kérésére, bár bizony esetekben, a folyamat felgyorsítása érdekében szülői kérésre is el szokott indulni a szakértői vizsgálat. A szakértői bizottság előtti megjelenésre törvény kötelezi a szülőt, a szakértői véleményben foglaltak betartására törvény kötelezi az iskolát, a pedagógiai szakszolgálatot és a szülőt.
UPDATE 4: A pedagógiai szakszolgálatok szervezeti felépítése elég bonyolult, én legalábbis alig értem, de ha mégis, akkor van a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat, aminek kerületenként vannak tankerületi tagintézményei (nagyobb kerületekben több telephellyel) és négy darab szakértői bizottsága, plusz van még egy beszédjavítója, illetve egy beszédvizsgálója, egy látásvizsgálója, egy mozgásvizgálója és egy hallasvizsgálója, utóbbi négy országos illetőségű szervek. Vidéken megyei szakszolgálatok vannak, amik állnak általában egy székhelyintézményből és tankerületi tagintézményekből, nagyobb megyékben még megyei tagintézmény(ek) is van(nak). Szakértői bizottsági feladatot vidéken a megyei tagintézmény(ek) és a székhelyintézmény lát el. Mindez egyszerűbben azt jelenti, hogy SNI-t nem mindenhol, BTMN-t mindenhol meg tudnak állapítani. De tényleg csak akkor, hogy ha jól értem.
  • Részképesség-zavar: Ilyen például mindhárom disz. Akármilyen vizsgálat is készül a gyerekről, mindig felvesznek egy IQ-tesztet. Erre azért van szükség, hogy tudják, hogy a zavar vagy a nehézség az általános értelmi képességek velejárója-e vagy épp hogy nem. Ez azt jelenti, hogy az átlagos 90-110 közötti IQ-teszten elért eredmény alatt nem beszélhetünk részképesség-zavarról, átlagos és annál magasabb esetén viszont igen. (Az egy teljesen másik kérdés, hogy szerintem ez így eléggé félrevisz, ugyanis egy alacsonyabb IQ-teszten elért eredményt produkáló gyereknél is lehet arról szó, hogy csak a képességek egy részében van zavar, de ez már egy másik kérdés. Mint ahogy az is, hogy mennyi bajom van az IQ-tesztekkel, illetve az intelligencia meghatározásával.) Még egyszerűbben tehát diszes csak az lehet, aki okos. A disz pedig nem azt jelenti, hogy lusta, hanem azt, hogy nem állnak össze a dolgok. Nem tehet róla, összekeveri a betűket, nem állnak össze a betűk szavakká, mert sok közülük ugyanolyannak tűnik, nem tud kialakulni a számfogalom és/vagy a számtudatosság. Ettől még akár matekból vagy magyarból is lehet jó, hiszen csak egy részképesség zavarodik. Na!
Tehát okos, érzékeny és tudatos jelenlét mellet SNI-sből és BTMN-esből is lehet boldog ember, csak hát ehhez nem árt egy támogató, befogadó, toleráns társadalom.

És akkor most menjünk is vissza a törvénymódosításra.

A legtöbben, ha jól láttam, épp azon a részén akadtak ki, amin egyáltalán nem kellett volna kiakadni,  épp a diszeseket ugyanis ez a módosítás egyáltalán nem érinti. Diszesnek lenni tehát legitim maradt, ők továbbra is megkapják azt a segítséget, amire szükségük van.


A korábban BTMN-re tantárgyfelmentést kapó gyerekek viszont nem, ők ugyanis ezentúl fognak értékelést kapni azokból a tárgyakból, amikből korábban fel voltak mentve.Így viszont jó eséllyel rosszabb iskolákba kényszerülnek, rosszabb esetben idejekorán ki is esnek a közoktatásból, hiszen így hamarabb fogják elérni a 16 éves tankötelezettségi korhatárt, mint a 10. osztályt, ami persze szintén jóval korábbi időpont a kelleténél, de ezen már hőbörögtek eleget.

Ha pedig a BTMN-es felmentés ezentúl nem jár, akkor az jó eséllyel azt is jelenteni fogja, hogy a diszeket leszámítva SNI-t is ritkábban fognak adni. Legalábbis a kormányzati logika erre enged következtetni: drága és felesleges a nehezebben tanulók támogatása. Ezzel persze nem lesz kevesebb az SNI-s, csak az SNI bélyeg lesz kevesebb.

A hosszú távú cél egyértelműnek tűnik: tereljünk minél több diákot a szakgimnáziumokba, szakközépiskolákba és szakiskolákba. Az egyes iskolatípusok definíciója itt érhető el.

Ami miatt még jogosnak tűnik a hőbörgés, hogy míg korábban a fogyatékos gyerekek oktatását gyógypedagógus végzettséghez kötötte a köznevelési törvény, a módosítás értelmében ezt a kényszert megszüntették. De csak bizonyos tantárgyak esetében. És ez elég fontos. Tehát a "gyógypedagógus-kényszer" az alábbi tárgyak esetében szűnik csak meg: ének-zene, testnevelés, rajz, technika, etika és a különböző kerettantervekben tartalmilag ezekkel egyenértékű tantárgyaira is. Azon megint érdemes (lett volna) vitatkozni, hogy ez melyik fogyatékosság és melyik tantárgy esetén mit jelent, de itt megint nem arról van szó, hogy minden tantárgy esetében megszüntették volna a kényszert. Persze nekem fogalmam sincs, hogy egy gyógypedagógiában nem képzett tanár mit kezd majd az olyan nehézségekkel, amikre korábban gyógypedagógust alkalmaztak.

Ennek a módosításnak többek között olyan üzenete is van, hogy fölösleges a gyógypedagógia.

De azt is üzeni a kormány, hogy nincs láb, nincs csoki: ha nem lehet a padon feküdni, akkor megszűnik a hajléktalanság, ha betiltják a tűcsere-programot, akkor megszűnik az intravénás szerhasználat, ha átminősítik a szegénység kifejezést, akkor megszűnik a szegénység s végül, ha  megvonjuk a valamiért nehezen tanuló gyerekektől a támogatást, de legalábbis lehetőséget biztosítunk arra, hogy a szakszerű segítség elmaradozzon, akkor megszűnnek a valamiért nehezen tanuló gyerekek.

És hát ami még undorító és itt válik teljesen érthetővé a Taigetosz elnevezés, hogy a módosítás egyrészt megadja a lehetőségét annak, hogy a tranzitzónákban (tz) állatként bánjanak a gyerekekkel, illetve persze nem ezt írja, de az a mondat, amit Gyurkó Szilvia is kiemel, miszerint a tz-kben létrehozott iskola "eltérhet a magyar köznevelési intézményekre vonatkozó előírásoktól" szerintem egész sok lehetőséget magában rejt, pláne akkor, ha hiszünk illiberális kormányunknak, mely szerint a politikai korrektség megfoszt az innovatív gondolkodástól.

Szóval.

A 112 igennel szavazó érzéketlen majom igenis elmehet a jó büdös picsába, én pedig majd írok egy posztot arról, hogy mit gondolok a káromkodásról.

(A bejegyzés megírásához csomó segítséget kaptam, de részben közalkalmazottaktól, akik arra kértek, hogy ne említsem meg a nevüket, de a köszönet így is jár! Kép forrása)
Tovább
Üzemeltető: Blogger.