Megjelent egy interjú Vekerdy Tamással a divany.hu oldalon, amire a feminfo úgy kiakadt, ahogy Ákos vagy Bagdy Emőke szexizmusán szokott.
Amit azért erős túlzásnak tartok.
Nem lesz ettől persze Vekerdynek semmi baja, de ha mégis lenne, hát ez az írás nyilvánvalóan nem fog rajta semmit sem segíteni, de azért én mégis leírom, hogy szerintem
nincs azzal az interjúval semmi baj.
Legalábbis zömmel semmi. Ami esetleg mégis van vele, arra a feminfo nem tér ki.
Mert mondjuk ha már említi a tv-t, akkor érdemes lett volna az okostelefonokkal, a táblagépekkel, a számítógépekkel és a virtuális szociális hálóval is foglalkozni, mert ez igenis egy nagyon fontos issue a mai családok életében, amivel kapcsolatban fogalmunk sincs, hogy mi a helyes magatartás. A tv-t mintha már kezdenénk érteni, a high-end-tudatos családoknak már sokszor nincs is, de okoscuccaik nekik is vannak. Okoscucca mindenkinek van.
Aztán érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy ugyan maximálisan egyetértek azzal, hogy persze hogy nem a nevelés tartalma, hanem formája számít a gyerekek életében hosszútávon, és persze hogy nem kell egy gyereket széjjelfejleszteni. De ha egyszer olyan az iskolai rendszer, amilyen, akkor azért mégiscsak érdemes valami olyasmire felkészíteni a gyerekeket, amit ott várni fogja őket. Hiába duzzog tehát a feminfo azon, hogy minden negyedik-ötödik gyereket fejleszteni kell, szóval ne mondjuk, hogy nem kell őket fejleszteni! De, mondjuk, mert nem önmaguk miatt kell őket fejleszteni, nem azért, mert butul a nemzet, hanem azért, mert az oktatási rendszer olyan, amilyen.
Igazából, és egyben sajnos Vekerdy és a feminfo is lecsúszik ezen a ponton az igazságról. Egy jó oktatási rendszer mellett nem kellene a gyerekeket fejleszteni, egy ilyen oktatási rendszer mellett viszont muszáj. Hát akkor most lakjon jól a kecske, vagy maradjon meg a káposzta?
Szóval nem, Vekerdy se nem támadhatatlan, se nem tévedhetetlen, a méltó beszédmód viszont ettől függetlenül még jár neki. Arról nem is beszélve, hogy neki legalább van neve, szemben a feminfós cikk írójával, akinek a kiléte homályban marad. Ez pedig nem tanúskodik túl sok bátorságról, alázatról.
Azt pedig ez alapján az interjú alapján Vekerdy szemére hányni, hogy szexista, gonosz, meghaladott és súlyos károkat okozó lenne szerintem végképp túlmegy minden határon, a magyar családok zöme tetszik, nem tetszik (nem tetszik!) tényleg úgy épül fel, hogy az anya marad otthon, az apa maximum besegít és hát a rokoni és fizetett személyzet is legtöbbször nő. Ez a valóság. Erre utal Vekerdy is. Nem nyilvánít véleményt erről, csak kimondja, hogy ez van.
Illetve dehogynem nyilvánít véleményt, csak valamiért a feminfo ezt nem akarta észrevenni. Vekerdy magyar macsó ostobaságról és bunkóságról beszél, ami azért mégiscsak az interjú legsarkosabb és leginkább szókimondó, épp ezért talán legfontosabb mondata.
Az lehet egyébként, hogy sokszor beszélt már Vekerdy is az első három év és az otthon maradás fontosságáról, de ebben az interjúban erről egy árva szó sincs.
Nem szerencsés persze a férfi besegítését említeni, de hát csak tovább kéne olvasni a mondatot, rögtön ott van ugyanis mögötte, hogy teljes értékűen részt vesz, nyugati trend, ilyenek. És épp erről van szó, változnak a dolgok.
Ami pedig az interjú egészét illeti, Vekerdyt olvasni maga a megnyugvás, a béke. Mert miután végeztem a cikkel, becsuktam a gépem, és végiggondoltam mindazt a sok marhaságot, csököttséget, makacsságot, ami a szülői létemet jellemzi, s amiket megváltoztatva annyival, de tényleg annyival könnyebb lenne minden. Hogy szülőként tényleg olyan elvárásokat támasztunk gyerekeinkkel szemben, amikre egyszerűen életkorilag nem képesek még. De nem, mi rendre csak nyomulunk, konfliktuálódunk és persze csalódunk, a gyerekünk meg nem fogja érteni, hogy mi a bajunk, csak azt, hogy már megint hisztérikussá váltunk.
Szóval olvassunk csak továbbra is Vekerdyt!
Ennek a cikknek semmi köze ahhoz, hogy egyébként Vekerdy Tamás írt a könyvem hátlapjára ajánlót!
(Kép forrása)
Mert mondjuk ha már említi a tv-t, akkor érdemes lett volna az okostelefonokkal, a táblagépekkel, a számítógépekkel és a virtuális szociális hálóval is foglalkozni, mert ez igenis egy nagyon fontos issue a mai családok életében, amivel kapcsolatban fogalmunk sincs, hogy mi a helyes magatartás. A tv-t mintha már kezdenénk érteni, a high-end-tudatos családoknak már sokszor nincs is, de okoscuccaik nekik is vannak. Okoscucca mindenkinek van.
Aztán érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy ugyan maximálisan egyetértek azzal, hogy persze hogy nem a nevelés tartalma, hanem formája számít a gyerekek életében hosszútávon, és persze hogy nem kell egy gyereket széjjelfejleszteni. De ha egyszer olyan az iskolai rendszer, amilyen, akkor azért mégiscsak érdemes valami olyasmire felkészíteni a gyerekeket, amit ott várni fogja őket. Hiába duzzog tehát a feminfo azon, hogy minden negyedik-ötödik gyereket fejleszteni kell, szóval ne mondjuk, hogy nem kell őket fejleszteni! De, mondjuk, mert nem önmaguk miatt kell őket fejleszteni, nem azért, mert butul a nemzet, hanem azért, mert az oktatási rendszer olyan, amilyen.
Igazából, és egyben sajnos Vekerdy és a feminfo is lecsúszik ezen a ponton az igazságról. Egy jó oktatási rendszer mellett nem kellene a gyerekeket fejleszteni, egy ilyen oktatási rendszer mellett viszont muszáj. Hát akkor most lakjon jól a kecske, vagy maradjon meg a káposzta?
Szóval nem, Vekerdy se nem támadhatatlan, se nem tévedhetetlen, a méltó beszédmód viszont ettől függetlenül még jár neki. Arról nem is beszélve, hogy neki legalább van neve, szemben a feminfós cikk írójával, akinek a kiléte homályban marad. Ez pedig nem tanúskodik túl sok bátorságról, alázatról.
Azt pedig ez alapján az interjú alapján Vekerdy szemére hányni, hogy szexista, gonosz, meghaladott és súlyos károkat okozó lenne szerintem végképp túlmegy minden határon, a magyar családok zöme tetszik, nem tetszik (nem tetszik!) tényleg úgy épül fel, hogy az anya marad otthon, az apa maximum besegít és hát a rokoni és fizetett személyzet is legtöbbször nő. Ez a valóság. Erre utal Vekerdy is. Nem nyilvánít véleményt erről, csak kimondja, hogy ez van.
Illetve dehogynem nyilvánít véleményt, csak valamiért a feminfo ezt nem akarta észrevenni. Vekerdy magyar macsó ostobaságról és bunkóságról beszél, ami azért mégiscsak az interjú legsarkosabb és leginkább szókimondó, épp ezért talán legfontosabb mondata.
Az lehet egyébként, hogy sokszor beszélt már Vekerdy is az első három év és az otthon maradás fontosságáról, de ebben az interjúban erről egy árva szó sincs.
Nem szerencsés persze a férfi besegítését említeni, de hát csak tovább kéne olvasni a mondatot, rögtön ott van ugyanis mögötte, hogy teljes értékűen részt vesz, nyugati trend, ilyenek. És épp erről van szó, változnak a dolgok.
Ami pedig az interjú egészét illeti, Vekerdyt olvasni maga a megnyugvás, a béke. Mert miután végeztem a cikkel, becsuktam a gépem, és végiggondoltam mindazt a sok marhaságot, csököttséget, makacsságot, ami a szülői létemet jellemzi, s amiket megváltoztatva annyival, de tényleg annyival könnyebb lenne minden. Hogy szülőként tényleg olyan elvárásokat támasztunk gyerekeinkkel szemben, amikre egyszerűen életkorilag nem képesek még. De nem, mi rendre csak nyomulunk, konfliktuálódunk és persze csalódunk, a gyerekünk meg nem fogja érteni, hogy mi a bajunk, csak azt, hogy már megint hisztérikussá váltunk.
Szóval olvassunk csak továbbra is Vekerdyt!
Ennek a cikknek semmi köze ahhoz, hogy egyébként Vekerdy Tamás írt a könyvem hátlapjára ajánlót!
(Kép forrása)
