>
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vásárlás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vásárlás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 27., kedd

Tesztvásárlás


Nincs is jobb és következetesebb folytatása a vásárlási lázról szóló posztnak, mint egy bejegyzés a babakocsikról.

Aminek a használatát természetesen messzemenőkig elítéljünk, egy gyereknek az anyján a helye, no meg mi motiválhat bárkit is arra, hogy eltolja magától a gyerekét?!

De ha mégis arra vetemedtél, hogy vásároltál egy babakocsit, akkor garantálom, hogy rosszul döntöttél. Egy bizonyos összeg alatt ugyanis nem lehet jó babakocsit venni.

A mostani az ötödik babakocsink, kettő kivételével mindet kölcsönbe kaptuk, ajándék ló, tudom, de mégis: valamiért egyik se volt olyan, hogy azt mondtuk volna, na, ez már majdnem kendő!

Sorolom, mikre érdemes odafigyelni: fék, súly, dönthetőség, kormányozhatóság, összecsukhatóság, mózeskosár, amikor az még aktuális, kerékméret, szín, kidolgozottság, anyagmennyiség, ár, zsebek, biztonsági öv, feléd néz-e a baba, vagy radikálisan nem, életkorral átalakítható-e mondjuk autóvá, motorrá, vízhatlanság, napernyő, nyomtávolság, statikai felépítés, ilyenek.

No és akkor sorban a pro és kontra.

Az első babakocsink egy bizonyos Neonato Piuma fantázianévre hallgatott. Remek darab. Tényleg. Bár kölcsönbe volt, de nem is lett volna annyira drága, van hozzá mózeskosár, egész egyszerűen kezelhető volt a fékje, rengeteget lehetett bele pakolni, viszont sajnos már nem volt alkalmunk mózeskosár nélkül használni, mert:
  • a mózeskosárat nem lehetett fixen beletenni, ezért állandóan kicsúszkált
  • keskeny volt a nyomtávolsága
  • állandóan belerúgtam a hátsó kerekeibe
  • a mózeskosárban nem felénk nézett, ami azért egy igazán kicsi babánál még tényleg fura érzés
  • lehetetlen volt bevédeni a nap ellen, ezért vagy állandóan letakartuk mindenféle cuccokkal, de akkor meg
  • dögmelege volt, vagy húztuk, amivel viszont az volt a baj, hogy nem látunk hátrafelé és azért a babakocsik tolásra vannak kitalálva, nemhiába az első kerék a felelős az irányításért.
Zömmel ezekért áttértünk bizonyos Hoco Monterio Comby-ra. Ezt már vettük. Használtan, baráttól húszért. Megjártuk vele Amszterdam piroslámpás negyedét, kockaköves utcácskáit, bejártuk vele fél Izraelt, még a palesztin területeken sem volt rá panasz. Repült, vonatozott, buszozott, autóba is befért, végigtoltuk egy teljes évet, mindenféle időjárásnak kitettük a babakocsit is és benne a gyerekünket, és nem igazán romlott el semmije sem. Egyiknek sem. Pedig elég nagy strapa alatt volt mindkettő, most a sógornőm használja, simán van még benne pár év/család. Az előbbiben, utóbbija lett saját.

És remek kiegészítői is voltak, be lehetett bugyolálni teljesen, védett eső és hó ellen, a naptól is meglepően rugalmasan lehetett óvni a benne lévő szerettünket. Jól lehetett bele pakolni, egyszerűen összecsukható, billenthető és még fel sem ébred a gyerek. Hocot szerettük. Azért röviden felsorolom, hogy mi volt vele a baj, az ugyanis mindnek kijár:
  • nehéz
És mivel, már hosszú hónapok óta nem használtuk a mózeskosár feature-t, ezért megvettük életünk első esernyőre csukható babakocsiját, Bertonit. Ezt is használtan, de csak alig. 9900-at kért érte a nő, akitől vettem és aki nem adott vissza tízezerből. Neten néztük ki, bedőltünk a képnek, de még élőben is tök jól nézett ki. Kicsit tologattam a lakótelepi lakás előszobájában, éreztem ám, hogy nincs benne túl sok anyag, de úgy tűnt, ennek ellenére működik.

De egynapnyi használat után a korábbi babakocsik hibái hirtelen eltörpültek:

(Mindezek ellenére és mellett a fiunk rajongott érte, amint megvettük, magától mászott bele és sosem hisztizett, ha bele akartuk tenni, tolta, húzta, rohant vele.)
  • szinte minden, aminek nem kellett volna mozognia, mozgott, és minden, aminek mozognia kellett volna, nem mozgott
  • nehéz volt irányítani, a két fogó/toló hajlott, de a babakocsi nem fordult
  • tolatáskor az első kerekek csúsztak, de nem forogtak
  • nem lehetett vele lefelé lépcsőzni, mert a hátsó kerék fékkarjai beakadtak a lépcsőfokok széleibe, ezért aztán mindig emelni kellett. Ez például hirtelen fölöslegessé teszi az alacsonypadlós buszokat. Remek spórolási lehetőség a BKV-nak, Bertonit mindenkinek!
  • Statikailag úgy volt felépítve, hogy járdához közeledve nem lehetett megbillenteni.
  • Összecsukáskor a fém merevítő elhajlott, ami minden további összecsukást és kinyitást ellehetetlenített
  • Még összecsukva is iszonyú hosszú volt, ami miatt egy keskenyebb autónak a csomagtartójába már be se fért
  • Bár a képen egész normális méretű alsó pakolója van, valójában alig fér bele valami
  • Szinte minden útakadályban megakadt, szinte minden útakadály eltérítette az útról.
Szerencsénkre az egyik barátunk észrevette kínjainkat, azóta is ő a dealerünk. Kaptunk egy igazi designteméket, aminek köszönhetően olyan volt hirtelen az élet, mint Songokunak, amikor már nem 100 kilós trikóban és nadrágban edzett. Hirtelen mi is úgy éreztük, repülünk (Songoku nem csak úgy érezte, ő tényleg repült). Mozgékony, könnyű, keskeny, kicsi, szép, már-már futurisztikus, lehet vele menőzni, lekerekített háromszög alakú navigációs rendszere dönthető volt, aminek köszönhetően a fiunk is tudta tolni.

De:
  • Túl keskeny volt, és úgy volt kialakítva, hogy valamiért a kisfiú lába magatehetetlenül fityegett
  • A design-fék annyira jól működött, hogy rúgásra - ami kicsisége miatt gyakran előfordult - lelefékeződött
  • Túl könnyű volt, ha ráakasztottunk valamit, egyből felbillent
  • Nem volt semmilyen ellenzője, napernyője
  • Nem lehetett hátradönteni, ezért csak ülve lehetett benne aludni
  • Icipici, már-már ongyorka-bongyorka volt a zsebe
  • Bár nagyon könnyű volt összecsukni és kinyitni, néha mégsem sikerült kattanásig, ezért összecsuklott a gyerekünk alatt
És akkor a dealerünk kitalálta, hogy kapunk kölcsönbe egy Esprit-t, amire azért sok panaszunk nincs.  Sőt. Bár óhatatlanul nagyobb és nehezebb, mint az elődje és
  • kicsit nehezen lehet vele manőverezni,
  • kicsit nehéz a babakocsi maga,
  • még nem jöttünk rá, hogy hogy kell a féket használni,
  • kicsit túl van bonyolítva a biztonsági öve.
Viszont csomó funkció isteni benne, tartalmaz rendesen anyagot, nem borul fel, van csomagtartója, sőt, oldalsó kapaszkodója, elég széles, nem fityeg a láb, elfér a váll, meg lehet dönteni járda előtt és alvó gyerek alatt és statikailag és remekül van kiképezve.

Nyafogni persze könnyű, de már ennyi tapasztalat alapján is simán lennék babakocsi-építési tanácsadó. Kérdezzetek, mondom!
Tovább

2012. november 19., hétfő

Vásárolok, tehát vagyok


Az Egy fiúról című könyv, és a könyből készült azonos című film egyik főszereplője (bizonyos Hugh Grant) egy olyan férfi, aki az apja által írt és énekelt karácsonyi dal jogdíjaiból él, méghozzá nem is rosszul. Cserébe egész nap nem csinál semmit. Viszont utálja azt a napot, amikor először meghallja a dalt, mert az a karácsony rohamos tempóban való közeledését jelzi. Sajnos a könyvet ahogy elolvastam, kölcsönadtam valakinek, aki azóta sem adta vissza (ha magadra ismersz, légyszi írj), szóval abban már nem tudom, hogy volt pontosan, a filmben viszont az a nap éppen mára esik.

Idézem:

"Shit! It can't be.
November-the-sodding-19.
Six weeks before Christmas and already they were playing the bloody thing."

Magyarországon még korábban, már október végefelé elkezdődik a karácsonyi dömping, beindul az elmebaj, a gyereknevelés meg isteni biznisz, mindent, tényleg mindent el lehet adni, csak jól kell csomagolni, illetve jól ki kell használni a szülők bűntudatra való hajlamát.

Elég ajándékot vettem?
Örülni fog neki?
Nem túl kevés?
Nem kap a nővére többet?
Mi van, ha a nagyszülőktől többet/jobbat/szebbet kap?
Melyik márka a legmenőbb?

És persze:
Legyen egészséges ajándék!
Fejlessze a képességeit!
Ne maszatoljon!
Ne legyen mérgező (katt ide!)

És akkor eljön a Karácsony, de a gyereked, kb. amíg még hónapokban számolod az életkorát, addig simán csak a csomagolópapírral játszik leginkább.

Mi éppen ezért igyekszünk kemény szabályokat szabni a rokonok felé, sanyarú sorsba taszajtjuk gyermekünket és összesen egy-egy ajándékot kérünk az anyai és az apai felmenőktől. Úgysem fogja fel, úgysincs semmire se szüksége. Tavaly a nővérem háromszor is megkérdezte, hogy akkor most tényleg csak egy dolgot kérünk? De tényleg? Tényleg. Sőt, idén is.

Azért elmentünk pár hete a WAMP-ra (WAsárnapi Művészeti Piac), tegnap meg a Miniwampra, ami a függőséget már egész kis korban elindítja, mert nem elég, hogy értelmetlen játékokat és ruhákat lehet értelmetlen áron venni, de még eszeveszett gasztronómiai tortúrának (isteni kézműves fagylaltok, csodálatos csokoládék, paninik, teakülönlegességek, minden, ami nem (kenyér)lángos, házi lekvárok, chutney-k) is kiteszik a szervezők az arra járó sznobokat, yuppie-kat, hippiket és alterokat. Ja, és igazi aljasság: még ingyenes gyerekprogramokat is csinálnak.

Szóval ügyesen intézik, az ambivalencia hamar feloldódik egy bizonyos éves jövedelem felett: a gyerek rajzol, te költesz. Bennem viszont, ahogy belépek a Millenárisba, óhatatlanul megszólal a plebejus düh: eszemben sincs egy cuki, kézzel varrt babácskáért 2500 forintot, egy patchwork technikával készített hálózsákért büszke 10.000 forintocskát kifizetni.

Mást kell találnunk tehát létezésünk bizonyítására, mint a vásárlást.
Állítólag Descartes már dolgozik a projekten.

(A fotó 2006 telén, Londonban készült.)
Tovább

2012. november 1., csütörtök

Készen állsz a gyerekre?

Teszi fel a kérdést egy, a divany.hu-n kijött bejegyzés.

Már önmagában is érdemes ráklikkelni a linkre, mert elég vicces, de azért is, mert ennek a posztnak csak annak ismeretében van értelme.

Na. Most, hogy mindenki elolvasta, elmondom, hogy semmi értelme az egésznek. Nem lehet a gyerekvállalásra felkészülni. Illetve szükség van némi kiegészítésre.

Mondom pontról pontra.

1/1 és 2. Az alacsony fizetés remek megoldás, persze az is a kevés is tud rohamosan fogyni, de a jó hír, hogy egy idő után már úgysincs miből költeni.
1/3. A WC-n egész jól lehet olvasni, altatás közben az okostelefonomon update-elheted magad, elalvás előtt pedig bő három perc alatt, amíg össze nem folynak a betűk, simán átfuthatod a híreket. Szépirodalom olvasás már problémásabb, pont mire megtalálom, hogy hol tartottam, addigra el is alszom.

2. A legjobb erre az arrogancia, illetve annak a tudatnak az erősítése, hogy ti vagytok a legjobbak, a többiek úgyis mindent rosszul csinálnak. Ha ezt sikeresen elsajátítod, akkor akár gyerekkel is oszthatod az észt.

3. Na az alvás, az kényes kérdés. A fiunk már bő 10 kiló, olyan erővel tudja magát eltolni tőlünk, hogy az nem összevethető egy nedves zsák tehetetlenségével. Úgy tud kiabálni, hogy attól tényleg bevérzik a fülem (vö.: scream at me until my ears bleed). A többi sajnos stimmel. Viszont továbbra is meglepően vidámak vagyunk.

4: Jó a polip-példa, de nem eléggé. Mert oké, egy gyereknek - a legtöbb esetben - csak négy végtagja van, de mindegyiken van még öt-öt ujj. Azok pedig mindenhova beakadnak. Aztán a feje sehol sem fér át ám könnyen bárhol, rajta szem-száj-fül-orr, azok is meglepően külön életet tudnak élni öltöztetéskor. És akkor arról nem is beszélve, hogy a törzsét is úgy és olyan erővel tudja tekergetni, mint egy óriáskígyó. Tehát a bevásárlócekkerbe egy boa, egy oroszlán és egy polip keverékét kell beletuszakolni a legtöbbször egy jóval kisebb helyen, mint amekkora mozgásigénye ezeknek az állatoknak van.

5. Ismét javasolt kevés pénzt keresni, akkor nem lesz pénzed autóra, vagy benzinre. Persze néha kérünk kölcsön kocsit, a példa sajnos tökéletes.

6. Alapvetően stimmel. Illetve stimmelne egy autómentes, lépcsőmentes, társadalommentes, állatmentes övezetben, amire nem érvényesek a tér-idő kontinuum szabályai. Sétálni egy másfél évessel inkább olyan, mint követni egy flippergolyót minden centiméteren. Kiegészítve persze azzal, hogy néha ennek a golyónak - akárhogy is nyomod a gombokat - semmi kedve kilövődni, elindulni, bármerre is menni, csak a nyakadban/karodban ülni, illetve akárki is fogja, a másik karjában/nyakában ülni.

7. Ötször? százszor! Feneketlen egy kisgyerek repetivitás iránti igénye.

8. A bevásárlás egyelőre egyáltalán nem probléma. Csak legyél elég gyors, hátha akkor nem fogja fel a termékek sokaságát.

9: Ha ez így lenne, csukott szemmel is vállalnám. Lökd meg úgy azt a dinnyét, hogy kiszámíthatatlan tempóban és irányba mozogjon és a lyuk is folyamatosan változtassa a méretét!

10: Nincs TV-nk. De van számítógépünk. De könyvvel egyelőre szinte bármiről elterelhető a figyelme

11: A rendetlenségen véges számú termék esetén még könnyedén lehet segíteni, a kajamaradékokról is tudunk valahogy, de takarítani semmi időnk, a kosz, a porcicák átvették az irányítást a lakásban.

12: Remek orvosság, ha nincs autód. Vonaton lehet járkálni, ismeretlenek ölébe ülni, tőlük ingyen kajához jutni, de persze azt is be kell vállalni, hogy esetleg más családok is ezt a stratégiát választják. Simán feleszik az otthon, gondosan elkészített uzsonnáidat. Az autó hiánya persze jár ám hátránnyal is, mert ha mégis hozzájutsz egyhez, akkor a gyereked nem igazán fogja érteni, hogy miért kell bekötni valahova, ahol alig mozoghat (vö. a négyes pontban leírt mutánssal). Egy nem autóhoz szokott gyereknek pl. egy bő háromórás autóút elviselhetetlen kínokkal jár mindenkinek. Aztán ott van a repülő.   Nem csak azt kell mérlegelni, hogy mekkora a gyereked és meddig tart az út, hanem például, hogy milyen szélesek a folyosók. Egy majdnem négyórás úton, amikor a még nem egyéves gyereked csak a kezedben tud (el)aludni, nem árt, ha remekül tudsz viszonylag szűk helyen egyensúlyozni. Mondjuk két órán keresztül.

13. Két lehetőség van. Vagy egyszerűen nem állsz szóba felnőttekkel, vagy ha mégis, akkor ügyelj arra, hogy csak gyerekes felnőttekkel tégy ilyet! Egyébként meg igen jól hasznosítható kvalitás a multitask-ság, amit a munkaerőpiac is honorál.

14. Olyan munkád legyen, ahova nem kell kiöltözni. Persze ki gondol erre, amikor a közgázra, a jogra, vagy valami rendes egyetemre jelentkezik. Nekem ezzel nincs problémám, a pszichológus, ha jól csinálja, akkor se lesz gazdag, az étel- és nyálfolt pedig azonnal remek beszélgetési alapot biztosít, az anyukák pedig rögtönlelki társra találnak benned.

+1. Ha összeadod egy felsővezető time management skilljeit egy reklámszakember kreativitásával és egy problémamegoldó guru schlagfertigségével, akkor nagyjából ott tartasz, ahol egy kezdő szülőnek tartania kell. Mindemellett bírj legalább annyi szentimentalitással, mint James Blunt, annyi erővel, mint Till Lindenmann (Rammstein) és tudj legalább annyira improvizálni, mint egy minimum középszerű jazz-zenész. Ja, és végezz el a CIA-nál egy alapfokú kódfejtő kurzust. Szükséged lesz rá, hogy kiigazodj a sírások, mutogatások között.

És akkor egy kis giccs a vége előtt:

A képen látható futónak ott a kezében a stafétabot, amit - ideális esetben - te is bármikor átadhatsz a másiknak. Alapszabály viszont, hogy mindig pont egy kicsivel a teljes regenerálódás előtt kapod vissza.

Node.

Fikázni mindig lehet, van viszont egy örök bónusz, amiről a divany.hu megfeledkezett!

Mégpedig a túlcsorduló cukiságról!
Tovább
Üzemeltető: Blogger.