2017. november 4., szombat

Dazed and Confused

Volt már olyan, hogy
  • nem tudtad eldönteni, hogy éhes vagy, vagy hányingered van?
  • olyan hangosan szólt a zene, hogy inkább hangosítottad még egy kicsit?
  • kidobott az ágyból a csontodig hatoló álmosság?
  • a legnagyobb haragod közepette elröhögted magad?
  • nem tudtad eldönteni, hogy alszol vagy ébren vagy?
  • úgy aludtál el, hogy közben a gyerekeid ugráltak rajtad?
  • úgy aludtál el, hogy közben a gyerekeid ugráltak rajtad és mindeközben még álmodtál is?
  • mondat közben elalszol, de közben meg vagy arról győződve, hogy végig ébren vagy?
  • annyira jóllaktál már, hogy inkább abba se hagyod az evést?
  • a lépcső aljáról még visszamászol a harmadikra, hogy tényleg bezártad-e az ajtót? És a kapuból? És az utca végéből?
  • az utca végéből visszasétálsz a kocsihoz, hogy tényleg bezártad-e? És újra? És harmadszor is?
  • nem tudtad, hogy a szemedből kifolyó könnyek örömkönnyek-e vagy igazából már sírsz, esetleg csak erős a szembeszél?
  • annyira tele van blog-gondolatokkal a fejed, hogy már egy szót sem tudsz leírni belőle?
  • nem tudod eldönteni, hogy a zenétől vagy a hidegtől borzongsz?
  • fogalmad sincs, hogy örömödben vagy szomorúságodban sírsz-e?
  • sportolás közben nem tudtad eldönteni, hogy eltökélt, fáradt, dühös vagy elvetemült fejet vágjál?
  • úgy hatott a fájdalomcsillapító, hogy be sem vetted?
Úgy, hogy mindehhez semmit se toltál?

Nem?
Na, mindegy.

Nem kávézom, nem iszom alkoholt, nem szúrok és nem szívok, szóval az én drogom a szülőség, a kialvatlanság és a János-hegyre felbiciklizés.

Nem is tudom, melyik a keményebb trip.




Bejegyzések a témában

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.