2018. május 15., kedd

Kádjelenet

Szögezzük le rögtön az elején: nem vagyok szexuálpszichológus.

Jó az ilyeneket már rögtön az elején tisztázni. Hogy ne legyen belőle kellemetlenség. Ha mégis lesz, hát mondhatom, hogy én szóltam az elején.

Kibic vagyok.

De kibicként csak fogom a fejem a divany.hu-n megjelent cikk óta.

Hogy akkor ezt most így hogy.

Ahogy az eredeti cikk, mi is az alapokkal kezdenénk. 

Mégpedig onnan, hogy a nemi identitás valóban három éves kor körül kezd kialakulni, de ennek épp semmi köze ahhoz, hogy a gyerekek mivel játszanak. Az óvoda és a társadalom persze kiválóan kialakíthatja a gyerekekben is a nemnek "megfelelő" viselkedést, de az egyáltalán nem magától értetődő, hogy ennek így is kell lennie. A legó és a logikai játékok nem fiúknak való játékok és a baba se lányos, mint ahogyan azt a cikk írja, és hát azért nem biztos, hogy mindenféle ítélet nélkül, csak úgy semlegesen le tudnám írni azt, hogy a magyar közoktatás erősen épít a sztereotípiákra.

Mert persze, hogy épít, de ez az egyik legkomolyabb probléma vele.

Aztán.

Őrült fontos a bugyiszabály, ezzel nem is szeretnék vitatkozni, írtam is már erről, de azzal kapcsolatban azért volna kétségem, hogy egy ötéves gyerek már egyedül is meg tudja magát mosni. Persze, erre képes finommotorikailag, de hogy tényleg neki kell-e csinálnia, azt nem tudom. 

Iskolás korig simán elvagyok azzal, ha fürdetnem kell a gyerekemet, és nem hiszem, hogy ezzel keresztbe tennék a pszichoszexuális fejlődésének. Ettől még ismernie kell a bugyiszabályt, és meg is kell tanítani neki az alapvető higiéniai szokásokat is, melyik irányból kell megtörölni a puncit pisilés után, hogyan kell hátrahúzni a fitymát fürdéskor, hogyan kell feneket törölni úgy általában, és hogyan egy kiadósabb hasmenés után, de az simán belefér, hogy még egy ideig ebben segíteni kell.

De ez eddig még csak szőrszálhasogatás ahhoz képest, ami most jön.

Ez pedig a szégyenérzet kialakulásának benézése.

Úgy éreztem, hogy a cikkben megszólaltatott szexuálpszichológus rendre előrébb hozta a dátumokat, egy 5-7 éves gyerek még bőven nem biztos, hogy szégyenkezik, sőt, épp ez az időszak, amikor még simán lehet, hogy mutogatják egymásnak a nemi szerveiket. Vagy nem.

Mindenesetre én szeretek jóval óvatosabban bánni a számokkal.

De nem is értem, mert még ha ragaszkodom az életciklusok szigorú határaihoz, hát ez a periódus közel teljes átfedésben van a fallikus szakasszal, azzal az idővel, amikor a libidó a nemi szerveket szállja meg. Hát sok minden van itt, de szégyen, az aztán nem sok.


Illetve ezt is árnyalnám.

Mert lehet, hogy a hét éves kisfiú már nem szívesen pisil egy fához a játszótéren, mert azt gondolja, hogy az magánügy, de attól még otthon szaladgálhat meztelenül. És ennek semmi köze a szégyenhez.

Egyébként még később sem feltétlenül szégyenkezés van, hanem inkább csak nem foglalkoznak a gyerekek a fütyijeikkel, puncijaikkal. Más fontos akkor.

De ami ennél sokkal fontosabb, hogy nem annyira érdemes a szégyenkezés kifejezést használni. Sőt. Ne csak a kifejezést kerüljük, hanem azt is, hogy a gyerekünk a jelenlétünkben szégyent érezzenek. Se miattunk, se maguk miatt. Legyünk inkább tekintettel a magánéletükre, a testükre, legyünk diszkrétek és érzékenyek, figyelmesek, hogy sehogy, semmivel se ébresszünk szégyenérzetet.

Ha tehát egy 5-7 éves gyerek szégyenkezik, akkor az csak azért lehet, mert mi szülőkként vagy pedagógusokként beléjük szocializáljuk a szégyent. A test és a szégyen szó egyszerűen ne kapcsolódjon össze a gyerekek fejében! Sok tényező függvénye a szemérem kialakulása, de szerintem hasznos, ha ez nem a szégyenkezéssel, szégyenérzettel párosul.

Vagy még egyszerűbben: a szemérmesség és a szégyen nem ugyanaz.

Kivéve, ha rendre párosítjuk őket, mondjuk így: Nepiszkáld, nenyúljhozzá, fujj, hagydacsunyádat, micsálsz, takarogyaszobádba!

Közben meg össze is zavar a cikk, mert meztelenkedni még lehet egymás előtt a gyerekeknek, meg a kád szélén is játszhatnak együtt meztelenül, de be a kádba már ne üljenek, mert akkor még a végén a húg lábujja véletlenül makkon érheti a fiút?

Nem értem.

Az Apapara szerkesztősége sokkal inkább azon az állásponton van, hogy egészséges pszichoszexuális fejlődés mellett a gyerekek maguktól jelzik, hogy mikor kivel és mit szeretnének együtt csinálni.

A négy éves már magától magára csukhatja a vécéajtót, amikor kakil, a kilenc éves pedig simán lehet, hogy jelzi, hogy már egyedül szeretne fürdeni. Eléggé látszik egy gyereken, ha jól elvan a kádban a testvérével és az is, ha nem. Nincsenek itt kőbe vésett szabályok. Nagyobb korkülönbséggel, mondjuk, ha már 4-6 év van köztük, akkor csak azért nem fürdetném együtt őket, mert egyszerűen már nem tudnak annyira együtt játszani. Akkor meg minek.

Azt végképp nem értem, hogy itt mi a jelentősége a gyerekek nemének. Hogy azonos neműek később is együtt fürödhetnek?

Egyébként pedig inkább zuhanyozzuk őket, az olcsóbb és környezettudatosabb is, no meg akkor nem is kell attól rettegni, hogy illetlen helyre nyúl illetlen végtag.

És naná.

A másodlagos nemi jellegek megjelenése, feltűnése demarkációs vonal, ekkor már én sem javasolnám az egymás előtti meztelenkedést, de egészséges pszichoszexuális fejlődés mellett ekkorra már úgyis bőven rejtegeti magát a kamasz, ha pedig mégsem, akkor arra lehet, hogy érdemes úgy tekinteni, mint valamire, amire érdemes odafigyelni. Hogy szól-e valamiről a magamutogatás. Feltéve, hogy bárkit is zavar a dolog.

De azért itt is fontos megállni. Hogy akkor ez kire is érvényes? Azonos nemű gyerekekre is vagy csak ellenkező neműekre? Én azt mondanám, hogy a privacy mindenkinek kijár, azt pedig, hogy ez kinél mit jelent, egy, a nemi hormonjaitól felrobbanó kamasz úgyis jelzi.

A legnehezebb eztán következik.

Ez pedig a szülők meztelenkedése.

Szerintem - de ezt tényleg csak a józan ész mondatja velem - 8-9 éves gyerek előtt már tényleg nem biztos, hogy kell meztelenkedni, de úristen, dehogy azért, hogy elfelejtse a szülei testét. Hogy nehogy emlékezzen rá később, amikor párt választ? Hú, de jó csöcsei vannak ennek a csajnak, pont olyan/nem olyan, mint az anyámé. Hú, azt a fokhagymasegget, dear god, tisztára az apámé, úúúdemegmarkolnám

Hát van annak a kiszemelt fiúnak/lánynak más része is, mint ahogy a szüleinknek sem csak mellei és nemi szervei vannak, hanem szemei, mosolya, humora, intellektusa, nem is folytatom, amiket keresünk/nem keresünk/leszarunk potenciális partnereinkben.

Arról nem is beszélve, hogy még ha el is kerüljük 6-10 éves kortól a meztelen testünk megmutatását, még ettől függetlenül is láthat minket fürdőruhában, sőt, akár még az is lehet, hogy együtt öltözünk át a strandon, együtt zuhanyozunk az uszodában. Arról nem is beszélve, hogy simán emlékszik egy gyerek a hat éves kora előtt történtek közül is csomó mindenre. A gyerekkori amnézia inkább a három éves kor előtt történtekre vonatkozik.


Bármi is van, egy érzékeny közegben szocializálódó gyerek jelzi, akár verbálisan, akár tettekben, hogy már máshol tart, már nem akar meztelenkedni, már nem akarja a szülei meztelen testét látni. Szülőként tehát nincs más teendőnk, mint figyelni.

A külön szoba kérdése is izgalmas topic ám, de az istenit neki, hát tegyük már mellé, hogy ez nem csak pszichológiai, hanem anyagi és kulturális kérdés is! Hát nem lehet a pszichológia, a szexuálpszichológia ennyire vak! De most komolyan, ezt 2018-ban még külön hangsúlyozni kell, hogy szobakonyhás lakásban is fel lehet nőni egészségesen?


Hát az egész sokkal rugalmasabb, egyénibb és érzékenyebb kérdés.

A pszichológiának tehát úgy kell megszólalnia, pláne ilyen kényes témákban, hogy az minél több embert lefedjen, minél több ember érezhesse magára vonatkozóan igaznak, érvényesnek.
Most pedig vigyázat! A témát szorosan érintő felnőtt vizuális és szemantikai tartalom következik egyszer - hiszen a Jóbarátokban minden kérdésre választ találsz.




és kétszer - Falco nélkül ugyanis semmit sem érne ez a bejegyzés.



Disclaimer: A fenti cikket megküldtem a divany.hu-nak is, de ők közel ebben a formában nem akarták lehozni, én pedig közel sem akartam átírni.

(Egyik kép forrása és a másiké)

Bejegyzések a témában

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.