Veszélyeztetés

A Büntető Törvénykönyv 208. § (1) kimondja, hogy "a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy […], aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."*

Már önmagában is szép mondat, ha pedig nekiállunk minden szavát külön-külön értelmezni, akkor rájövőnk, hogy milyen dolog is a jog. Merthogy. Ki a kiskorú? Mit jelent a nevelése, felügyelete, gondozása? Ki a köteles személy? Mi a kötelességszegés? És persze mi a testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődés veszélyeztetése?

• Galambhessegetés a járdaszegélyhez közel?
• Nyuszimotorozás/kismotorozás/futóbiciklizás szélsebesen?
• Szaladgálás a lakásban szívószállal/furulyával a szájban?
• Játszótéri kötélhágcsón felmászás?
• Hosszabb-rövidebb időre kiskorú eltűnése a látótérből?
• Kiskorú kilátóban történő felemelése?
• Kecskemagasságú gyermek kezébe zoo csemegét adni az állatsimogatóban?

Mikor szóljak rá? Mit engedjek?  Egyáltalán nem egyértelmű, már csak azért sem, mert a felsorolás egy része könnyen megelőzhető, de a másik fele valódi következményekkel járhat.

Amikor például az egyébként viszonylag szelíd kecskék a zoo csemegétől vérszemet kapva a nyakamig ágaskodnak és sáros patanyomokat hagynak a vállamon, akkor azért a fiam is megrémül, és ez így rendben is van.

Amikor viszont a fiam, veszélyérzet nélkül, arcán eszelős boldogsággal, nagyjából 20 km/h-val robog le a hungaricumnak számító motorjával a zugligeti lejtőn, én hideg verítéket és vért felváltva izzadva rohanok utána, az úgy már nem annyira van rendben.

Akkor?

Ne engedjük motorozni? Vagy csak akkor, ha tényleg megáll? De hát előtte megállt. Mondta is büszkén. Megálltam. Én meg mondtam is büszkén. Ügyes vagy. Majd legközelebb is állj meg, ha szólok. Bólogat. Tényleg. Majd eltűnik. Én némi ráhagyást követően észbe kapok, sprintelek. Zihálva érem utol. Snitt. Remegve üvöltök, kicsit habzik is a szám. Megrémül. Azt hiszem, megérti. Most nincs motor. Talán beépül.

Persze, a motoron nincs fék. De a futóbiciklin és a sílécen sincs. Az autón ugyan van, de a sofőr, még ha nem is a facebookra posztol épp, akkor sem a járdát nézi vezetés közben.

Az utcai kézfogást is ellazáztuk eleinte, aztán ott is volt egy rémülettel telt kiabálásom. Kecskemagasságú gyermekünk azóta járdán, zebrán magától nyújtja a kezét.

Az utcán már ő vezényel, no de meg is teheti.

Büszkén szól az átjárónál, míg társait vezeti:

"Nekem még a rendőrség is barátilag tiszteleg,

Mert tudja, hogy minden jelzést hiba nélkül ismerek"**

Ha az idióta Szeleburdi Róka Rudi is idővel megérti a veszélyt, akkor akár a gyerekünknek is el lehet, sőt, el is kell magyarázni, hogy mi az. A probléma nem is ezzel, hanem a teszteléssel van. Itt ugyanis nincs kontrollcsoport.

Bizalom, vasszigor, más és saját maga kárán tanulás izgalmas, spirális egymásra hatási viszonya ez tehát, mind a négyet egyszerre és egyben egymás körkörös következményeképp, de egyiket sem túlhangsúlyozva érdemes használni. Izgalmas balansz, szóljon, akinek megvan.

Az apu, amikor kicsi voltam, a veszélyt anticipálva mindig azt mondta nekem, hogy csak egyszer eshetsz le. Most, hogy már én is apa vagyok, nekem is többször volt már a nyelvemen ez a remek frázis, de szerencsére mindig rájövök, mennyire életkor-függő is ez a mondat, hiszen éppen az ellenkezőjét jelenti: innen egyszer sem eshetsz le! Mondani tehát csak akkor lehet, ha ezt már a gyerek is tudja. S bár az igaz, hogy hét csonttörésem volt, a lábaimat egész vagány hegek díszítik és nyaranta nem igazán volt ép bőrfelület a térdeimen, sípcsontjaimon, mégis, mi sem igazolja jobban azt, hogy az apu adekvátan használta ezt a figyelmeztetést, hogy olyankor, amikor mondta, nem lett bajom.

Apapara.

Gigapara.

*http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200100.TV

**Kálmán Jenő: Szeleburdi Róka Rudi. Róla apaszemmel alább.