>

2019. október 24., csütörtök

Tóth Józsefné Bözsi

Előfordul, hogy előadást tartok.
És akkor ezeken az előadásokon elő szokott fordulni az is, hogy mutatok két képet.

Ezeket.


Most persze jól kiszúrtam magammal, mert ezt követően már kevésbé lehet majd a közönséggel való interakcióra ezt az eszközt használni, de hát így jártam.

Szóval ez két slide szokott lenni, mindig előbb jön a parlamenti patkó, aztán az MTA székháza. De lehet, hogy mostantól majd fordítva fogom a képeket mutatni, hátha azzal növelem az újdonság erejét.

De persze a kép majdnem mindegy, az csak arra van, hogy illusztrálja a számokat.

Amikről viszont nyilván senki sem szokta tudni, hogy mire utalnak, és ez így is van rendjén, én pedig igyekszem ezeket a számokat mindig aktualizálni, legutóbb épp a hónap elején tettem meg, nem hiszem, hogy azóta ebben sok változott volna.

De akkor mondom is.

A Parlamentben 199 képviselő üldögél, az MTA-nak 297 rendes tagja van. Vannak még levelező tagok, külső, tiszteleti, tanácskozó és igazgatósági tagok is, de én csak a rendeseket szoktam megszámolni.

És hát az a helyzet, hogy a Parlamentben 22 nő ül, az MTA rendes tagjai között pedig 21, ami már önmagában is horror arány, de akkor jöjjenek az kék mezőbe írt számok.

Merthogy ezek volnának a Lászlók számai.


Rózsaszínnel a lányok, kékkel a fiúk.

Míg viszont nőből nagyjából és kis túlzással ötmillió van az országban és nagyjából 50% az esélye annak, hogy valaki fiú lesz vagy lány, addig viszont Lászlóból csak olyan 300.000 körüli él, és hát fogalmam sincs, hány fiúnévből lehet választani, de az biztos, hogy nem kettőből.

Oké, persze, a László ma már nem olyan gyakori fiúnév, de mégis, ha valakit Lászlónak neveznek el a szülei, az már önmagában egész jó pedigré ahhoz, hogy bekerüljön a fenti neves intézmények egyikébe.

Nőként ez jóval nehezebb lesz.

Mint ahogy nőnek lenni szinte minden területen nehezebb.
És drágább.

Egyrészt azért, mert a nőkkel kapcsolatos testi elvárások sokkal erősebbek, mint a férfiakkal szembeniek, a mackós csajokat nem sokan értékelik, a diéták, konditermek, alakformálók pedig sokba kerülnek, de a sokkal több kozmetikai cucc se olcsó, és hát minden, ami nőknek van, az eleve drágább. Betét vagy tampon a férfinak nem kell, a fogamzásgátló tabletta is jóval drágább, mint az óvszer, ami viszont nem is basz oda a hormonháztartásnak. A női borotva drágább, mint a férfi és ugyanígy, a női dezodorok is többe kerülnek. A szőrösödés és az izzadás férfiprivilégium, ha azt a nők az emancipunci jegyében magukénak akarják, akkor fizessék is meg a busás árat.

De azért játsszuk csak el, hogy a tenyerünkön hordozzuk őket a nőket!

Nyilván a megbecsülésről szól az is, hogy több szobrot állítunk az állatoknak, mint nőknek. Mármint női szobrok még csak-csak vannak, de a legtöbbet nem a nevéért tettük ki, hanem a csöcseikért. Azaz híres nőkről szobrok nem nagyon vannak, állatokról és híres férfiakról annál inkább.

Az egyetemen éppen fejlődéspszichológiát tanítottam, illusztráció gyanánt Freud-ról nyilván milliárdnyi képet találtam, az egyébként magyar származású Margaret Mahler-ről, aki nem keveset tett le az asztalra, jóval kevesebbet, sőt, ha az ő nevére kerestem rá, még Gustav Mahler is előjött. Biztos, ami biztos.

Ez is biztos a megbecsülés, az alázat, az egyenlőség leképeződése.

Fiú? Lány. No nem baj, csak egészséges legyen.

És akkor a végére még két kép, mert csodálatosan illusztrálja, hogy tényleg hova pozicionáljuk a nőket.

Az egyik az indiai sajtóban jelent meg így, a másikat pedig a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene szúrta ki.

Íme.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a férfiaknak nem nehéz, dehogyisnem az. Háborúkat vívni, érzelmeket nem kommunikálni, azokat nem megélni, munkában meggebedni, komoly társadalmi és egyéni veszélyeket hordoz, az alkoholizmus, a szív- és érrendszeri megbetegedések többet kapják el a férfiakat, írtam is erről a Lelki betevőre még januárban.

Igen. Mi hoztuk létre a maszkulin ideológiát, aminek bizony ezek is a mellékhatásai.

Szóval szívnak eleget a férfiak is, de közben meg a férfiak ritkán áldozatai családon belüli erőszaknak, férfiakat ritkán erőszakolnak meg kocsmák vécéjében, férfiak után nem szoktak füttyögni, nem csöcsörészik meg a férfiakat a villamoson, és olyan még nem fordult elő, hogy egy menő tudósra úgy hivatkoztak volna, hogy valakinek a férje

Prof. Dr. Tótfalusi Mária és férje, Bélus.

Nem.

Tóth Józsefné Bözsi.

Olyan van.

Esetleg csak simán Tóth Józsefné. Mert neve sincs.

Mert a nők elleni erőszak a legprimérebb szinten indul és meg sem áll a csillagos égig.

És nehogy azt higgyük, hogy a Mrs. Robinson jobb.


Bejegyzések a témában

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.