2013. március 26., kedd

A szolgáltatószektor bája


Baszni lehet, de élvezni nem, mondta az apukám sokszor. Persze mind a trágárság, mind macsóság távol állt mérnök apukámtól, a maga cinikus-ironikus módján sokkal inkább a hazai szolgáltatások diszfunkcionalitására utalt. Nem elég ugyanis, ha valami van, annak működnie is kell. Nem üzemelő, vagy csak tízezrest kiadó bankautomaták és jegyautomaták, a harmadik szelettől lefelé már ujjnyi vastagságú felvágottak, kesztyűs kezű hentesek, akik ugyanazzal a kesztyűs kézzel veszik át a pénzt, vizezett baracklé, pisilés százasért, menő villamos kikapcsolt légkondival, tegnapi kenyér, fintorgó pincér, újrahasznált gyümölcstea-filter, kakaós tejszínhab csokimousse helyett, rizibizi rizottó helyett, fizetős wi-fi.

És hát ha az embernek gyereke van, akkor aztán óhatatlan a rengeteg találkozás a szolgáltatószektor képviselőivel, akik felé, ha lehet, még érzékenyebb vagyok, mint az apukám volt. Ez persze rengeteg fikázási lehetőséget von magával, ami nem baj, sőt: kritizálok, tehát vagyok.

De hát mit tegyen az apaember, ha az az érzése, hogy szinte provokálják? Merthogy itt a legfrissebb, ennek csimborasszója, a jóhírű és -tékony újlipóciai Briós, ahova múltkor beültünk, mert volt egy kis lyukas időnk. A Briós egy falat Európa. Jó minőségű ételek, guszta berendezés, gyerekbarát hely, Újlipótvárosban meg ugye mindenki kendőzik, tehát az se baj, ha a gyerekbarát részhez hosszú lépcsősor vezet. Az viszont már igen, hogy kitalálták maguknak a minimálfogyasztást. Mert csúnya és galád szülők vittek magukkal gyerekkaját és órákon át csak játszatták ingyenélő porontyaikat, ők meg csak fecserésztek érdektelen hülyeségeket egy kávé felett. Most tehát, kapitalizmusra nevelve 800 Ft/fő a minimum, amit el kell verni. Egy croissant-nal és egy latte macchiatóval már jó is vagy. Mi persze rebellkedtünk, én beleettem egy előttünk távozó szendvicsébe, megnyaltam az érintetlen kanalat, beletöröltem a retkes kezemet a tiszta szalvétákba, majd dühöngve, facebook-posztokat magunk mögött hagyva eljöttünk.

Mert nekem ne mondják meg, hogy mit csináljak. Mert én a vendég vagyok. Belőlem élnek. Ha én nem vagyok, ők sincsenek. És innentől mindegy, hogy csak tíz percre ültünk volna be egy kakaóra, vagy három órán keresztül vertük volna a pénzünket. Vagy akár fordítva. És aki nem a gyerekbarát részen van és csak iszik egy almafröccsöt, miközben megtervezi drága ismerőse esküvői ruháját? És az is mindegy, hogy a Briós oldaláról volt értelme ennek a döntésnek. Mert biztos tényleg volt, aki visszaélt a helyzettel. Meg egyszer valaki nem takarította el a gyereke hányását. Felette undorító tényleg. És biztos a vadul fizető vendég gyereke nem bassza el a gyomrát soha a sok bulátától.

Szóval minket elveszítettek, de nincs ezzel baj, én dühöngtem egy kicsit, az ő forgalmuk meg szemernyit sem fog visszaesni, hisz úgyis csak a fűtés miatt jártunk oda.

És akkor ezzel nagyjából vége is a hőbörgésnek. Merthogy a dolgok mintha működnének.

Ott van például a bölcsőde. Nekiállhatnék azon nyafogni, hogy sosem működik a kaputelefon, meg hogy az egyik gondozónő az első köhintésre kórházi kezelést és antibiotikumot javasol, aztán, ha esetleg két héttel később tényleg beteg lesz a fiunk, akkor csak félrebiccentett fejjel bólint egyet, ő megmondta. Cserébe simán hagyja a gyerekeket teleszart pelenkával  vagy az arcukon kopogósra száradt takonnyal akár órákon át szaladgálni. Vagy azon, hogy  másik, akit szívem szerint én is csak ölelgetnék, a láztól csillogó szemű és puhabőrű gyerekeket is minden rendben volt mondatokkal kísérve ad át délután. És hát bőven adhatna hőbörgésre okot az, hogy miket esznek és isznak a gyerekek.

Vagy az, hogy a gondozónők ugyan mindig nagyon kedvesek velünk, de képtelenek arra, hogy rendesen szólítsanak meg:
  • Apa!
  • Apa, itt maradt a sapkája!
  • Apa, ne felejtse el, holnap ebédbefizetés!
  • Apa, nagyon folyik az orra!
De igazából mindez tényleg csak nyafogás. Mert a bölcsőde klassz helyen van, jó a levegő, van kert, terasz, tiszta minden (csak az előtérben kicsit macskahúgy-szag van), a gyerekek guszta játékokkal játszhatnak, friss könyveket olvashatnak, a gondozónők kedvesek, jól láthatóan tényleg szeretik a munkájukat és a gyerekeket, nem türelmetlenek, nem szólnak bele a nevelési elveinkbe, és ami a legfontosabb, a gyerekünk szeret oda járni és szeret onnan hazajönni.

És hát sajnos egész sokszor kell orvoshoz vinnünk a fiunkat, gyerekorvoshoz mi, gyerekorvos hozzánk,  ügyelet, klinika, különböző orvosok, tüdőröntgen, pulmonológus, ápolók. Hiába várta prekoncepciók hada türelmetlenül kitörési lehetőségét; szemben a felnőtt részlegekkel a gyerekekkel foglalkozó személyzet egyszerűen működik. Már a terhesség és a szülés körüli orvosi interakciókkal is maximálisan elégedettek voltunk, ez most csak fokozódott. Míg a térdműtétemnél abban sem voltam biztos, hogy tényleg berakták az előzőleg megvásárolt titánium ötvözeteket, a fiammal kapcsolatban azt vagyok kénytelen észrevenni, hogy bízom az egészségügyben. 15 percnél többet sehol sem kellett várnunk, mindenki végtelenül kedves volt velünk, meghallgattak, figyeltek, látszott és érződött, hogy gyógyítani, segíteni akarnak. A fiam meg - miközben néha tényleg elég szarul van - mosolyogva tűri, ahogy a legkülönbözőbb korú és nemű emberek előtt vetkőztetjük le, röhög a sztetoszkóp érintésére, viccesen ráharap a spatulára, amit le akarnak nyomni a torkán, letörli a könnycseppeket az arcomról, miután megkapja influenza elleni oltását. Otthon pedig szünet nélkül hallgatja az egyik plüssállatkája tüdejét, majd hívja a doktormacit (dottómaciiii), hogy gyógyítsa meg.

Szóval, bár nem látom teljesen az okát, de mintha már lehetne élvezni is.


Bejegyzések a témában

6 megjegyzés:

  1. Fura, de ebben az első, ami megmaradt bennem: "mindenki kendőzik". Na hát ez olyan, mint a "füles", én ezt nem írnám le soha. Mert mélyen benne van, hogy a kendő használata meghatározza azt, aki így viszi a gyerekét (függetlenül attól, hogy ezt jónak tartod-e vagy sem). Nekem mindegy, szerintem jó a kendő, másnak meg nem, mi hol babakocsiban vittük, hol háticipelőben, hol nyakban, hol meg kendőben. Most jó fejek vagyunk vagy sem?
    Na jó.
    Egyébként meg nem tudom, hogy ez most egy puffogó bejegyzés vagy reményteli. Bár, ha jól értem, te sem.
    Továbbá: én még mindig olyan vagyok, hogy zavar leírva (is) a trágár(szerű) szó (vö. a buláta környékével). Szerintem kevesebbszer indokolt, mint ahányszor használod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kolega!

      A "mindenki kendőzik" csupán egy halk kritika arra nézve, hogy a hely nincs felkészülve a babakocsik tárolására, és igen, a kendőzés van, ahol hordozási technika - nálunk is, nálatok is - és van, ahol nevelési stílus, életszemlélet. Persze ezzel sincs semmi baj, egészen addig, amíg a kettő megfér egymás mellett. Amint értékítélet szorul bármelyikbe, onnantól viszont szerintem baj van.

      Valóban, puffogónak indult, aztán a példák mentén, amik eszembe jutottak, a puffogás alábbhagyott, és hát mit tegyek, a puffogáshoz csúnya beszéd dukál.

      Törlés
  2. Apu, a puffogáshoz nem "dukál" csúnya beszéd, bár megértelek, mert olykor nekem is jól esik ;)

    Az első részben végül is azt írtad le, hogy az adott hely jól döntött. Éppen azt akarta elérni, amit elért. Hogy te puffogj és ne ők miattad ;) Ugyanis az ügyfelük, akiből ugyanis megélnek csak akkor vagy, ha kifizeted azt a minimális fogyasztás, amiből ők meg tudnak élni. Ha ücsörögsz és nem fogyasztasz, akkor nem vagy az ügyfelük, mert abból nem élnek meg ;) Nyilván, aki törzsvendégük és rendszeresen bejár hozzájuk és rendszeresen fogyaszt a tulaj elvárásának megfelelő mértékben, annak vélhetően olykor elnézik, ha csak úgy beül. Ezt nyilván te is pontosan tudod :)

    Felteszem végiggondoltad, hogy lehet, hogy azért nincs babakocsi tárolásra felkészülve a hely, mert akkor egyfelől még drágább lenne a bérleti, fenntartási költség, vagyis még magasabbak lennének az árak (a minimál fogyasztás is), vagy az is lehet, hogy a tulaj támogatni szeretné a hordozás elterjedését? Ha lenne baba kocsitárolás, de drágább lenne akkor inkább fizetnél nekik többet, mikor most még 800 Ft-ot sem akarsz? Ahhoz pedig a tulajnak joga van, hogy eldöntse, hogy ki a célközönsége, kikből szeretne megélni. Ez üzlet, nem jótékonysági intézmény ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Éva!

      Azt hiszem, nagyjából értem a szolgáltatások lényegét: fizetsz, kapsz. Még sosem ültem be sehova sem melegedni, de azt szeretem eldönteni, hogy mennyit fizetek. És innentől mindegy, hogy húsz percre ülök csak be, vagy órákra, a hely dolga, hogy jól érezzem magam, hogy vissza akarjak menni máskor is.

      A babakocsik tárolását nem várom el semmilyen helytől sem, ez inkább csak egy halk ironikus megjegyzés volt.

      Törlés
  3. ez az orvososdi nálunk is beütött. a múltkor a lány emlékeztette a dokinénit (akire mindannyiunk életét rá merném bízni), hogy helóbeló, hát a torkába nem nézett bele! (nem volt miért.) szépen diktálja az iramot: kikérdezés, hallgatás, toroknézés, fülnézés, további kikérdezés. kapott egy játék sztetoszkópot és azzal hallgatja saját magát és közben ráncolja a szemöldökét. persze nem hall benne semmit, mert csak játék, hát ez elég deprimáló.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. eresszük már össze a gyerekeinket, hallgassák egymást kicsit

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.