2014. szeptember 17., szerda

Tempo giusto

Annak ellenére, hogy milyen régen nem játszom már semmilyen hangszeren, még mindig egész gyakran használom ezt a kifejezést. Sőt, afféle életfilozófiát jelent nagyjából arra, hogy tempósabban csináljunk valamit.

Úgy mindent.

Az életet.

Nagyjából azt jelentette, hogy gyerünk! S bár megnyugtat, hogy még a Wikipédia sem ad egyértelmű fordítást, de egy biztos: ennek a zenei utasításnak semmi köze ahhoz, hogy valamit gyorsan, vagy gyorsabban kell játszani. Inkább valami olyasmit jelent, hogy mindent a maga tempójában kell csinálni. Tehát ha volt egy utasítás a szám közben, akkor a tempo giusto után vissza kell térni az eredetihez.

A zenén kívüli életre lefordítva tehát mindez azt jelenti, hogy mondjuk sétálunk, aztán a villogó lámpánál felgyorsítjuk a lépteinket, majd visszaveszünk a tempóból egészen addig, amíg újra el nem érjük a sétasebességet. Vagy futunk áltisiben a folyosón, aztán a tanári előtt gyorsan lelassítunk, nehogy beírjanak a köznevelőink az üzenőnkbe, majd folytatjuk a rohanást.

Hát így.

Példa még bőven lenne, nem is az volt tehát a baj, hogy sokat használtam ezt az utasítást, hanem az, hogy rosszul.

Merthogy nem elég, hogy senki se tudta, hogy viszonylag jó hallás mellett miért ment csak közepesen a fuvola, de ezen utasítás vélt jelentésének égisze alatt gyakran előfordult, hogy kapkodtam, mindig a következő feladatot néztem, a jelen, már-már coelhoi magasságú örömeinek megélése helyett a múlt keservein és a jövő el nem érhető vágyain szorongtam.

Hát igen, mindeddig az én űrhajómat sem a türelem tolta.

De most, hogy megértettem ars poeticámat, már minden más.

Már nem sürgetem a fiamat és nem is alkudozom vele, hogy ugyan
  • jöjjön már gyorsabban, hát mindannyian elkésünk, meg tényleg nem kell minden egyes térkövet megszámolni.
  • menjen már be végre a kádba/másszon már ki belőle, minek megvárni, amíg kihül a víz és/vagy ronggyá nem ázik a bőre, meg késő is van, ilyenek.
  • gyorsabban vegye már fel a cipőjét, egyáltalán nem akkora probléma, ha a tépőzárak nem tökéletesen fedik egymást
  • találjon már egy megfelelő helyet a diavetítő mellett.
Ezek ugyanis a mi problémáink. Mi sietünk. Ami neki fontos, abban úgyis gyors lesz. Ahhoz neki semmi köze, hogy mi késésben vagyunk, vagy éppen unjuk az esti rituálékat és játszmákat. Egyszerűen rá kell feelingelni a lassúságra, a gyerekünk saját tempójára.

Nyilván érdemes ezt a feelingelést is mértékkel csinálni, ha kigyullad a tofu a túlhevített kókuszolajon, semmiképp se hagyjuk, hogy szeretett gyermekünk saját tempójában fejezze be a falfestést.

Ha viszont megérezzük és megértjük családtagjaink ritmusbeli eltérései által megszólaltatott harmóniát, akkor egy teljesen új világ fog előttünk kinyílni. Hirtelen megszűnik a türelmetlenség, megszűnnek a felesleges mondatok és alkudozások, esetleges fenyegetések. És ha a világbéke felé nem is tettünk egy egész kis lépést sem, az biztos, hogy kevésbé frusztráljuk a gyerekünket és magunkat, ami mindenkinek önbizalmat és magabiztosságot ad.

És ez viszont egy cseppet sem elhanyagolható szempont.


A kottán látható dallam első 10 azonosítója értékes Apapara matricát kap. Megfejtéseket az apaparaa@gmail.com címre várjuk.


Bejegyzések a témában

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.