Apák napja

Közeleg.

Holnap lesz.

Minden évben van belőle egy.

Ahogy anyák napjából is.

De valahogy az egész mégis tökmás.

Az anyák napja nem ugyanaz az anyák számára, amint az apák napja az apák számára.

Arról nem is beszélve, hogy az anyák napja nem ugyanaz az apák számára, mint az apák napja az anyák számára.

Az anyák napján az anyák azt remélik, hogy kicsit fellélegezhetnek. Kapnak virágot, elmehetnek egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) kozmetikushoz, tornázni, vásárolni, talán barátnőkkel is találkozni, valamit csinálni, amitől végre nőnek is érezhetik magukat, nem csak anyának.

Najó.

Nem leszek ennyire cinikus.

Inkább módosítom arra, hogy az anyák ilyenkor végre csinálhatnak valamit, ami nem az anyaság. Söröznek, pasikat stírölnek, focimeccset bambulnak.

Na, csak nem megy a cinizmusmentesség, inkább nem is próbálkozom tovább, hanem átmegyek a gyerekekre. Akik igyekeznek több türelmet adni, megbecsülni az anyjukat, kevesebbet kérnek, többet adnak, vicceskednek, kedveskednek.

De az apákra is szükség van anyák napjakor. Ők egyrészt bevonják a gyerekeket, hogy az anya tehermentesülhessen, másrészt pedig igyekeznek eleget tenni annak a valaminek, amit az anyák anyák napján csinálni akarnak. Megengedik, hogy bebasszanak, bókolnak a külsejüknek, elismerik szépségüket és neadjisten még arra is odafigyelnek, hogy este, szex közben a nőnek is legyen orgazmusa. Elmosogatnak, bevásárolnak, szépen besegítenek.

Vagy ez a nők napja? Most már teljesen összezavarodtam.

Az apák napja egész más.

Ott az apa végre apa lehet. Sőt, ott végre apának kell lennie. Tehát minden olyasmit csinál az apa apák napján, amit az anya minden nap, kivéve anyák napján.

Szóval igen, ezért nem tudok nem cinikusan az apák és az anyák napjához hozzáállni.

De persze ez csak a társadalmi szint.

Egyéni, családi szinten, erről már többet is írtam, nekem igenis fontos az anyák napja és igenis fontos az apák napja is. De értelme csak akkor van, nem csak társadalmilag, hanem családilag is, ha az apák napja üzenete az apák napján túl is érvényes tud maradni.

Amihez persze az is kell, hogy az anyák is csinálhassák az év többi napján azokat a dolgokat, amiket anyák napján csinálnak.

Tehát akármilyen abszurd is ezt kívánni, de az apák napjának csak azt a célját tudom értelmezni, hogy ez egyszerre segítse az apákat abban, hogy többet legyenek apák és azt is, hogy az anyák meg lehessenek kevesebbet anyák.

Szóval boldog apák napját minden apának!
És persze gyereknek, anyának!

Mindezt pedig szeretném egyrészt ezzel a hibátlan és nagyon fontos, edukatív képregénnyel, másrészt pedig tökéletes apával, a már többször hivatkozott This is Us (Rólunk szól) Jack-jével kívánni.

Aki sajnos annyira tökéletes volt, hogy ... na de ez spoiler lenne, szóval inkább csak mutatom az ide vonatkozó gif-et.
via GIPHY
De ami minden cinizmusnál és szarkazmusnál is fontosabb, hogy tényleg látszódjanak jobban és többet az apák, hogy tényleg lássák többen és jobban az apákat. És ha ehhez az apák napja kell, akkor legyen apák napja.
De akkor ne csak holnap, hanem minden nap. És ne csak május első vasárnapja legyen anyák napja, hanem minden nap. Még ha a két ünnep célja más és más, akkor is. Mert ha mindkét nap minden nap lesz, akkor azzal - legalábbis társadalmi szinten - hosszú távon meg is szűnhetne ez a két ünnep. Egyéni/családi szinten viszont bármelyik család bármelyik napon ünnepelhetné attól függetlenül is, hogy társadalmilag a cucc már nem indokolt.
De ettől még szupermessze vagyunk, szóval ünnepeljünk!
Menjetek hát el holnap a UNICEF apák napi rendezvényére, nézzétek meg a hozzá készült megható videót illetve küldjétek el a saját apa-sztoritokat ide.

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Anyák és munka, nap és ünnep

Ma van május elseje és május első vasárnapja. Ritka nap az ilyen, egybeesik az, aminek egybe kell, ami ragad, az tapad.

Gyerekkoromban a munka ünnepével nem foglalkoztunk, az anyák napja viszont mindig megható volt. Az apuval titokban - már amennyire ezt egy közös háztartásban titokban lehetett tartani -, korán reggel lementünk a virágboltba, nővéremmel kiválasztottuk egy-egy virágot, apu fizetett, mi pedig, ügyesen-bénán a hátunk mögé rejtettük a csokrot, és úgy mentünk végig a magasföldszinti folyosón. Anyu az ajtóban várt már minket, mi pedig puszik közepette átadtuk tulipánjainkat, rózsáinkat, orgonáinkat, lisztjeinket, de ez utóbbi már szójáték és csak angolul működik, azt pedig akkor még aligha értettük volna.

Aztán még átmentünk a szüleink szüleihez is, hogy megünnepeljük a nagymamák napját is, de az már sokkal inkább tűnt kötelezőnek.

Az apu nem volt sem feminista, sem különösebben emancipált, legalábbis a mai értelemben biztosan nem, viszont a szexizmus és a macsoizmus bármilyen formája is hiányzott belőle, így gyerekkorom anyák napjai - szemben a nők napjával és a gyereknappal, amiket nem ünnepeltünk - tényleg tudtak olyan napok lenni, amiknél még ma, visszatekintve sem érzem, hogy a virágboltosok ünnepe lett volna, egyszerűen megünnepeltük az anyut.

Aztán a 90-es évek elején megtudtuk, hogy van apák napja is, onnantól azt is ünnepeltük, azt hiszem, marcipánburgonyával, de mivel akkor már nagyobbak voltunk a nővéremmel és mivel ezt a közoktatás már nem támogatta olyan mértékben, mint az anyák napját, ezért ez nem is tudott annyira beleépülni éves ritmusunkba.

Most, hogy én is apa vagyok, nekem is tök fontos, mert még emlékszem, nekem milyen fontos volt, hogy reggel titokban - már amennyire ezt egy közös háztartásban titokban lehet tartani - lemenjünk a virágboltba, fiam a húgával kiválasszon egy-egy virágot, fizethessek, ők pedig, ügyesen-bénán a hátuk mögé rejtsék a csokrot, és úgy jöjjenek fel a harmadik emeletre. A feleségem pedig már az ajtóban várná őket, ők pedig puszik közepette átadnák tulipánjaikat, rózsáikat, orgonáikat, lisztjeiket, de ez utóbbi már szójáték és csak angolul működik, de majd lehet, hogy elmagyarázom nekik.

És mivel tőlem is távol áll a macsoizmus és a szexizmus minden formája, sőt, én még feminista és emancipált is vagyok, legalábbis a mai értelemben mindenképpen, ezért remélem, hogy a mi életünkben is szólhat arról az anyák napja, amiről kell neki. Az anyjukról. És ezzel remélem, a legkisebb mértékben sem erősítünk fennálló rendszert és azt is, hogy nem tolunk bele senkit sem a társadalomban elfoglalt pozíciójának megfelelő szerepébe.

Ez persze az én, származási, illetve a csinált családjaim anyák napjai. Ezekkel, mint az a fentiekből kiderült, tényleg semmi bajom. Az intézményivel viszont már bőven van.

Mert mi van egy osztályban az olyan gyerekekkel, akiknek meghalt az anyukájuk, akik elváltak, akinek rossz kapcsolata van az anyjukkal, vagy akit neadjisten abúzál az anyja? Ők is dalolnak cukin?

Dalolnak hát.

Aztán, amikor át kell adni a keserédes anyának a gondosan barkácsolt valamit, akkor a lehető leghosszabb utat kiválasztva, a leglassabban teszi meg azt a távolságot, amit a többiek rohanva küzdenek le.

Láttam ilyet, rettenetesen nyomasztó volt nézni.

Adni jó, odafigyelni a másikra jó, mindkettőt meg kell tanulni, az iskola pedig mindháromban segíthet, fontos azonban tudni az egyéni különbségekről, s ahogy az üzleti életben is angolra váltanak, ahogy akár csak egy ember is van, aki nem érti az adott ország nyelvét, úgy az iskolákban is le kell mondani az anyák napjáról, ha csak egy gyerek is van, aki azt nem tudja megünnepelni.

Az empátia ugyanis mindennél fontosabb.

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Óda az anyához, avagy boldog apák napját!

Sziasztok!

Ja bocs, nem szereted, ha a melleidnek köszönök. De azért nyugodtan legyél büszke rájuk, ne takargasd őket. Azért jöttünk le a fáról és egyenesedtünk fel, hogy szépen láthatóak legyenek a mellek, It's evolution, baby!, szóval legyél szép, mutasd meg, ki vagy, te vagy a szebbik nem, a gyengébbik nem, a szexibb nem, ússzál hát szexi úszóruhában, feszüljön a nadrág a fenekeden, focizz melltartóban. Vedd át a nevem, legyél né, mondj le a karrieredről, ha egyáltalán akartál, de ne lepődj meg, ha a fizetésed az enyém közelébe se ér, az üvegplafon kemény. Inkább szülj nekem gyereket, de ne túl sokat és ne szoptass túl sokáig, inkább fogyj le hamar újra 90/60/90-re. Sima láb és hónalj, naponta trimmelt leszállópálya, rózsaillatú fing, harisnyatartó, szatén lepedő. Vásárolj be, főzz, moss, takaríts, a bőröndödet majd én hozom. Dolgoznod nem kell, majd én gondoskodom rólad, rólatok, emiatt csak ne fájjon a fejed. Bár az ilyenkor a homlokodon megjelenő apró ráncok őrülten szexiek. És ha már itt tartunk, átöltözésed és hálóinged legyen erotikus, kívánd mindig a szexet és tekintsd minimum pettingnek, amikor felhúzom a cipzárat a ruhád hátán. Nevess nagyokat, amikor böfögök, és fordulj hátra kacsintva, amikor társaságban rácsapok a fenekedre. Vagy valaki máséra. Férfi vagyok, a házasságtól sem vak, sem impotens nem leszek, nem tehetek róla, a szép lányok buknak a sármomra, ezt neked kell a legjobban tudnod. Az evolúciótól te a hűséget, én a szabadságot kaptam. Nem véletlenül van minden évben csak egyszer anyák napja és háromszázhatvannégyszer-ötször apák napja.

Na puszi nektek!

----------

Igazán különleges nap minden év júniusának harmadik vasárnapja, mert amellett, hogy a férfiak a hétköznapok mindegyikén önmagukat ünneplik, csajok után dudálnak/fütyülnek komplexusaikat kompenzáló autójukból, sikert sikerre halmoznak, igazgatók, miniszterek lesznek és fel sem merül, hogy össze kelljen egyeztetniük a családjukat a karrierjükkel, ezen a jeles napon még egyet triumfálnak, még egy területet megkapnak: a családot. De a rendszer teljesen kiegyenlített, panaszra senkinek sem lehet oka, hiszen az anyák a nekik szánt évi egy napon, egy virág erejéig, esetleg a nap végéig még az életüket is visszakaphatják.

Itt van tehát az apák napja, amikor láthatóakká akarunk válni. Nagyon szép dolog ez, legyünk azok, teljesen egyetértek. Részben ezt a láthatóságot tűzte ki célul ez a blog is, de szólnak erről különböző kezdeményezések, programok, szolgáltatások is. De igazán hitelessé az apák napja csak azáltal válhat, ha az anyákat nem csak a nekik szóló napon hagyjuk lazítani, hanem az összes többin is, tehát csak azáltal válhatunk emancipált apákká, ha tényleg hagyjuk emancipálódni az anyákat.

A JÓL-LÉT Alapítvány Apád látható című kampánya is éppen erről szól. Nem az egynapos apákról szól, de minden bizonnyal nekik is, hanem az egész évben szülőként is jelen levő apákról. Tegyél hát te is eleget kérésüknek: legyen apák napján (azaz ma!) a facebook-os profilképed egy kép az apáddal!

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Még egyszer a nemi különbségekről

Pár hete volt a XXI. Pszinapszis, ami Magyarország legnagyobb, pszichológushallgatók által szervezett konferenciája, három napos, csomó előadó, műhely, filmklub, minden, mi szemnek-szájnak-léleknek ingere. A pszichológusok Szigete ez, a Nagyszínpadon minden évben fellép Iggy Pop és Bagdy Emőke.

Ezúttal sem volt ez másképp, csak most kerekasztalnak hívták, ott ült még teljes nevén Prof. Dr. Bagdy Emőkén kívül a lánya, bizonyos Dr. Császár-Nagy Noémi, PhD, Csabai Krisztina, Professor Emeritus Bányai Éva és Dr. Szabó Mónika. Gondolom, általában mindegyiküket a keresztnevükön szólítják, itt azonban az idő komoly részét az vette el, hogy és Ön, professzordoktortanszékvezetőpéhádéasszony?, illetve az, hogy rendre és türelmesen megvártuk, amíg a magát mesterkommunikátornak nevező Szűcs Gergely ki nem keveredett az alanyok és állítmányok bonyolult halmazából.

Nagy kár, hogy a témához - XXI. századi szerepek - a modern nő - egyáltalán nem értett, de ennél még nagyobb kár volt, hogy az öt nő közül is csak Szabó Mónika volt szakértőként jelen, a többiek zömmel úgy érintettek a témában, hogy maguk is, mitagadás, nők.

Komoly szakemberek persze mind, BE-ről már írtam, sőt, bő egy éve úgy alakult, hogy még a tévébe is bejutottunk a princípium-gate kapcsán, de azt talán nem hangsúlyoztam eléggé, hogy mennyire fontos, nemes és szakmailag is messzemenőkig le a kalappal előtte (tényleg!), amiért lemondott igazságügyi szakértői címéről azért, mert nem fogadták el a Zsanett-ügyben a szakértői véleményét.

A valóban széjjelképzett lánya is komoly szaktekintély, akit a nem pszichológus szcéna leginkább két hírnek köszönhetően ismerhet, egyrészt ő az, aki szinte az összes szakmai érvvel szembemenve a végsőkig képviselte a Pszichológuskamara létrejöttét, amit azóta egyébként még és már a kormány is elengedett, másrészt ő az, aki az emberek esetében szinte ismeretlen (nem véletlenül) szuperfötáció, azaz a ráfoganás eredményeképp jött világra, mutatom.

Csabai Krisztináról nem sokat tudok, zömmel fejlődéspszichológiával kapcsolatos kurzusokat tart a Pázmányon, ebből a szempontból pedig teljesen adekvát is lehetett volna a jelenléte, de épp a két nem esetében megfigyelhető eltérő szocializációs közeg hangsúlyozása maradt ki az érvkészletéből.

Bányai Éva pedig, aki a hazai és nemzetközi hipnóziskutatás és -oktatás koronázott királya és királynője egy személyében, doktori iskolát vezet, tanszéket igazgatott, rengeteg hazai és nemzetközi tisztséget először töltött be nőként, elismert szakember mind a mai napig, de sajnos ő sem nőkutató, genderkutató és még csak nem is szociálpszichológus. Ami általában nem baj, csak itt.

És bár Bányai Éva is rendre hozta a progresszív XXI. századot, de az igazi döféseket (hogy ilyen macsó kifejezéssel éljek) az egyetlen releváns szakember Szabó Mónika vitte be azzal, hogy úgynevezett vizsgálatokra hivatkozva úgynevezett tudományos és úgynevezett tényeket sorakoztatott fel, de amikor Bagdy Emőke azzal a mondattal zárta a férfiak és a nők komplementerfunkcióiról és a nemek biológiailag elrendelt szerepéről szóló, a lánya által heves bólogatással kísért gondolatfutamát, hogy márpedig nekem ez a véleményem, akkor bizony úgy tűnt, hogy a tudományos igényről az asztal bal fele lemondott. Innentől pedig a beszélgetés unalmas játszótéri beszélgetéssé punnyadt.

Hál' istennek, nem tudom ugyanis, hova kerekedett volna a közönség soraiban ülő hallgatók tekintete, ha BE tovább tolja ezt a tempót.

És most bocsánat, de muszáj megosztanom ezt a képet, amit az Apapara facebook-oldalára fotózott valaki még tavaly márciusban az ELTE-PPK Kazinczy utcai épületének aulájában.

Minderről egyáltalán nem írtam volna, ha nem jön ki a Kolozsváros egy isteni cikkel, ami úgy teszi helyre a gender-vitát, ahogy kell. Tűpontos fájdalommal mutatja meg, hogy mekkora szocializációs kiképzésen megy keresztül a lány ahhoz, hogy nő, a fiú ahhoz, hogy férfi lehessen. Korunk beavatási szertartásain keresztül megtanuljuk, hogy hol a helyünk a világban, mikor sírhatunk, mivel játszhatunk, hogyan viselkedjünk a munkahelyeinken és így tovább.

Tehát valóban van egy elrendelt szerepünk, de csak azért, mert a társadalom ezt így akarja. Szóval a fiúk és a lányok között valóban vannak neurológiai különbségek, de azoknak se minőségében, se mennyiségében nincs szinte semmi közük azokhoz a különbségekhez, amik egy nő és egy férfi között vannak.

És akkor itt kell bevezetnem azt a kifejezést, amit bár Szabó Mónika a kerekasztalnál is használt, de amire senki sem reagált, és amit én mindeddig egyáltalán nem mertem használni, de most mégis felbátorodom.

Részben azért nem villantottam eddig ezt a szót, mert még amikor leírom, akkor is pöszének érzem magam, pedig egész más beszédhibáim vannak, de főleg azért nem, mert bár elég sok dolgot szinte alig értek a világból, az agy és a neurológia a legmagasabb két csúcs - ikertornyok mondhatni - az überhomály hegységében.

Szóval van egy olyan, hogy neuroplaszticitás.

Ami azt jelenti, hogy az agyunk rugalmas. Ami meg azt jelenti, hogy hiába vagyunk elvileg viszonylag ugyanolyan neurológiai rendszerrel megáldva, attól, hogy már a kezdetektől egészen különböző ingereknek és szociális, kulturális, pszichológiai, gazdasági és még ki tudja, milyen impulzusoknak vagyunk kitéve, ezért felnőtt korunkra bizony az agyunk is elég más lesz.

Addigra biztosan, amikor a tudomány nekilát felmérni az agyi különbségeket.

Mindez tehát végtelenül egyszerű. De talán még egyszerűbb lesz megérteni az ide vonatkozó vicc segítségével:

Ha valaki rosszabbul lát, akkor jobban hall, ha rosszul hall, akkor jobban szagol és ha az egyik lába rövidebb, akkor a másik hosszabb.

Ami mindössze annyit jelent e cikk szempontjából, hogy azok az idegi kapcsolatok lesznek erősek, amik folyamatos megerősítést kapnak, amik pedig nem, azok vagy nem épülnek ki vagy egyszerűen elgyengülnek.

Érdekes, hogy amikor nem a nemi szerepekről van szó, akkor jóval érthetőbbé válik az agy rugalmassága. Például ha én most valamiért megvakulnék, akkor jó eséllyel elég hamar elkezdenék jobban hallani. S ez a változás a hallókérgemben is megjelenne. Több és aktívabb neuronális kapcsolatot mutatna ki mondjuk egy CT.

Miért nem hisszük el, hogy ez a nemi cuccokkal kapcsolatban is éppen így van?

De amíg a témával kapcsolatban az egyik fél tényeket és vizsgálati adatokat, a másik fél pedig véleményeket és vágyakat formál, addig teljesen esélytelen, végre tényleg helyére kerüljenek a dolgok ebben a témában.

Ha viszont még tudományos szinten sem lehet erről beszélni, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy

1. a FICSAK (Fiatal Családosok Klubjának Egyesülete) kijön egy olyan anyák napi videóval, ami még a felső középosztály számára is bicskanyitogató gazdagságot mutat, s ami úgy képzeli el a világot, hogy abban a szülőség=anyaság, és amiben a nő egyetlen valódi kiteljesedési útja az, hogy anyává válhasson.
2. a szakgimnáziumokban a pedagógia szakirányt választók a mintaérettségi megoldókulcsában olyan szintű bullshitekkel találkozhatnak, amiket ha komolyan vennénk, akkor a családok erős kezű vezetői, jobb esetben az apák kényszerítéssel, büntetéssel és fenyegetéssel érnék el azt, amit kell
3. egy újbudai rendezvényéről kirángatják a 444 tudósítóját (aki mellesleg éppen egy nő), és utána még el is hazudják az egészet.
4. rendre inthet az Országgyűlés alelnöke egy képviselőnőt azzal, hogy a sok bekiabálás árnyalja a szépségét.

És akkor csak az elmúlt két-három hét genderfejleményeiről írtam.

Szóval akkor újra.

Lehet biológiai elrendeltségről, kiegészítő funkciókról, oltalmazásról, védelemről és az élet értelméről beszélni, de ezek mind olyan legitimáló mítoszok, amik nem csak életben tartják a társadalmi egyenlőtlenséget, de még fel is erősítik azokat.

És akkor, hogy komolyan vegyem magamat, boldog anyák napja helyett holnapra boldog szülők napját kívánok!

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share:

Apák napjára

Fura dologgá növögeti magát az Apapara blog. Időnként ugyanis kapok teljesen a levegőből megkereséseket, hogy mondjuk írjak egy könyvről, menjek el egy színdarabra. Aztán van olyan is, hogy megkeres az egyik cég, hogy írjak heti rendszerességgel a higiénia fontosságáról, a másik meg, hogy írjak, szintén rendszeresen a tudatos internethasználatról. De ezen utóbbiakról sajnos nem tudok írni, pláne nem rendszeresen, szóval akármennyi WC-illatosítót is kaptam volna ingyen és akármilyen jól hangzott is a másik cég árajánlata, kénytelen voltam mindkettőt visszautasítani.

Aztán olyan is van, hogy mindenféle ellenszolgáltatás felajánlása nélkül kapom a legkülönbözőbb sajtóanyagokat, fogalmam sincs, honnan tudják a címemet, vagy miért gondolják, hogy számomra is releváns, hogy átadtak egy új játszóteret, megnyílt egy új vegyipari kombinát, 17%-os kedvezménnyel kapható a szögesdrót és a térkő, vagy hogy újra látogatható a hercegakarattyai katakomba.

Most viszont egy kommunikációs cég keresett meg egy olyan kéréssel, aminek viszonylag könnyű eleget tenni, azt kérték, hogy promótáljam a videójukkal az apák napját.

Ezzel, ni.

Szóval ma van apák napja, június harmadik vasárnapja, amikor az apák meg szeretnék mutatni, hogy ők is vannak és amikor az anyák meg akarják mutatni, hogy nem csak ők vannak. Ritkán vagyok kifejezetten optimista, és nem is gondolom, hogy az interneten megjelenő tartalmakat reprezentatívak lennének, de mintha tényleg egyre láthatóbbá válnánk. Mintha nem csak tere lenne annak, hogy egyre több apa szólaljon meg, hanem egyre több olyan fórum is van már, ahol az apák szóba állhatnak egymással. Az egyik ilyen a Léder László által életre hívott Apa Akadémia, amiről már a 24.hu is írt, a másik pedig az Apávávált Kepes-Végh Ádám megalapított, és további apákat váró Apázótér.

Egyébként meg a fenti videó nem csak az apák szempontjából fontos, sőt, helyettesíthetnénk az összes apa szót szülővel, neadjisten anyával is. A videó mondataival kapcsolatban éppen nem az a lényeg, hogy azok az apák szájából hangoznak el (najó, ez sem utolsó szempont), hanem az, hogy a lánygyerekek fülébe érkezzenek meg. Mégpedig minél hamarabb és minél többször! Ahgoy tehát a film is mondja, legyenek a lányaink bölcsek, kalandvágyóak, merészek, büszkék, törődőek, őszinték és nagyratörőek! És persze - teszem hozzá - okosak, szellemesek, kritikusak, véleményüket büszkén vállalók. Mert mindezeket sokszor mondjuk fiainknak, de lányainkat valamiért egész más üzenettel indítjuk el útjukra.

Újra bebizonyosodott hát, hogy mennyire okos és progresszív a Disney.

Ez tehát egy kifejezetten feminista videó, s mint ilyen, a legszebb és legfontosabb apanapi üzenet!

Tovább

Bejegyzést írta : Apu

Share: